A 110 éves kovász varázsától kezdve a pikáns tormás körteszörp különlegességéig a Taste Balaton idei rendezvénye igazi ínycsiklandó élményeket ígér.

Naplementében zenélni vagy a tél utolsó napsugarait élvezve kerékpározni? Paradicsomos epervizet kortyolgatni vagy a Balaton-felvidék ínycsiklandó borait kóstolni? Zellerhummuszt falatozni, vagy inkább az életed legfinomabb máglyarakását választanád? Zárt terasz helyett inkább szabadtéri pikniket szerveznél? A jó hír az, hogy nem szükséges választanod, hiszen mindez belefért két napba – és még ennél is több élmény vár rád! Csepelyi Adrienn a Taste Balaton fesztivál sajtóútján vett részt (amelyet idén március 6. és 17. között rendeznek), és megosztja velünk, hogyan lehet a Balaton körül élvezni az életet hús- és alkoholfogyasztás nélkül.

A közös főzés végül egy hatalmas röhögőgörcsbe torkollik, amikor Szikra Gabi, a Michelin-csillaggal büszkélkedő A Konyhám étterem séfje úgy kiáltja a nevemet, mintha már a kasszánál állnék, mert csak én tudom a fehér karalábé vonalkódját. Valójában csak arról akar megbizonyosodni, hogy én vagyok az a húsmentes étkezés híve, nehogy valaki más elcsenhesse a szigorúan névre szóló menümet. De a csapatban, amely tele van újságírókkal és tartalomkészítőkkel, addigra már annyira felforrósodott a hangulat, hogy a jelenet igazi bohózattá változik.

Nem irigylem a séfet, aki előtt ott áll a feladat: húsz embert kell egyesítenie három különböző területen, mindezt úgy, hogy a végén egy ínycsiklandó, háromfogásos ebéd kerüljön az asztalra, amit mindenki élvezhet. Ez bizony nem kis kihívás!

Bár a csapatban több olyan tag is található, akik a gasztronómia területéről érkeztek, mégis elmondható, hogy ez egy igazi kihívás volt. A végén Gabi hatalmas ovációval ünnepelték, amiért sikerült mindent zökkenőmentesen irányítania.

én pedig elmondhatom, hogy életemben először használtam lángszórót (jó, valójában flambírozópisztolyt, de ez sokkal menőbbnek hangzik), és mindenki túlélte.

ÉS isteni finom lett a töltött karalábém!

A Taste Balaton fesztivál azért született, hogy megmutassa: szezonon túl is van élet a tó körül. Van ám! És milyen! Például ki gondolta, hogy egy napfényes januári délutánon megtanulok financier-t sütni a Rád is Süt workshopján?

Képzeld el, hogy a Konyhafőnök VIP világában találkozom Görgényi Fruzsinával, aki már bizonyította tehetségét, és a sütemények koronázatlan királynőjével, Kapunics Grétivel. Egy csapatban dolgozunk, és az én szerepem leginkább a díszítésre fókuszál. Az ínycsiklandó francia sütemény krémjét rózsavízzel locsolom, hogy még különlegesebb legyen. Az eredmény magáért beszél – annyira lenyűgöző és ízletes, hogy mindhárman ámulatba esünk. A Lelkem teraszán állunk, és boldogan fotózkodunk a remekműveinkkel, megörökítve ezt a felejthetetlen pillanatot.

A feladat nem volt éppen sétagalopp: a recept francia nyelven érkezett, így volt időnk cselezni a fordítással, miközben a tészta a sütőben pirult. Ráadásul egy kvíz kitöltésére is lehetőség nyílt! (Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de csak egyetlen apró hibát vétettünk!).

A csapatoknak kötelező bemutatniuk a kész műveiket néhány mondatban – és itt bizony felpörgött az újságírói és tartalomkészítői kreativitás! Olyan lenyűgöző ötleteket hallhattunk, amelyek a gyermekkori balatoni nyaralások nosztalgikus emlékeitől kezdve egészen a "későn jöttünk rá, hogy a megfelelő alapanyagokat kellett volna kiválasztanunk, így végül csupán a citrom és a narancs maradt a tarsolyunkban" koncepcióig terjedtek.

Mi rózsás-vaníliás és málnás-rózsás financier-t készítettünk, díszítésként körömvirág-, búzavirág- és rózsaszirmot használtunk. Mivel a süteménynek franciás nevet szerettünk volna adni, de mégiscsak magyar ízzel, "Zsanette! 5-kor várlak a szökőkútnál!" lett az keresztségben. (E-vel a végén, hogy franciás legyen, ugye.)

A dörgicsei Rád is süt csapatának köszönhetően most könnyedén elsajátíthatjuk a lenyűgözően ízletes édességek készítésének fortélyait a Taste Balatonon és azon túl is. Azóta már annyira felkeltette az érdeklődésemet a financier sütemény, hogy utánanéztem, hol tudnék beszerezni egy megfelelő sütőformát, és már tervezem, milyen ízes krémmel fogom majd megkoronázni a művemet.

Szeretném megosztani, hogy a két nap során rengeteg ínycsiklandó fogást próbáltunk ki, de nem feledkeztünk meg a mozgásról sem. A balatonmáriafürdői Port étteremből indultunk, és a BalatonBike365 elektromos kerékpárjaival nekivágtunk a Hamvas Béla Emléktúrának, amely a balatonberényi kilátóhoz vezetett. Ez a kirándulás remek lehetőség volt arra, hogy egy kis ízelítőt kapjunk abból, milyen is lesz itt márciusban. A tavaszi hőmérséklet és a ragyogóan tiszta égbolt különleges élményt nyújtott, hiszen a déli part lenyűgöző panorámájában gyönyörködhettünk – akárcsak névadónk, Hamvas Béla.

Hát mit is mondhatnék? Az én írásaim is sokkal könnyebben formálódnának, ha a csikágói tűzfalak helyett valami inspirálóbb látványt élvezhetnék. De végül is, ne legyünk telhetetlenek!

Aki figyelemmel kísérte a tavalyi kalandomat, az valószínűleg tudja, hogy a Kistücsök híres lágytojása idén is a lista élén állt. Most talán sokan mosolyognak, hogy egy lágytojás miatt utazzunk a Balatonhoz – de a valóság az, hogy ezt a reggeli élményt, amely minden egyes ízével tökéletes, bármikor megérné. A briós, a lágy vaj, a tea mind csak felerősítik azt a varázslatot, amit ez a tökmagolajjal és ropogós, pirított tökmaggal tálalt étel ad. Egy pillanatban úgy éreztem, hogy ki kell mondanom: köszönöm, hogy itt vagyok.

Az előző esti vacsora mellé a Kistücsökben egyébként olyan alkoholmentes italsort kaptunk, hogy nem hittünk az ízlelőbimbóinknak: paradicsomos epervíz, tormás körteszörp és fermentált karalábélé. Akármilyen őrültségnek hangzik is, mindhárom isteni.

A Balatonkenese szívében található Pörc Bisztró egy igazi családi vállalkozás, amely már több generáción át öröklődik. A név talán árulkodó: itt nem a vegetáriánus ételek dominálnak. Amikor azonban Kovács Dominik séf értesült arról, hogy a csapatunkban ketten is húsmentes étkezést folytatnak, azonnal előrukkolt egy különleges, kreatív fogással, amely meglepte és elvarázsolta ízlelőbimbóinkat.

A sajttálam mellett, amelyen a helyi sajtok pompáztak, egy különleges hummusz várta a kóstolásra. Ez a finomság lencsetejszínből készült, és a faszénen füstölt zeller adta meg neki az egyedi ízvilágát, amit római köménnyel és sóban érlelt citrommal bolondítottak meg. Amikor belemerültem az ízek tengerébe, egy olyan hangos nyögés szaladt ki belőlem, hogy a húsevő asztaltársaim is azonnal kértek egy tányérkát a csodából.

A tapasztalatom az, hogy szerencsére mindenhol komolyan veszik a vegetáriáus/vegán ételeket. A Kistücsökben olyan álomszerű fogásokat kaptam, mint a vegán céklaleves ropogós hajdinával vagy a brokkolis fenyőmagkrém fekete- és sültfokhagymakrémmel.

A Petrányi Borbirtokon ínycsiklandó zöldfűszeres-juhtúrós vajas pogácsát kóstoltam, amely nem zsírral készült – ami külön öröm számomra, hiszen bár nem vagyok vegán, az ilyen alternatívák mindig vonzóak. A Port desszertasztalán pedig olyan glutén-, tej- és cukormentes finomságokat találtam, amelyek igazán figyelemre méltóak. Lehet, hogy ez kis részletnek tűnik, de éppen az ilyen apróságok döntik el, hogy szívesen visszaemlékezünk egy étterem élményére. Az, hogy valaki nem csak a megszokott, unalomig ismert ételeket kínálja, hanem energiát fektet abba, hogy örömet szerezzen a különböző diétákat követőknek, igazán értékes szolgáltatás.

Ruga Endre fahéjas sóskaramellával megbolondított máglyarakása valóban maradandó élményt nyújtott a Petrányi Borbirtok teraszán. Az ízek harmóniája annyira lenyűgözött minket, hogy úgy döntöttünk, a kristályainkat is mellé helyezzük, hogy feltöltődjenek ennek a varázslatos élménynek az energiájával.

(Ne röhögj, kedves olvasó. A Ki vele! első évadából is tudod, hogy mindig van nálam néhány, feltétlenül szükséges kristály.)

A téma, ami a feltöltődés köré összpontosul, különösen fontos a mai rohanó világban. Mindenkinek szüksége van arra, hogy időnként megálljon, levegőt vegyen és feltöltse az energiatartalékait. Legyen szó egy hosszú sétáról a természetben, egy könyv elmerüléséről, vagy akár egy meditációs pillanatról, ezek a kis szünetek segítenek újraéleszteni a lelket és a testet. Milyen módszerekkel szoktál feltöltődni?

A túránk záróállomása a Szántódpusztai Major, ahol a XIX. századi épület újra életre kelt a felújítás nyomán. Itt, bevallom, egy pillanatra elragadott a lelkesedés: leugrottam a csapatról negyedórára, hogy személyesen is találkozhassak a Facebookon népszerű állatsereglettel.

A kecske- és disznóölelgetés után bejártuk a hatalmas istállót, ki-ki macskát vagy lovat simogathatott, aztán az egyik egykori gazdasági épületben a ropogó tűz mellett a balatonlellei Mesés Gasztroműhely szilvalekváros-aszaltszilvás, 110 éves kovásszal készülő(!) lepényét majszolhattuk. (Az egyik kecskebak meg a kabátomat, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.)

Szatmári lányként büszkén mondhatom, hogy a mi kis falunk ad otthont a híres "nemtudom szilvának", amelyből a világ legfinomabb lekvárja készül. Éppen ezért szinte fájó szívvel vallom be, hogy életem során először kóstoltam olyan szilvás süteményt, ami majdnem elérte az otthoni ízek varázsát. (Persze, a "majdnem" szót a lokálpatriotizmusom miatt muszáj volt fenntartanom, hiszen az otthoni ízekhez nem lehet mérni!)

A Balaton körüli táj a szezonon kívül is vibrálóan él, és a tél végén, tavaszi napokon valóban különleges élmény felfedezni ezt a vidéket. Ahogy Hamvas Béla fogalmazott: