A főváros egyelőre diadalmaskodott, de a végső győzelem még várat magára.
„Az idő nyerése életmentő lehet” – így reagált Kende Péter ügyvéd a Fővárosi Törvényszék legutóbbi döntésére a Hírklikknek. A határozat azonnali jogi védelmet biztosít Budapest számára, mivel az Államkincstár nem vonhat le pénzt inkasszóval a főváros számlájáról a május, június, július és augusztusi hónapokra vonatkozóan, szolidaritási hozzájárulás címén. A bíróság kötelezte az államot arra is, hogy térítse vissza Budapestnek a május végén jogellenesen levont, több mint 10 milliárd forintos összeget, a kamatokkal együtt. A döntés hangsúlyozza, hogy a további levonások jelentős kockázatot jelentenének a főváros közszolgáltatásaira és pénzügyi stabilitására, ami visszafordíthatatlan következményekkel járhat. A főpolgármester szerint ez lehetőséget ad Budapestnek arra, hogy időt nyerjen a kormánnyal folytatott tárgyalásokra és új pénzügyi megoldásokat dolgozzon ki a hosszú távú finanszírozás érdekében. Bár a főváros pénzügyi helyzete továbbra is kritikus, ez a négy hónap talán elegendő lehet a helyzet rendezésére.
A törvényszék most már Budapest pártjára állt? Vajon jogszerű döntést hozott, vagy csupán egyfajta provokáció a kormány irányába?
Ennek a döntésnek persze lehetnek politikai felhangjai, de a törvényszék ítéletében nincsen semmilyen politikai megfontolás. Egy ilyen esetben nem lehet úgy feltenni a kérdést, hogy jogos vagy jogtalan volt az inkasszó megtiltása; a bíró a városnak kedvezett, vagy a kormány kapott fricskát? A bírósági ítélet érinti ugyan Budapest és kormányzat között évek óta tartó politikai csörtét, de nem lehet egyik oldal felé sem elfogultsággal vádolni a bírót, amiért ebben az esetben a főváros mellett döntött.
Mit érdemes mérlegelnie a bíráknak egy ilyen érzékeny ügy kapcsán?
Erre pontos választ ad az a közlemény, amelyet az ítélet kapcsán a törvényszék kiadott. A bíró - ilyenkor elvárhatóan - a körülményeket mérlegelte, elvégzett egy olyan tesztet, amit a szükségesség és arányosság mérlegelésének nevezünk. Ezen túl, természetesen a bírónak el kell végeznie azt az elemzést is, hogy mit írnak elő a jogszabályok, mit tiltanak, mit engednek meg. Ebben az esetben a Fővárosi Törvényszék közleménye szerint a bíróság kizárólag az arányossági problematikára hivatkozott az ítélet indoklásában, a bíró nem tett említést arról, hogy milyen jogszabályba ütközik vagy nem ütközik a főváros tiltakozása a szolidaritási adó mértékét illetően. Nem említik azt sem, hogy vizsgálta-e a bíróság a szükségesség kritériumát, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy szükséges mértékű-e a városra kirótt elvonás. A szükségességről az eljárás folytatásában kell majd dönteni, amikor az alperes, vagyis az állam képviselője, levezetheti a védekezésében, hogy miért tart a kormány szükségesnek egy ilyen mértékű elvonást, majd elő kell terjesztenie a védekezésében a jogszerűség bizonyítását is. És ha ezekre a kérdésekre a bíró számára elfogadható választ tudnak adni, akkor már csak azt kell majd eldönteni a perben, hogy a követelés arányosnak mondható-e? A mostani azonnali jogvédelmi ítélet csak az aránytalanságra hivatkozik, miután teljesítése súlyosan veszélyeztetné a főváros ellátását, működtetését.
Ügyvédként a jogszerűség és a szükségesség kérdései rendkívül fontosak számomra. A jogszerűség alapja a jogi normák betartása, amelyek biztosítják a társadalmi rendet és a jogbiztonságot. Azonban a jogi keretek mellett létezik egy másik dimenzió is: a szükségesség fogalma, amely arra utal, hogy bizonyos esetekben a jogi előírások alkalmazása nem mindig elégséges a méltányos és igazságos eredmény eléréséhez. A jog nem csupán a szabályok összessége, hanem a mögötte álló értékek és elvek tükröződése is. Fontos, hogy ügyvédként ne csak a jogi kereteket vegyük figyelembe, hanem a konkrét helyzetet és az abban rejlő emberi tényezőket is. A jogszerűség és a szükségesség egyensúlyának megtalálása elengedhetetlen a hatékony képviselethez és a valódi ügyfélelvárások teljesítéséhez. A jogi döntések során gyakran felmerül a kérdés, hogy mi a helyes és mi a jogszerű. Az ügyvéd feladata, hogy e két dimenzió között hidat építsen, és olyan megoldásokat keressen, amelyek nemcsak jogilag helyesek, hanem etikai szempontból is indokoltak. Ezzel hozzájárulhatunk a jog szellemének megvalósításához, amely végső soron a társadalom egészének javát szolgálja.
Külső szemlélőként meglehetősen bizonytalan vagyok abban a kérdésben, hogy a szolidaritási adóval kapcsolatos döntések valóban jogszerűek-e, és hogy a mértéke mennyire indokolt. Ez a bizonytalanság az Alaptörvény alapos átnézéséből fakad, amelyben kerestem olyan rendelkezéseket, amelyek az önkormányzatok és az állam finanszírozására vonatkoznak. Vajon az Alaptörvény megengedi-e, hogy egy önkormányzat nettó befizetővé váljon? A válasz sajnos nem, hiszen az Alaptörvényben nincs erre vonatkozó kitétel. Ezzel szemben az önkormányzati törvény, amely sarkalatos, kétharmados törvény, tartalmaz olyan előírást, amely világosan kimondja, hogy az államnak támogatnia kell az önkormányzatok által végzett feladatokat. Ebből következik, hogy az önkormányzatok nem támogathatják az államot, hanem éppen ellenkezőleg: az államnak kell támogatnia az önkormányzatokat. Eddig ezt a helyzetet természetesnek tartottuk, de a szolidaritási adó bevezetése felveti a kérdést, hogy miért nem szerepel ez a megfogalmazás az önkormányzati törvényben. Karácsonyék érvei, miszerint a főváros ezzel az elvonással nettó befizetővé válik, tehát jogosnak tűnnek.
Nagy Márton kijelentette, hogy mérlegelik a Fővárosi Törvényszék döntésének megfellebbezését...
A nemzetgazdasági miniszter kijelentése csupán a tájékozatlanságát tükrözi. Ez egy közigazgatási döntés, amely egyfokozatú bíráskodás keretében született, és jogerősnek számít, tehát fellebbezésre nincs lehetőség. Más szavakkal: ez egy véglegesen érvényes ítélet!
Talán van valami, ami megalapozza a kijelentését.
Ahogy említettem, jogerős ítélet született, amely ellen legfeljebb felülvizsgálati kérelmet lehet benyújtani a Kúriához. Ebből a szempontból nem mellesleg érdekes, hogy nemrégiben napvilágot látott egy hír, miszerint Varga Zs. András, a Kúria elnöke elveszített egy munkaügyi pert a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon. Az ottani döntés jogtalannak minősítette és megsemmisítette azt az intézkedését, amellyel Kovács András bírót, aki a Kúria 1-es számú közigazgatási tanácsának elnöke volt, eltávolította a posztjáról. Ő az a bíró, aki a kormány és a főváros közötti vitás ügyekben döntést hozhatna. A felülvizsgálati kérelem is az ő asztalára kerülne. Kíváncsian várjuk, hogy Varga elnök hogyan reagál erre a helyzetre; valószínű, hogy talál majd valamilyen módot arra, hogy a kényes ügyek tárgyalását a lehető legtávolabb tartsa Kovács bírótól.
Az azonnali jogvédelem csupán négy hónapra terjed ki. De mi történik ezután?
A minisztérium jogászainak munkája nem kis időt igényel, amikor egy ilyen felülvizsgálati kérelmet készítenek elő. Ezen kívül a bírósági eljárás is időigényes: először el kell fogadniuk a kérelmet, majd kitűzni a tárgyalás időpontját. Ráadásul a dokumentumokat a másik félnek is el kell juttatni, és számukra is megfelelő felkészülési időt kell biztosítani.
Addig pedig folytatódik majd a peres eljárás a maga útján?
Valószínű, hogy augusztusban újabb sürgős jogvédelmi kérelmet terjesztenek elő, amelynek célja, hogy a végleges ítélet megszületéséig az Államkincstár ne indítson újabb inkasszókat. Az idő nyerése életet menthet.
