A magyar ellenzék és a brüsszeli vezetés ünneplő táncot lejtett a belváros szívében, miközben a gyermekvédelmi jogok nyilvánvalóan veszélybe kerültek.
A Budapest Pride nyilvános felvonulásának korlátozása két lépcsőben történt: először alkotmányos szintre emelték a gyermekvédelem ügyét az Alaptörvényben; ezt követően a gyülekezési törvényt úgy módosították, hogy a gyermekvédelmi törvény tilalmi előírásaira hivatkozva lehetővé váljon a Pride felvonulás betiltása a szervezők és a résztvevők szigorú szankcionálásával.
Nyugatról importált kényszerítő politikai termék felvonultatását láthattuk a főváros utcáin, ha tetszik, egy külföldi, de még ott is vitatott beavatkozási kísérletet (az esemény előtt számos uniós képviselőt figyelmeztettek, ne jöjjön Budapestre, mert azzal erősíti a kormánypártok retorikai pozícióját). A rendezvény mögé nem csupán a balliberális ellenzék (a Demokratikus Koalíció, a Momentum Mozgalom, a Párbeszéd - Zöldek Pártja, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Magyar Szocialista Párt), hanem - vonakodva és a pártra jellemző, nem egyértelmű állásfoglalással - végül a Tisza is beállt. Magyar Péterék azért próbáltak kimaradni az ügyből, mert
Vagyis megtörtént az elkerülhetetlen: a genderideológia zászlaja alatt vonult fel az egész honi ellenzék (kivéve a Mi Hazánk és a Jobbik).
A lobogó azonban a Nyugat felől érkezett, akárcsak a masírozók jelentős része; a magyar szavak mellett német, francia, olasz, spanyol, holland, dán, belga és angol kifejezések is felcsendültek. Greta Thunberg, antifasiszták, európai politikai vezetők és diplomaták érkeztek Magyarországra, hogy kifejezzék szolidaritásukat a politikai alapú, de valójában csupán vélt jogsértések miatti aggodalmakkal.
A román politikussal érkezett mások mellett Hadja Lahbib, az Európai Bizottság egyenlőségért felelős biztosa, Michael O'Flaherty, az Európa Tanács emberi jogokért felelős biztosa, illetve Sirpa Rautio, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének igazgatója. Amszterdam és Brüsszel első embere, Femke Halsema és Philippe Close úgyszintén képviseltették magukat a meneten, ahogy nyugati nagykövetségek is: Németországé, Franciaországé és az Egyesült Királyságé.
A források pontos megjelölése mindig fontos, hogy biztosak lehessünk az információk hitelességében. Milyen információról van szó, és milyen kontextusban szeretnéd tudni a forrást? Szívesen segítek!
Hogy a csődhelyzetben vergődő Fővárosi Önkormányzat tett-e bármiféle forrást a Budapesti büszkeségbe, nem tudni, Karácsonyék elkenik a válaszadást, megemlítve közben, hogy a Szivárvány Misszió Alapítvány mint társszervező állta a költségeket.
Ha a költségeket valóban egy Soros-hálózathoz köthető alapítvány állta, akkor valószínű, hogy a pénzforrás külföldről származott. Ezt alátámasztja a szervezet tavalyi pénzügyi beszámolója: az alapítvány 2024-et 489 ezer forintos veszteséggel zárta, így fél év leforgása alatt valószínűleg több millió, sőt akár több tízmillió forintot is sikerült összegyűjtenie a június 28-i esemény lebonyolítására. A tavalyi év során az alapítvány bevétele meghaladta a 67 millió forintot, azonban ezen összegből csupán 30 millió forint származott adományokból, ráadásul az adományozók kilétét a szervezet nem tette nyilvánossá.
Ha már szóba került a Soros-hálózat, érdemes megemlíteni, hogy a Budapesti Büszkeség rendezvényen számos más szervezet is képviseltette magát, tovább gazdagítva a rendezvény nemzetközi jellegét. Ezek között találhatók olyan csoportok is, amelyek közvetett vagy közvetlen kapcsolatban állnak a magyar származású milliárdossal. Például a Citizens Take Over Europe (CTOE) egy Soros által támogatott ernyőszervezet, amely Brüsszelben azért kampányol, hogy minden uniós állampolgár számára biztosítsák a jogot a szavazásra és a jelöltként való indulásra az európai, valamint a helyi önkormányzati választásokon, függetlenül attól, hogy az unió melyik tagállamában élnek.
A nyugati sajtó igazán otthon érezte magát a témában.
Nyilvánvaló cél volt, hogy a nemzetközi médiában olyan képek és szalagcímek jelenjenek meg, amelyek azt sugallják, hogy sokan tiltakoznak a kormányzati szigorítások ellen. A The Guardian, a Reuters, a Le Monde és a The New York Times mind ugyanarra a következtetésre jutott a budapesti felvonulás kapcsán: határozott üzenetet küldtek a demokratikus normák védelmében. A Pride rendezvény nem csupán egy ünnep, hanem a magyar demokrácia és a jogállamiság megóvásának szimbóluma is.
Ezt a torzított képet szinte minden európai parlamenti képviselőcsoport és politikai egyesülés továbbította.
A Budapesti Büszkeségen, amelyen több száz résztvevővel képviseltette magát az Európai Zöld Párt, a szociáldemokraták folyamatosan hangsúlyozták, hogy Magyarországon milyen mértékben sérülnek az állampolgárok szabadságjogai. A felvonulás résztvevőiként kifejezték aggodalmaikat a demokratikus értékek védelme érdekében. A liberális politikai erők emellett a legélesebben fogalmaztak, követelve, hogy az Európai Unió ne habozzon minden rendelkezésre álló jogi eszközt bevetni a magyar kormánypártokkal szemben.
A rendezvény jogi következményei még nem világosak. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója kijelentette, hogy mostantól mindenki megnyugodhat, hiszen a hatóságok és az igazságszolgáltatás "szakszerűen és diszkréten végzi a feladatát". Szerinte a hatóságok jól cselekedtek, mivel a Budapesti Büszkeség Fesztivál alatt nem történt erőszakos cselekmény.
