A klímapánik csupán egy manipulációs eszköz | Demokrata A klímaváltozás körüli félelemkeltés sokszor inkább politikai célokat szolgál, mintsem valódi tudományos alapokon nyugodna. Az efféle pánikkeltés mögött gyakran rejtett érdekek húzódnak, amelyek arr

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/vilag/a-klimapanik-csak-atveres-984571/

- Professzor úr, miért épp a klímatudomány vált ennyire politikai tényezővé?

- Nos, amikor a kutatók kommunikálnak egymással, az általában a tudományos munka egészséges jelének számít. Ahogy azonban eltávolodunk a tényleges kutatási eredményektől, úgy a helyzet egyre aggasztóbbá válik. Például, amit az éghajlatváltozásról egy átlagos újságcikkben olvasunk, vagy egy tévébeszélgetés során hallunk, az gyakran messze áll a valóságtól.

- Mióta áll fönn ez a helyzet?

Az 1990-es évek eleje volt az a korszak, amikor minden elkezdődött. Ekkor Washingtonban dolgoztam kormányzati pozícióban, és szemtanúja lehettem a klímaváltozás miatti aggodalmak kezdeti megjelenésének. Al Gore szenátor volt az, aki az ügy élére állt, és energikusan terjesztette az üzenetet. A tudományos közösségben ekkor még sok tisztességes kutató kétségeit fejezte ki a riogatással kapcsolatban, de ez a hang fokozatosan elenyészett. A régi generáció helyét fiatalabb kutatók foglalták el, akik már csak a kormányzati megrendeléseknek való megfelelésre összpontosítottak, és az általuk elvárt politikailag korrekt eredményeket szolgáltatták. Ezen a területen a klímakutatók évtizedek óta a félelemkeltéshez való passzív alkalmazkodásra építenek.

Nem olyan régen választottuk meg új elnökünket, aki tele van energiával és friss ötletekkel. Ez mindenképpen biztató jel. Kíváncsian várjuk, mennyire tudja majd megvalósítani elképzeléseit.

Hogyan értékeli a jelenlegi kutatások színvonalát?

- Úgy látom, hogy a klímatudományban számos megfigyelési program igen jó. Ilyenek például a műholdas mérések. Ugyanakkor még mindig hatalmas problémák vannak a számítógépes modellezéssel. A legtöbb ilyen modellnek semmi értelme nincs. A számítógépekre költött pénz nagyrészt kidobott pénz volt.

- Fokozódik a Föld hőmérséklete?

A Föld klímája folyamatosan változik, hol melegszik, hol hűl. Ritka az az időszak, amikor a hőmérséklet tartósan stabil marad. Jelenleg egy felmelegedési ciklusban vagyunk, amely sok szempontból a kis jégkorszakból való természetes kilábalást jelenti. E jégkorszak alatt a hőmérséklet jelentősen alacsonyabb volt, és a felmelegedés folyamata nagyjából a 1690-es évek környékén kezdődött. Ha visszatekintünk az elmúlt tízezer évre, a legutóbbi jégkorszak befejezése óta számos hőmérséklet-változás, felmelegedés és lehűlés zajlott. E jelenségek megértése rendkívül fontos, azonban a figyelmet gyakran elvonja az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos túlzott aggodalom. A tudományos közvélemény mára már világosan mutatja, hogy az üvegházhatású gázoknak nem igazán van köze ezekhez a hőmérsékleti ingadozásokhoz. Például az 1200-1300-as években, amikor a grönlandiakat a hideg elűzte, a fosszilis tüzelőanyagok még nem léteztek.

A szén-dioxid (CO2) a légkör természetes alkotóeleme, azonban bizonyos körülmények között veszélyessé válhat. Amikor a koncentrációja túl magasra nő, például zárt térben, ahol nem megfelelő a szellőzés, akkor légzési nehézségeket okozhat, és akár ájulást is előidézhet. Emellett a szén-dioxid hozzájárul a globális felmelegedéshez, mivel üvegházhatású gázként működik, így hosszú távon a környezetre gyakorolt hatása is aggasztó. Tehát, míg normális körülmények között nem tekinthető közvetlen veszélynek, a túlzott jelenléte komoly problémák forrása lehet.

- Először is: a szén-dioxid a földi élet alapja. Annak köszönhető, hogy élünk, hogy a növények képesek a szén-dioxidot és a vizet kémiailag átalakítani cukorrá és oxigénné. Ezért mindannyiunknak nagyon hálásnak kell lennünk a szén-dioxidért: ha nem volna a légkörben, az élet elpusztulna. Voltak idők a múltban, amikor ötször több volt belőle, mint manapság, és akkoriban virágzott is az élet. Ha több a szén-dioxid, egy kicsit melegebb lesz, de az éghajlat alig érzékeny a szén-dioxid-szintre, mert - hogy szakkifejezéssel éljek - erősen telített. Ha a szén-dioxid-szint megduplázódik, a hőmérséklet legfeljebb egy Celsius-fokkal emelkedhet.

- E válságot gyakran hozzák összefüggésbe szélsőséges időjárási eseményekkel is. Jogos ez?

- Ha megnézzük az adatokat, a legcsekélyebb bizonyíték sincs arra, hogy ma szélsőségesebb volna az időjárás, mint száz évvel ezelőtt. A bizonyítékok alapján az időjárás nagyjából most is ugyanolyan, mint mindig is volt. Az én hazámban például az 1930-as években volt a legrosszabb. Akkor tombolt a porvihar (Dust Bowl). E szörnyű időszakban az emberek Oklahomából Kaliforniába költöztek. Azóta nem történt ehhez fogható.

Dr. Michael Mann véleménye szerint az elmúlt kétezer év során a klíma viszonylag stabil maradt, és nem tapasztalhattunk jelentős változásokat.

- Már bebizonyosodott, hogy dr. Mann tévedett. A középkorban sokkal melegebb volt, és ez tette lehetővé a vikingeknek, hogy letelepedjenek Grönlandon és ott egy-két évszázadon át sikeresen műveljék a földet. Azóta soha nem volt olyan meleg. A középkori meleg időszakot a kis jégkorszak követte, így a XIX. századi felmelegedés valójában már a kis jégkorszak végén, 1690 táján elkezdődött.

Vannak olyanok, akik a pozitív visszacsatolások következményei miatt aggódnak. Úgy vélik, hogy a szén-dioxid okozta felmelegedés fokozza a vízgőz mennyiségét a légkörben, ami tovább emeli a hőmérsékletet. Ez a hőmérséklet-emelkedés pedig újabb szén-dioxid kibocsátást eredményez, és így a folyamat egy ördögi körbe kerül, amely végül elérheti a katasztrofális határt.

A természetben a visszacsatolások többsége inkább negatív irányba hat, mintsem pozitívra. Ezt a jelenséget a Le Chatelier-elv foglalja magában, amely szerint, ha egy kémiai vagy fizikai rendszer zavar támad, azt negatív visszacsatolás követi. Érdekes módon, a múltban sokkal magasabb hőmérsékletek is előfordultak, mégsem eredményeztek drámai változásokat.

- Ha valaki a nettó zéró vitának nem az úgynevezett jó oldalán áll, azt elkezdik címkézni, például azt állítják róla, hogy "klímatagadó". És azok, akik nem tartoznak a "klímát" kutatók körébe, nem tarthatnak előadást az éghajlatról. Kivéve persze Greta Thunberget.

Ez a nézőpont eléggé félrevezető: az éghajlat rendszere valójában összetett fizikai és kémiai interakciók eredménye. Ezért azok, akik rendelkeznek szilárd alapokkal fizikában és kémiában, elvileg képesek lehetnek megérteni az éghajlat működését, hasonlóan a klímakutatókhoz. Azonban a klímakutatók többsége nem feltétlenül rendelkezik a szükséges mélységű ismeretekkel ezeken a területeken; sok esetben inkább a politikai diskurzusban betöltött szerepükre koncentrálnak.

- Vagyis az éghajlattudomány e szempontból inkább társadalomtudományi jellegűvé vált.

- Igen, így van. Nagyon erősen át van szőve politikával.

Hogyan érzi magát azzal kapcsolatban, hogy mostantól ezeknek az aktivistáknak és politikai aktivistáknak a figyelme középpontjába került?

- Nem érzek semmiféle emocionális köteléket. Valójában alig fordítok figyelmet rájuk, mert a tisztelet érzése számomra szinte teljesen hiányzik irántuk. Idősebb vagyok, már nyugdíjas, így nem vagyok kiszolgáltatva az állami kutatási támogatásoknak. A fiatalabb generáció ezt nem engedheti meg magának. Azok, akik a karrierjük csúcsán állnak, komoly kihívásokkal néznek szembe, ha nem csatlakoznak a riogató Dogmához: elveszíthetik a kutatási finanszírozásukat, ami megakadályozza őket abban, hogy továbbépíthessék pályafutásukat.

Sokan folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy az emberi tevékenység okozta klímaváltozás ügyében széleskörű egyetértés alakult ki.

A tudomány és a konszenzus két különböző fogalom, melyek között nincs szoros kapcsolat. Amikor valaki a konszenzusra hivatkozik, gyakran politikai érvek mentén érvel, nem pedig tudományos alapon. A tudományos megközelítés lényege a megértés és a megfigyelések közötti összhang. Ha egy elméletet bizonyos mértékben helyesnek tartanak, az csupán azért van, mert összhangban áll a tapasztalati megfigyelésekkel.

- Akkor honnan származik ez a megdöbbentő éghajlati mese?

- Ahogy azt Ön is észlelheti, a műszerek és a differenciálegyenletek világában otthonosan mozgok. Azonban az emberi indítékok megértése terén már nem vagyok ennyire magabiztos. A hajtóerő rejtélye számomra ismeretlen marad. Számomra a hatalomvágy és a pénz iránti sóvárgás olyan zűrzavaros indítékoknak tűnnek, amelyek mögött nehezen tudom felfedezni a valódi motivációkat.

Hogyan jellemeznéd a klímaváltozás körüli félelmeket? Csalásnak vagy inkább átverésnek tartanád őket?

Hát, ennek a dolognak nem sok súlya van, bár én az átverést egyfajta tréfaként fogom fel. Van benne egy kis humor, nem? A csalás viszont egészen más tészta. Az a helyzet, amikor a gazdagság és a hatalom megszerzése érdekében manipulálják az embereket. Éppen ezért úgy érzem, hogy ez a jelenség sokkal inkább tükrözi a valóságot, ami a klímaváltozás körül zajlik.

Tehát lényegében a pénz az, ami a legnagyobb ösztönzőként működik?

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: - Valóban, dollárbilliókról van szó, ennyit kívánnak befektetni az energiaátmenetbe, amelyet az éghajlatváltozás elleni harc szükségessége indokol. A klímaváltozás fő okát pedig a fosszilis energiahordozók használatában látják.

- Szóval kétségei vannak az energiaátállással kapcsolatban? Nem ért egyet a fosszilis tüzelőanyagok kivonásával sem?

A fosszilis tüzelőanyagok égetését nem szabadna hirtelen leállítani; ez gyakorlatilag lehetetlen, sőt, gazdasági öngyilkosságot jelentene. Sajnálatos módon nemcsak gazdasági következményekkel járna, hanem emberek életére is kihatna. Emlékezzünk csak Srí Lankára, ahol egy szélsőséges politikai döntés következtében betiltották a fosszilis tüzelőanyagokból származó műtrágyák használatát. Az eredmény: a rizs- és teatermés teljes csökkenése, az élelmiszerárak drámai emelkedése, és a szegénység, éhezés megjelenése az utcákon. Ha a nettó zéró kibocsátásra törekedve hasonló irányba haladunk, ugyanaz a sors vár ránk. A világ működése szorosan összefonódik a fosszilis tüzelőanyagokkal, különösen a mezőgazdaság, a közlekedés és más fontos szektorok terén. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a fosszilis tüzelőanyagokban nincs semmi intrinszikusan rossz. A szén-dioxid, amelyet termelünk, valójában hasznos a bolygónk számára, és nem tekinthetjük pusztán szennyező anyagnak.

- Felmerül azonban a kérdés, hogy meddig fognak még kitartani a fosszilis tüzelőanyagok.

Ez a kérdés nem sürgős, de idővel mindenképpen azzá fog válni. Úgy vélem, hogy nem évtizedek, hanem inkább egy-két évszázad távlatában kell gondolkodnunk. Az utódainknak el kell majd hagyniuk a fosszilis tüzelőanyagokat, és valószínűleg szintetikus szénhidrogén-üzemanyagokat fognak előállítani. Szintetikus dízelt és benzint fognak gyártani, miközben a belső égésű motorok használata továbbra is elterjedt marad. A belső égésű motorok között ugyanis kétségtelenül az egyik legjobb találmányt találjuk.

Mi a helyzet az atomenergiával? Milyen kihívások és lehetőségek rejlenek benne? Az atomenergia egyre fontosabb szerepet játszik a globális energiatermelésben, hiszen képes hatalmas mennyiségű energiát előállítani alacsony szén-dioxid-kibocsátás mellett. Ugyanakkor számos kérdés merül fel, például a nukleáris hulladék kezelése, a balesetek kockázata, valamint a közvélemény aggályai. Mennyire tartják biztonságosnak az atomreaktorokat a modern technológiai fejlődés tükrében? Érdemes megvizsgálni, hogy az atomenergia fenntartható megoldás lehet-e a jövő energiakihívásaira, vagy inkább más alternatív források felé kellene orientálódnunk.

Kétségtelen, hogy az atomenergia hatékonyan működik, ám főként elektromos áram előállítására képes.

Tisztelt Professzor Úr! Szeretném megkérdezni, hogy a maga nézőpontja szerint mik azok a lényeges problémák, amelyek valóban foglalkoztatják az emberiséget.

- Nos, a probléma - mint mindig is volt - az együttélés hogyanja, valamint az, hogy miként akadályozható meg az emberiség önpusztítása.