A menyasszonyának egy stabil és biztos megélhetés volt a vágya, ezért Imrére esett a választása.

A tetteseket néhány nap alatt elfogták, egyikük a bitófán végezte

"Gyilkosság történt!... Hérány Ferencet meggyilkolták!" – hangzott el a rémült kiáltás 1933. november 10-én hajnalban, miközben néhány szegvári földműves, akik éppen munkába indultak, szembesültek a borzalommal. A Kis Újság tudósítása szerint a vendéglője előtt, arccal a földre dőlve, szétroncsolt fejjel és vértócsában feküdt a kocsmáros holttestének látványa.

Vak koldus azonosította az első magyarországi bankrablókat

A segélykiáltásokra többen előszaladtak a szomszédos házakból, értesítették Bárdos Jenő községi orvost és a csendőrséget, néhányan pedig a kocsma nyitott ajtaja felé mentek, hogy utána nézzenek, mi történt a meggyilkolt vendéglős feleségével, Szűcs Piroskával, mivel sehol sem látták. A kocsma ivójába lépve vérfagyasztó látvány fogadta őket: a terem közepén vértócsában hevert a szerencsétlen asszony borzalmasan összeszurkált teteme.

Közben vitéz Szakállay Lajos alhadnagy irányításával megérkeztek a csendőrök a borzalmas bűncselekmény színhelyére. A látvány, amely eléjük tárult, egyértelművé tette számukra, hogy rablógyilkosság nyomaira bukkantak. A helyszíni szemle során a nő holtteste mellett egy véres kést találtak, amely ismerős volt a csendőrtiszt számára; tisztában volt vele, hogy valahol már látta ezt az eszközt. A helyszíni vizsgálat után a csendőrök a gazdához siettek. Amikor a véres kést felmutatták neki, azonnal felismerte: ez volt az a bicska, amely két nappal korábban tűnt el.

"Éppen a szobában tartózkodott egyik lakója, a 21 éves Juhász-Farkas József is. A fiatalember a kés felmutatásakor elfehéredett, azután ijedten azt mondta a csendőröknek, hogy a kést két nap előtt lakótársánál, a 22 éves Nagy Imrénél látta. Juhász-Farkas a csendőrőrsre kísérték, miután már lakásán bevallotta, hogy Nagy Imre hajnalban elszökött Szegvárról és úgy búcsúzott el tőle, hogy többé nem látják egymást, mert valakit megölt és hogy ne kerüljön a hatóságok kezére, öngyilkos lesz" - állt a Kis Újság részletes beszámolójában.

Tizennégy ember ül a vádlottak padján: egy borzalmas rablógyilkosság történetének krónikája.

Juhász-Farkas József a csendőrőrsön folytatta vallomását, és a szavak súlya egyre nehezedett a levegőre. Elmesélte, hogy Nagy Imre kora reggel felkereste őt, és a következő sokkoló hírt közölte: sikerült pénzt szereznie Kozma Margittal tervezett szombati lakodalmukra, mivel megölte és kirabolta Hérány Ferencet, felesége társaságában. Juhász-Farkas eleinte határozottan tagadta, hogy bármi köze lenne a bűncselekményhez, de a kérdések nyomása alatt végül megtört, és mindent elmondott. Részletesen beszámolt arról is, hogy többször megfordultak Hérány kocsmájában, ahol észrevették, hogy a vendéglős házaspár kényelmes körülmények között él. Ekkor merült fel bennük a gondolat, hogy kirabolják őket.

A rablást csütörtökön, a záróra után, sötétben és csendben hajtották végre. Juhász-Farkas kétségbeesetten próbálta megmagyarázni, hogy nem állt szándékukban gyilkolni; csupán azt akarták megakadályozni, hogy Hérányék segítségért kiálthassanak. Amikor arra a kérdésre válaszoltak, hogy ha nem akartak végezni a családdal, akkor miért sebesítették meg az asszonyt és miért verték agyon Hérány Ferencet baltával, Juhász-Farkas József kétségbeesett zokogásba kezdett, mintha a fájdalmát szavakba önteni képtelen lett volna.

Ezután a csendőrök 100 pengő jutalmat tűztek ki annak, aki kézre keríti Nagy Imrét, míg 50 pengőt ajánlottak fel annak, aki nyomra vezeti őket. Ezen kívül beidézték a megszökött férfi menyasszonyát, Kozma Margitot, aki határozottan állította, hogy a bűncselekményről semmilyen információval nem rendelkezik. "A csendőrök azonban nem hagyták figyelmen kívül a leány védekezését, és folytatták a helyszíni vizsgálatot, amely váratlan és szenzációs felfedezéseket eredményezett." A Kozma-házban, az ara szobájában egy véres férfiingre bukkantak, amely a rablógyilkos vőlegény korábbi öltözékéhez tartozott.

Emiatt a fiatal menyasszonyt őrizetbe vették, de kiderült, hogy nem hazudott, ezért elengedték. A lánnyal kapcsolatban egyébként Juhász azt vallotta, hogy csak úgy volt hajlandó Nagy Imrével házasságot kötni, hogy ha a vőlegényének lesz annyi pénze, amiből meg tudnak élni.

Egy vagon mélyén, a szolnoki pályaudvar sötét zugában, tragikus felfedezésre bukkantak: egy fejbe lőtt kislány teste feküdt, mintha a csendes éjszaka fájdalmát hordozta volna magában.

Amikor egyébként Juhász-Farkas József értesült a meglelt véres ingről, bevádolta egyik barátjukat, Oroszi Ernőt is, ám a férfinak volt alibije a gyilkosság időpontjára. Juhász-Farkas bűnösségét hamarosan újabb dolog támasztotta alá. A csendőröknél jelentkezett a férfi mostohatestvére, Farkas Veronika, aki elmondta, hogy a férfi véres ingét ő mosta ki, miután megfenyegette őt, hogy megöli.

Az áldozatok családjai és barátai 1933. november 13-án búcsúztak el végleg azoktól, akiket elveszítettek. Két nappal később Nagy Imrét letartóztatták Magyarbánhegyesen. A két férfi, akit a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak, megtörten és elkeseredetten vallottak a történtekről. Mivel az esküvőjük, Nagy Imre és Kozma Margit házassági szertartása szombatra volt tervezve, csütörtökön úgy döntöttek, hogy még aznap este pénzt kell szerezniük a kocsmárosoktól.

A vendéglőben mulatozó társaság hangulata hirtelen feszültté vált, amikor Hérány, a számlát hozó pincér, közölte, hogy ideje rendezniük a tartozást. A barátok azonban elutasították a fizetést, mondván, hogy üres a pénztárcájuk. Az indulatok elszabadultak, és Juhász dühében poharat hajított a vendéglős felé. Ekkor Nagy Imre, elkeseredve a helyzet miatt, egy baltát ragadott, és a férfi felé rohant. Hérányné, aki férje védelmére sietett, szintén a harc áldozatává vált. Miután a feszültség elérte a tetőfokot, a támadók arra gondoltak, hogy a házaspár pénzét is megpróbálják megszerezni, de az események folyamatossága miatt nem maradt időjük a terv megvalósítására, így végül üres kézzel távoztak a helyszínről.

Tizennégy ember ül a vádlottak padján: egy borzalmas rablógyilkosság történetének krónikája.

A bírósági tárgyalásról készült tudósítások szerint Juhász-Farkas József nemcsak a helyi közösség, hanem a környező falvak lakói számára is igazi antipatikus figura volt. A lapok leírása alapján kicsi, vézna alkatú, púpos emberként élt, aki sohasem vállalt munkát, hanem apróbb lopások révén próbálta megvivni a mindennapjait. Nagy Imre, a csavargó életmódot folytató férfi, aki mindig valami baljós terven töprengett, nem találta meg a helyét sehol. Szülőfalujában, Újkígyóson, többször is bűnösnek találták különféle bűncselekmények miatt, így nem meglepő, hogy a közösség kiábrándult belőle.

A korabeli cikkek valóban egyedi és sokkoló pillanatokat örökítettek meg. A tárgyalás során Jankovics László, az orvosszakértő és egyetemi tanár, drámai módon bemutatta a meggyilkolt házaspár koponyáit az asztalon. A vendéglős koponyáját a kezében tartva részletezte, hogy a férfi rendkívül masszív és vastag koponyával rendelkezett, ami miatt a gyilkosoknak végül nem maradt más választásuk, mint fojtogatni őt, hiszen a baltaütések nem tudták kioltani az életét. A fojtogatás annyira brutális volt, hogy a vendéglős gégéje végül összetört. Hérányné koponyáján is sok sérülés éktelenkedett, köztük három halálos baltacsapás, amelyek rávilágítottak a borzalmas bűncselekmény mértékére.

A két szegvári rablógyilkost végül kötél általi halálra ítélték. Amikor az elnök bejelentette a döntést, a vádlottak mintha a világ súlya nehezedett volna rájuk, összeroskadtak, és alig hallható suttogással mondták: "Fellebbezünk." Az elnök, a tekintete mélyén a sorsuk iránti részvéttel, megkérdezte tőlük, hogy szeretnének-e kegyelmet kérni. Ők, egymásra nézve, halovány hangon válaszoltak: "Igen!... Könyörgünk!"

Ám az esdeklés Juhász-Farkas esetében nem sokat használt, ő valóban akasztófán végezte. Tettestársát, Nagy Imrét végül életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték.