A mexikói Nap piramisának rejtélye – A titokzatos maszk funkciója továbbra is homályban marad.

A régészek világában minden nap új felfedezések várják őket, ahol a múlt titkai várakoznak a felszínre kerülésre. Legyen szó egy évszázadokkal ezelőtt élt fáraó csontvázáról vagy egy eddig ismeretlen műtárgyról, az unalom sosem fér bele a mindennapjaikba. Jelenleg egy mexikói ásatásra fókuszálva, a szakemberek éppen egy különös és izgalmas leletre bukkantak, amely új fényben tűnteti fel az ősi civilizációk titokzatos világát. A romok között, ahol a történelem szövevényes szálaival találkoznak, a felfedezés varázsa mindig kéznél van.

Teotihuacan legnagyobb épületénél, a híres Nap piramisánál folytak a munkálatok, amely Mexikó egyik leglenyűgözőbb emléke a gyarmatosítás előtti időkből. Becslések szerint Kr. u. 100 körül épült.

Kezdetben ugyan nem sok műtárgyat találtak a helyszínen, de a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet kutatóinak 2011-es ásatásai során érdekes leletekre bukkantak.

Az 1930-as években, régészek által létrehozott titkos alagúton keresztül a csapat elérte az alapkőzet szintjét. Ezen a különleges helyszínen néhány érdekes leletre bukkantak: agyagedények töredékei, állatcsontok, obszidián fragments, valamint három, szerpentin kőből készült emberi alak. Ám a legmeghatározóbb felfedezésük egy lenyűgöző zöld szerpentinkő maszk volt, amely mindenki figyelmét magára vonzotta.

A zöld maszk rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen felfedezésekor ez volt az első és egyetlen ilyen típusú maszk, amely rituális környezetben került elő Teotihuacán ősi városában.

Sokan úgy vélik, hogy ezeket a felajánlásokat a piramis építésének szentélyes rituáléjának részeként helyezték el, ami magyarázza, hogy az alsó szinten bukkantak rájuk. A maszk rendkívüli élethűsége arra enged következtetni, hogy valószínűleg egy személyes portrét ábrázol. Ez azért is figyelemre méltó, mert a régészeknek meglehetősen korlátozott ismereteik vannak Teotihuacan építőinek identitásáról. A piramis pontos funkciójára vonatkozóan pedig számos ellentmondásos elmélet létezik, sőt, még a neve is későbbi eredetű.

Valójában a Nap piramisát azok az aztékok nevezték el, akik évszázadokkal később érkeztek Teotihuacanba, miután a város már elhagyatottá vált.

A világ harmadik legnagyobb piramisának eredeti neve továbbra is a múlt ködébe vész. Teotihuacan - amelyet egykor az istenek városának hívtak - virágzó város volt. Fennállásának csúcspontján kétszázezer ember nevezte otthonának. A kutatóknak azonban fogalmuk sincs, kik voltak ezek az emberek, és miért tűntek el nyomtalanul.

A közelmúltban felfedezésre került egy titkos földalatti alagút, amely a közeli Hold piramisának mélyén rejtőzik. Az innovatív elektromos ellenállás-tomográfia technológia lehetővé tette, hogy a kutatók a talaj megbolygatása nélkül térképezzék fel ezt az alagutat. A templom alatt található, lenyűgöző méretekkel bíró helyiség, amely mintegy 15 méter széles, ígéretes kutatási lehetőségeket kínál a jövő régészei számára, akik talán új információkat tárhatnak fel a múlt titkairól.

Verónica Ortega, a Plaza of the Moon Integral Conservation Project igazgatója a következőket mondta: "Ezek a nagy felajánlási komplexumok alkotják Teotihuacán városának szent szívét, ezért mindenki a civilizáció mekkájaként tekint rájuk. A bennük található leletek segítenek rávilágítani az ősi metropolisz és Mezo-Amerika más régiói közötti kapcsolatok természetére."