Egy különleges női központ Észak-Írország szívében azon fáradozik, hogy a vallási konfliktusok által okozott sebeket gyógyítsa. Itt, ahol a múlt árnyai még mindig érződnek, a nők közössége összefog, hogy támogassák egymást és közösen dolgozzanak a gyógyul
A béketeremtés szellemében jött létre a belfasti Shankill Shared Women's Center, amely különleges teret biztosít nők és gyermekek számára a fejlődéshez és a tanuláshoz. A központ célja, hogy támogassa azokat, akik még mindig a vallási konfliktusok nyomait hordozzák, és emlékeztessen minket arra, hogy a közösség ereje képes legyőzni a múlt árnyait, amelyek több ezer áldozatot követeltek az Egyesült Királyság legmegosztottabb területein. A központ nem csupán képzési lehetőségeket kínál, hanem egy olyan közösségi összefogást is, amely segíti a gyógyulást és a harmóniát.
A Shankill Shared Women's Center Belfast városának Larnak Way nevű utcájában helyezkedik el, egy olyan környéken, amely évszázadokon át a konfliktusok melegágyának számít Észak-Írországban. Itt, ahol a feszültségek régóta megosztják a közösségeket, a protestánsok, akik az Egyesült Királysághoz való tartozásukat védik, és a főleg katolikusok, akik az Ír Köztársaság iránti elkötelezettségüket hangsúlyozzák, évtizedek óta tartó ellentétben élnek egymás mellett. A központ célja, hogy hidat építsen a különböző hátterű nők között, és támogassa őket a béke és a megértés felé vezető úton.
A nagypénteki egyezmény, amely 1998-ban született, lezárta a három évtizeden át húzódó véres konfliktust. Ez a harc több mint 3500 ember életét követelte, és körülbelül 37 ezer sebesültet hagyott maga után mindkét oldalon.
"A központunk a Larnak Way mentén található, amely elválasztja a protestáns közösséget a nyugat-belfasti katolikus közösségtől. Így tehát a két közösség között húzódó békevonalon helyezkedünk el" - fogalmazott Betty Carlisle, a Shankill Shared Women's Centre ügyvezető igazgatója.
A békevonalak, amelyek a katolikus és protestáns városrészek határait jelölik ki, olyan védelmi vonalak, amelyek célja a közösségek közötti feszültségek csökkentése volt. Ezeket a korlátokat a múltban a konfliktusok megelőzésére hozták létre, és bár a brutalitás mára jelentősen csökkent, a kerítések és fémajtók továbbra is őrzik a határokat. Különösen a Shankillnél található kapu, amely minden este bezárul, szimbolizálja a megosztottságot, amely még mindig jelen van a város szövetében.
Van idő és hely a rugalmasságra
Az épületben található egy óvoda és több olyan helyiség, ahol workshopokat, tanfolyamokat és konferenciákat tartaanak. A projekt egyik célja, hogy csökkentse a félkatonai konfliktus okozta feszültséget a közösségek között. Betty Tompson egykori élettársa és gyermekeinek apja protestáns, több évet töltött börtönben. A katolikus Isabel Gibson több halálos fenyegetést kapott. Két, korábban ellentétes oldalról érkeztek, most barátok.
"Amikor először érkeztem ide, az idegesség teljesen eluralkodott rajtam. De milyen jó, hogy mindannyian együtt vagyunk, hiszen öt évvel ezelőtt még a legmerészebb álmaimban sem tudtam volna elképzelni, hogy egy katolikus mellett fogok ülni" - meséli Betty. "Leültem mellé, elkezdtünk beszélgetni, és ennyi. Csak annyit gondoltam: ami történt, az már a múlté, igaz? Nem élhetünk a régi sérelmek között. Tovább kell lépnünk és meg kell tanulnunk megbocsátani."
Hetente kétszer-háromszor együtt járnak különböző workshopokra. Isabel Gibson így mesél élményeiről: "Nem azért jövünk ide, hogy azt mondjuk: te protestáns vagy, én katolikus. Azok vagyunk, akik vagyunk, és ennyi. Ez a hely a legjobb, amit valaha nyitottak egy közösségek közötti területen."
A központot teljes egészében az európai PEACE IV program finanszírozza. A Shankill Shared Women's Center felújítását és megépítését már évekkel ezelőtt eltervezték, de az építkezés abbamaradt, és a központ csak tavaly nyáron nyílt meg. A 9,1 millió eurós költségvetésű épület kialakítását teljes egészében európai alapokból finanszírozták a Kohéziós Politikai PEACE IV programból, amely egy határokon átnyúló kezdeményezés az észak-írországi béke támogatására.
Betty Carlisle, a központ ügyvezető igazgatója kifejti, hogy jelenleg az Egyesült Királyság "az Európai Unión kívül van, de 2016-ban, amikor megkaptuk ezt a pénzt, az Unióban voltunk. Oktatást biztosítunk a nők számára, a legalapvetőbb képzéstől az egyetemi felvételiig. Mindenkit méltósággal és tisztelettel kezelünk, koruktól, vallásuktól függetlenül."
