Aki a jövedelme alapján eléri az uniós átlagot, az a magyar társadalom legfelső két százalékához sorolható.

Amennyiben figyelembe vesszük az országok közötti árszínvonal eltéréseit, megállapíthatjuk, hogy a magyar lakosság körében már a hat százalék számára elérhető az EU-s átlagjövedelem szintje.

A tavalyi jövedelemadatok szerint az uniós átlag szintjén Franciaország középosztálya él, ahol az EU-szinten átlagos évi nettó 23 ezer eurós jövedelem alatt és felett a társadalomnak szinte éppen két egyenlő nagyságú része keres. Hasonló a helyzet Németországgal kapcsolatban is, az ott élőket jövedelmük szerint sorba állítva és száz egyenlő méretű csoportba sorolva (ezek a jövedelmi századok vagy szakszóval élve percentilisek) a 44. században jellemző kereset esik a legközelebb az uniós átlaghoz. Összehasonlításképp, a magyarországi 44. percentilisben a 6500 eurós szintet közelíti az éves nettó átlagjövedelem - írja a G7.

Magyarországon a legfelső réteg, vagyis a legjobban keresők körében mindössze ötven emberből egy fő az, aki eléri az uniós átlagbért.

A helyi árak figyelembevételével, vásárlóerő-paritáson számított jövedelmek esetében némileg eltérő képet kapunk, mint amit korábban vázoltunk. A német és francia középosztályok mellett ebben a kontextusban a belga, dán, holland és svéd társadalmak középrétegei is felzárkóznak az uniós átlaghoz viszonylag közel eső csoportba. Ez arra utal, hogy ezekben az országokban a magas árak jelentős részesedést képviselnek a jövedelemtöbbletből, amit a lakosság rendelkezésére áll.

Magyarországon és a környező országokban még az árkülönbségek kiszűrése után is csak a legjobban kereső elit jutott az uniós átlag közelébe. Idehaza konkrétan a felső hat század jövedelme éri el legalább az uniós átlagot ezen számítás szerint.