Armando Iannucci: A Sztálin halála című művemet Orbán Viktor és hasonló politikai figurák inspirálták, akiknek tevékenységei újraértelmezik a hatalom és a humor viszonyát a modern politikai színtéren.

A brit kormányt a legnagyobb népszerűségnek örvendő sorozatával célozta meg, míg az Amerikai Egyesült Államok második leghíresebb produkcióját vette célkeresztbe. Armando Iannucci, a sokoldalú író, rendező és producer, kétszeresen is elnyerte az Emmy-díjat, valamint egyszer az Európai Filmdíjat is a munkássága elismeréséül, sőt Oscarra is jelölték. A politikai humor iránt érdeklődők körében nagyra értékelik, de Moszkvában, a hatóságok döntése alapján, betiltották.

Legújabb alkotása, a The Franchise, a Marvel-univerzumban készült szuperhősfilmek ironikus megközelítése. Amikor Martin Scorsese azt állította, hogy "a Marvel-filmek nem igazi filmek", a közönség reakciója szinte vulkánikusan tört ki, sőt, a rendezőnek kénytelen volt részletes indoklással előállnia. A The Franchise megtekintése után azonban úgy tűnik, ön is Scorsese nézeteit osztja.

Egy kicsit igen. Ezt úgy mondom, hogy a képregények világában nőttem fel, és még magam is írtam kettőt: egy Pókemberes és egy Daredevil-történetet. A sorozatunkat a Marvel által megálmodott helyzetek inspirálták. Igazán nehéz időszak volt; gyakorlatilag lehetetlen volt színészeket szerződtetni, mert bárki, akit szemeltél ki, az valójában 18 hónapon át egy zöld háttér előtt fog ordítozni valahol egy stúdióban. Szegény színész, fogalma sem volt róla, hogy mit kellene ábrázolnia a zöld háttér előtt, hiszen azt a jelenetet még meg sem írták.

Sam Mendesszel készítette a sorozatot, aki két James Bond-filmet rendezett meg. Az ő nem túl derűs tapasztalatai is ihletként szolgáltak?

Samnek voltak kellemes élményei a Bond-filmek rendezőjeként, azonban tapasztalnia kellett, milyen hatással van az alkotói szabadságra, ha egy óriási gépezet aprócska fogaskerekeként működik. Vigasztalásul annyit említettem neki, hogy ezt a helyzetet akár humoros szemszögből is meg lehet közelíteni.

A The Franchise legújabb előzetese lenyűgöző izgalmakat ígér! A film különleges világába kalauzol minket, ahol a versengés és az ambíció határvonalait feszítik az események. A karakterek mélyen megformáltak, és a történet tele van váratlan fordulatokkal, amelyek folyamatosan fenntartják a feszültséget. A látványos képi világ és a magával ragadó zene együttes hatása alatt a nézők garantáltan nem tudják majd levenni a szemüket a vászonról. Készülj fel egy felejthetetlen utazásra, ahol a szenvedély és a stratégia találkozik!

Donald Trump első elnöki ciklusának idején elsütött egy poént a Twitteren, egy róla szóló filmtervvel örvendeztette meg a hollywoodi stúdiókat. A szüzsé szerint Trumpot bedrogozzák, a Fehér Ház másába viszik, ahol azt hiszi, valóban ő kormányoz. A viccnek vicces utóélete lett, Hollywood komoly érdeklődést mutatott.

Tizenkét ajánlat érkezett hozzám. A hollywoodi stúdiók világában sosem számíthatsz arra, hogy azonnal konkrét ajánlatot kapsz; inkább csak a megérdeklődött érdeklődést fejezik ki. A valós ajánlatokhoz általában másfél évnyi tárgyalás szükséges. Végül úgy döntöttem, hogy nem lenne egészséges, ha másfél éven át Donald Trump gondolatainak foglya lennék. De az sem lenne könnyű, ha ő lenne a fejemben. Az érdeklődés valóban jelentős volt, több rendező is felkeresett. A második ciklusban azonban ez a helyzet már nem működne, hiszen nemcsak Trumpot, hanem Elon Muskot, J. D. Vance-t, valamint a holdudvar számos tagját is kellene navigálnom.

A "Thick of It" című sorozat a brit kormány működésének színfalak mögötti aspektusait mutatta be, egyfajta ironikus tükörképként. Korábban az "Igenis, miniszter úr!" töltötte be ezt a szerepet, és a sorozat egyik társszerzője, Jonathan Lynn, hangsúlyozta, hogy céljuk az volt, hogy elkerüljék a politikai propaganda szerepét. Nem kívánták sem a toryk, sem a baloldal irányába elfogultságot mutatni.

Hasonlóan a többiekhez, én is ügyeltem arra, hogy egyik oldal se tudja magáénak követelni a Thick of It és később Az alelnök című sorozatomat, amely az amerikai kormány működését szatirikus formában mutatja be. Szándékosan elkerültem a prédikálást; ha a pártpolitika szűk keretei között maradtam volna, az jelentősen korlátozta volna a lehetőségeimet, és a közönségem felét elveszítettem volna. A hatalom gyakorlásának legmagasabb szintjeit szerettem volna átfogóan feltérképezni. Mégis, Tony Blair kontrollmániája itt-ott visszatükröződik a Thick of It világában.