Az agydaganaton túlesett 4 éves kisfiú most egy új kihívással néz szembe: "Minden nap imádkozunk érte" - Metropol.

A kis Koa aranyos mosolya kivétel nélkül elbűvöli az orvosokat, a nővéreket és a családját is. Ám a bátorsága mögött keserves élethalál harc bújik meg. Tavaly novemberben az amelbourne-i szülők, Natalie Walker és Ben Kermode észrevette, hogy legkisebb fiuk elvesztette az egyensúlyát, hányással küzdött, és már nem tudta tartani a figyelmét.

A házaspár kétségbeesetten lépett be a gyermekkórház ajtaján, ahol a kisfiúk, Koa, alapos kivizsgálásra várt. Az orvosok arca komoly volt, amikor közölték a szomorú hírt: Koa egy életveszélyes agydaganattal, a medulloblastomával küzd. A daganat gyors ütemben növekedett, az agytörzs közelében, a kisagy területéről kiindulva, és a szakemberek aggódtak, hogy hamarosan átterjedhet az agy és a gerincvelő más részeire is. Egy sürgős műtétet hajtottak végre, amelynek során sikerült eltávolítani a daganatot, de a beavatkozás után Koa olyan szindróma jeleit kezdte mutatni, amelyek örökre megváltoztatták az életét és a családja mindennapjait.

"Mindig az egyenruhás emberekről kérdezősködik. Számára ők a "közösségi segítők", és ragaszkodik ehhez a kifejezéshez. Van egy csomó ruhája, amibe gyakran beöltözik. Valahogy már korán kitalálta, hogy ő olyan akar lenni, mint egy mentős vagy egy tűzoltó, vagy valaki, aki segít az embereknek. Nagyon összhangban van a személyiségével. Alig várjuk, hogy megvalósítsa ezt az álmát, mert ő tényleg erre született" - mesélte büszkén bátor fiáról a büszke apuka.

Az orvosok tájékoztatták Koa szüleit, hogy kisfiuk Posterior Fossa szindrómában (PFS) szenved, ami súlyosan megnehezíti számára az élet alapvető tevékenységeit, mint például a felülés, beszéd, étkezés és járás. Ennek következtében a négyéves gyermek nem térhet haza a folyamatban lévő sugár- és kemoterápiás kezelések idejére, így a szülei már három hónapja minden este felváltva vigyáznak rá a kórházi ágy mellett.

"Nehéz, mert megszoktuk, hogy mindig együtt vagyunk, és most csak az egyik szülő van otthon, a másik pedig mindig a kórházban van Koával. Minden nap elmondunk érte egy imát, amikor vacsorázunk, és felhívjuk telefonon. Akár én vagyok otthon, akár Natalie. Abszolút hajlandóak lennénk bármit megtenni, hogy a lehető legjobb esélyt adjuk neki a normális élethez" - mondta Kermode úr.

Koa három idősebb testvérével, akik mind az általános iskola diákjai, izgatottan számolják a napokat, amíg a kisfiú végre hazaérkezhet. Kermode úr szerint Koa állapota az első műtét óta javult, de a kis hős kezdetben nem mutatott gyógyulásra utaló jeleket. Családja elkötelezte magát amellett, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy Koa a lehető legjobb egészségi állapotba kerüljön, és hogy a kisfiú újra a legjobb formájában tündökölhessen.