Az amerikai bandita, akiből halála után egy színes és szórakoztató vidámparki attrakció vált.

Elmer McCurdy - Forrás: Oklahoma Egyetem Western History Gyűjteménye

A világ szinte minden zugában fellelhetőek a hullámvasutak és vidámparkok, amelyeknek rajongótábora szinte határtalan. Számtalan népszerű YouTuber utazik a világ különböző tájaira, hogy felfedezze ezeket a csodás helyeket, és részletes videókat készítsen élményeikről, megosztva azokat a hasonlóan lelkes követőkkel. Azonban, ami Elmer McCurdy történetét illeti, azt valószínűleg még a legelvetemültebb parkrajongók sem ismerik. Az 1900-as évek közepén történt, hogy ennek a szerencsétlen sorsú bűnözőnek a holttestét évtizedeken keresztül mutogatták, nem csupán a vidámparkokban, hanem számos más helyszínen is, ezzel egy igazán különös és morbid legendát teremtve.

Elmer McCurdy 1880-ban született Maine államban, a vadnyugati korszak végén, egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok határai folyamatosan változtak. Az ő életének titkait Mark Svenvold amerikai író tárta fel a "Elmer McCurdy: Egy amerikai bűnöző balszerencsés élete és utóélete" című könyvében. McCurdy születésének körülményei meglehetősen zűrzavarosak: édesanyja mindössze 17 éves volt, apja kilétére pedig csak találgatások léteznek. Feltételezések szerint a fiatal lány unokatestvérétől esett teherbe, ami a család számára komoly szégyent jelentett. Hogy elkerüljék a társadalmi megbélyegzést, McCurdyt a lány bátyja és felesége fogadták örökbe. Édesanyja később elárulta neki az igazságot, ami mélyen megrázta a fiatal McCurdyt, aki tinédzserkorában már a mértéktelen ivászat felé fordult, hogy elnyomja fájdalmát és frusztrációját.

McCurdy később nagyapja házába költözött, ahol vízvezeték-szerelőként próbálta megkeresni a kenyerét. Azonban az 1800-as évek végén bekövetkezett gazdasági válság súlyosan érintette, és hamarosan munkáját is elvesztette. Ezt követően pedig tragikus sorozat következett: nagyapja és édesanyja is eltávozott az élők sorából. Ekkor kezdődtek el sanyarú napjai, amikor is bejárta az Egyesült Államok keleti államait, alkalmi munkákból próbálva megélni. Azonban alkoholproblémái miatt sok helyről elküldték, és a törvény is a nyomába eredt. 1907-ben azonban új irányt vett az élete, amikor belépett a hadseregbe, ahol géppuskásként szolgált, és gyors kiképzésben részesült a robbanóanyagok alkalmazására is. Három év szolgálat után leszerelt, de nem sokkal később egy katonatársával együtt letartóztatták, mert betöréshez használt szerszámokat találtak náluk. Azt állították, hogy az eszközök egy új fejlesztésű géppuska teszteléséhez kellettek, és végül a vádat ejtették ellenük.

McCurdy innentől bűnözni kezdett, társaival vonatokat és bankokat raboltak ki. Tevékenységére jellemző volt, hogy nitroglicerint használt, de mivel csak gyorstalpaló kiképzést kapott a seregben, sosem tudta jól megválasztani a használt robbanóanyag mennyiségét. Emiatt volt olyan eset, ahol annyi nitroglicerint használt, hogy az ellopni kívánt pénz egyszerűen beleolvadt a széfbe, amiben tárolták. A sok balul sikerült kísérletre az az eset tette fel a koronát, amikor társaival egy fizetéseket szállító állami vonat helyett tévedésből egy személyvonatot állítottak meg, a rablás során pedig összesen 46 dollárt, valamint két demizson whiskyt és néhány használati tárgyat tudtak meglovasítani. A félresikerült rablás után 2000 dolláros vérdíjat tűztek ki a fejére, három rendőr pedig egy barátja tanyáján ütött rajta, ahol egy rövid tűzharcot követően egy mellkasát érő találat miatt halt meg.

McCurdy ironikus módon a halála után még nagyobb kalandokba keveredett. A holttestét egy temetkezési vállalkozóhoz szállították, aki, mivel McCurdynek nem volt ismert hozzátartozója, hosszú távú megőrzésre készítette elő. A férfiért azonban senki nem jelentkezett, a temetkezési vállalkozó viszont nem volt hajlandó eltemetni a holttestet, amíg valaki ki nem fizeti neki az előkészítés költségeit. Ekkor jött a morbid ötlet, hogy a

holttestet kiállítja és pénzért mutogatja.

McCurdyt városi ruhába öltöztették, kezébe puskát adtak, a látványosságot pedig "A bandita, aki sosem adja fel" néven öt centért kínálták a közönségnek. Ezzel indult el McCurdy holttestének évtizedekig tartó megpróbáltatások sora.

Néhány év elteltével a hullaházat két férfi kereste fel, akik McCurdy régóta eltűnt testvéreiként mutatkoztak be. Kérésük az volt, hogy a vállalkozó adja át nekik a testet, hogy méltó módon eltemethessék. Azonban a valóságban nem voltak McCurdy rokonai; egy utazó vidámpark tulajdonosa és barátja bukkantak fel, akik a "Bebalzsamozott bandita" nevű attrakciót szemelték ki maguknak. A két férfi ügyesen megszerezte a hullát, majd "A törvényenkívüli, akit sosem kaptak el élve" címmel kezdték bemutatni az utazó cirkusz színpadán.

A hullát pár évvel később aztán eladták, az ekkor már hosszú évek óta halott McCurdyt ezután egy bűnügyi múzeumban állították ki, aztán egy filmben is szerepelt díszletként. Az eddigre már mumifikálódott holttest a múzeum tulajdonában volt, 1949-ben innen egy Los Angeles-i raktárba került, ahonnan 1967-ben kikölcsönözték egy másik filmhez, majd eladták egy másik múzeumnak. Ezt követően egy kanadai kiállítás részeként a Mount Rushmore-nál is bemutatták, itt azonban a holttest megsérült, fülcimpái, ujjai és lábujjai is leszakadtak. Amikor McCurdy teste ilyen állapotban visszakerült a viaszmúzeumhoz, ott úgy döntöttek, hogy a látvány borzalmas, és nem is élethű, ezért továbbadták a hullát, ami ekkor került a The Pike nevű Long Island-i vidámparkba. Itt hosszú évekig lógott dekorációként, úgy, hogy senki nem tudta, hogy egy valódi múmiáról van szó, sőt a hullát többször le is festették, mert a dolgozók is azt hitték, hogy egy báburól van szó, ami időnként felújításra szorul.

McCurdy holtteste végül egy tévéstáb segítségével kerülhetett a végső nyughelyére, miután a helyzet váratlan fordulatot vett. 1976-ban a Hatmillió dolláros ember (The Six Million Dollar Man) című sci-fi sorozat egyik epizódját forgatták a vidámpark területén, amikor az egyik stábtag felfedezte a különös helyszínt, ami végül megakadályozta, hogy McCurdy végleg eltűnjön. A forgatás során a kamera előtt kibontakozó események úgy tűnt, hogy újra életre keltik a múltat, és egyfajta kapcsolatot teremtettek a régi és az új között.

el akarta mozdítani az akkor éppen egy akasztófán logó, kelléknek hitt hullát, aminek ettől leszakadt az egyik karja.

Amikor a leszakadt kar helyén emberi csont került elő, a helyszínen tartózkodók azonnal értesítették a rendőrséget, míg a holttestet a Los Angeles-i halottkémhez szállították. Ott megállapították, hogy a holttest valódi, de már teljesen megkövesedett, és több réteg viasz és festék borította. A test súlya mindössze 23 kilogramm volt, magassága pedig 160 centi. A tartósítási eljárás maradványai és a McCurdyt megölő lövedék darabjai arra utaltak, hogy a férfi évtizedek óta halott. A szájában egy bűnügyi múzeum belépőjének egy darabját találták, amely azt jelzett, hogy McCurdyt annak idején kiállították. A múzeum tulajának fia, aki még élt, be tudta azonosítani Elmer McCurdy holttestét. Az ő története hamarosan bejárta az amerikai médiát, és végül Oklahomában temették el egy másik legendás törvényenkívüli, Bill Doolin mellé. McCurdyt egy hatvan centi vastag betonréteg alá helyezték, hogy biztosan ne lehessen kiásni.

A történet pikantériája abban rejlik, hogy McCurdy, a szomorú sorsú figura, nem volt egyedül a történelem lapjain, amikor holtában vidámparki attrakcióvá vált. 1967-ben, amikor Disneylandben megnyílt A Karib-tenger kalózai hullámvasút, a díszlettervezők és építők kétségbeesetten küzdöttek a hiteles csontvázak megalkotásával. Végül egy merész, morbid ötletet követve a Kaliforniai Egyetemhez fordultak, ahol örömmel bocsátottak rendelkezésükre néhány valódi csontvázat a díszlethez. Később, miután a hullámvasút elkészült, a valódi csontokat műanyag változatokra cserélték, és a régi csontokat visszajuttatták a származási helyükre, ahol végül méltó módon eltemették őket. Az évek során azonban számos pletyka és legenda született arról, hogy a hullámvasút mélyén talán még mindig rejtőzik néhány igazi csontváz, titkokat őrizve a vidámpark sötét múltjából.