Thomas Harding párhuzamos életekről szóló könyvében az egyik szereplő náci tömeggyilkos, míg a másik muszáj-Herkulesként küzd a túlélésért. Az író mélyrehatóan vizsgálja, hogyan alakulhatott két ilyen ellentétes sors, és mit árul el ez a történelmi kontex
Lehet semlegességgel írni egy tömeggyilkosról is, példázza könyvében Thomas Harding, aki két, németként született fiatal gyökeresen eltérő, majd egy végpontban találkozó drámai életútját követi végig.
"A Schindler listája óta a legjobb holokausztfilm" - méltatta Steven Spielberg a tavaly a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjjal kitüntetett, Magyarországon is bemutatott Érdekvédelmi terület című amerikai-brit-lengyel produkciót. Az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának villájában zajló életről szóló film központi figurája Hedwig, a feleség és családanya, aki a gázkamráktól és krematóriumoktól mindössze egy kertkapuval elválasztva teremtett családi idillt a hazatérő férjének, hogy az kipihenje a munkás hétköznapok, vagyis a tömeggyilkosságok fáradalmait.
A férfi, Rudolf Höss, aki az SS-Obersturmbannführer rangot viselte és lágerparancsnokként tevékenykedett, a filmvásznon félelmet keltő, halálfejes egyenruhájában és fényesre polírozott csizmájában tűnik fel. Ezzel szemben egy Berlinben frissen megjelent könyv borítóján csupán a keresztnevén szerepel, szelíd, polgári módon. Thomas Harding angol író és újságíró „Hanns és Rudolf” című munkája két, Németországban született fiatalember életét mutatja be, gyerekkoruktól egészen halálukig. Az egyikük, Hanns Hermann Alexander, Berlinben látta meg a napvilágot, és 89 évet élt, végül Londonban helyezték örök nyugalomra. A másik, Rudolf Franz Ferdinand Höss élete 1901-ben kezdődött Baden-Badenben, és 1947-ben, az akkor már Oswiecim néven ismert Auschwitzban, tragikus véget ért, amikor akasztófára került. A könyvben a fejezetek váltakozva mesélik el a két férfi párhuzamos életútját, egészen addig a sorsdöntő pillanatig, amikor Hanns, immár angol katonaként, a háború végén egy különleges egység élén rátalál Rudolfra, és elfogja őt.
A találkozásuk nem volt elkerülhetetlen: indulásuk körülményei, családi hátterük és az úgynevezett normális élet feltételei talán sosem hozták volna őket össze. Rudolf apja a császári seregben, a Reichswehrben szolgált, és a későbbi német gyarmatosítási törekvések idején még Afrikában is teljesített küldetést. Megsebesülése után hazatérve először katonai akadémián dolgozott kiképzőként, majd letelepedett, és középosztálybeli kereskedővé vált. Hazafias szellemiséggel és hithű katolikusként nevelte fiát, akit papnak szánt, és ennek megfelelően alakította az életét. Höss, akit háborús bűnösként tartottak fogva, 1946-1947-ben papírra vetett életrajzában így emlékezett vissza gyermekkori élményeire: mindig hangsúlyozták neki, hogy a szülőknek, tanároknak és papoknak, egyáltalán minden felnőttnek feltétlenül szót kell fogadni. Az ő szavaik mindig a helyes irányt mutatták, a feladatokat pedig teljesíteni kellett. "Ezek a nevelési alapelvek a véremmé váltak" – írta Höss a börtönből visszatekintve, s e szavak mélyen tükrözték az őt körülvevő világ hatását.
A felnőttek világának vak követése volt, amikor ugyanabba a dragonyosezredbe jelentkezett katonának, amiben korábban a nagyapja, majd az időközben elhunyt, s így a papi pályát szorgalmazni már nem tudó apja szolgált. Az első világháború vége felé kétszer is megsebesült, majd az 1918-as befejezést követően, mint oly sok, a császári seregben szolgált, vaskereszttel kitüntetett katona, nem tudta, mit kezdjen magával.
