Az Európai Unió is elkötelezte magát amellett, hogy aktívan részt vegyen a béketárgyalásokon.
A Trump-Putyin telefonbeszélgetés és az azt követő bejelentés eltérő reakciókat váltott ki Európában. Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter hangsúlyozta, hogy "nem lesz igazságos és tartós béke Ukrajnában az európaiak részvétele nélkül". Hasonló álláspontot fogalmazott meg Annalena Baerbock német és José Manuel Albares spanyol külügyminiszter is, akik szerint Ukrajna sorsáról kizárólag Ukrajna és az Európai Unió részvételével lehet dönteni.
Hanno Pevkur, az Észt Köztársaság védelmi minisztere hangsúlyozta, hogy "Európa komoly katonai segítséget nyújtott Ukrajnának, szankciókat alkalmazott Oroszországgal szemben, és saját forrásaiból támogatja Ukrajna újjáépítését. Ennek fényében érthető, hogy szeretnénk részt venni a tárgyalásokon."
Az európai politikai vezetők azt hangsúlyozzák, hogy részvételi szándékuk a közelgő ukrajnai béketárgyalásokon azzal magyarázható, hogy a konfliktus közvetlenül érinti Európa biztonsági helyzetét.
Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szintén figyelmeztetett, hogy "bármilyen egyezmény, amely kizárja Európát, kudarcra van ítélve". A legnagyobb aggodalom az európai vezetők szerint az, hogy egy Ukrajna részvétele nélkül kötött megállapodás Oroszország javára fog dőlni, és Putyint további agresszióra ösztönözheti.
Donald Trump lépése, miszerint egyedül kínálja fel magát a béketárgyalások fő közvetítőjének, jelentős bizonytalanságot keltett az EU-ban. Az Euronews szerint "Trump eltávolította Európát és minden nyugati partnert a folyamatból, így az egész kontinens csupán nézője lehet a 21. század legfontosabb békefolyamatának".
Bár a nyugat-európai vezetők folyamatosan hangsúlyozzák, hogy Európa viseli a háború következményeit, a tényszámok más képet festenek. A Kiel Institute for the World Economy weboldalán található adatok világosan szemléltetik, hogy az Egyesült Államok adta a katonai támogatás jelentős részét, és összesítve közel annyi segítséget nyújtott Ukrajnának, mint az Európai Unió összes tagállama együttvéve.
Az Ukrajnának megígért lőszert például csak nagy késéssel sikerült leszállítani és az elvárt célszámokat sem tudták teljesíteni az uniós gyártók. Ez alapján joggal mondhatnák az amerikaiak, hogy mivel a NATO-n belül csak nekik van potens katonai erejük, ezért a tárgyalóasztalhoz is nekik kell leülniük.
Miközben az orosz-ukrán háború harmadik évfordulója küszöbén állunk, az ukrán hadsereg soraiban egyre inkább érezhető a fáradtság. A közelmúltban elveszett Velyka Novosilka déli erődvárosa, ami jelentős orosz erőket mozgósított a régióban. Az orosz katonák, a Kurszk régióból érkező észak-koreai segítőikkel együtt, folyamatosan nyomás alatt tartják az ukrán egységeket. E közben az ukrán haderő súlyos létszámhiányt tapasztal, ami tovább nehezíti a helyzetüket a harctéren.
Jelenleg Ukrajna helyzete nem tűnik kedvezőnek, ami magyarázatot ad arra, hogy miért szervezik meg ilyen gyorsan a Trump-Putyin csúcstalálkozót. Azonban kérdéses, hogy az Európai Unió vezetői milyen konkrét lépéseket tehetnek, ha a két hatalom vezetője nem biztosít számukra helyet a tárgyalások során. Az elítélő nyilatkozatok mellett milyen eszközökkel tudnak hatni a helyzetre?
