Az idő folytonos áramlása megállíthatatlan - emlékek felidézése és rejtett üzenetek a 200 éves Magyar Tudományos Akadémia jubileumi közgyűlésén.
Úgy tűnik, hogy a Whitedog Media szakemberei nem soroltak minket a negatív hozzáállású médiamunkások közé, hiszen sikerült regisztrálnunk a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 199. jubileumi közgyűlésére. Azért érdemes pontosítani a dolgokat: nem az MTA készítette el a médiamunkások listáját, hanem a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat. Elképzelhető, hogy a két intézmény sajtólistái között nincs is átfedés. Azóta, hogy a kormányzat leválasztotta a kutatóhálózatot az Akadémiáról (előbb ELKH, majd HUN-REN néven), nem könnyű megérteni, milyen módon kapcsolódik egymáshoz a két intézmény. Szabad szemmel nehéz megállapítani, hogy ez a szétválasztás milyen hatással van a mindennapi működésre, és hogy tulajdonképpen miért tekinthető ez előnyösnek.
Pedig ez az elválás már 2019-ben történt, a hálózat 2023 szeptemberétől működik HUN-REN néven. Rohan az idő. Sőt, gyorsul, hiszen mégiscsak a tudomány fellegvárában vagyunk. Az MTA ugyan még MTA, de az ingatlanvagyona már nem egészen az övé; tavaly decemberben került pecsét az ügyre, miszerint az Akadémia az értékbecslés szerint 130 milliárd forintot érő kutatóhálózati ingatlanjait eladta 80 milliárdért az államnak, hogy az majd továbbadja a HUN-REN-nek. De nemcsak az idő nem áll meg, hanem az infláció sem - ez az ingatlanvagyon minden nap egyre többet, a 80 milliárd egyre kevesebbet ér. Közben pedig az ügylet késedelmet szenved, hiszen februárban az MTA közgyűlésének egyik tagja közigazgatási pert indított a vagyon átruházása miatt, vagyis megtámadta azt a közgyűlési határozatot, amely az átruházásáról rendelkezik. Ez pedig halasztó hatályú, ameddig végig nem fut a jogi folyamat.
A viharos politikai diskurzusok továbbra is felerősödnek, különösen a legfrissebb nyilatkozatokban. Schmidt Mária, történész és múzeumigazgató, nemrégiben az MTA-t "a velünk élő sztálinizmus" szellemében kritizálta, arra hivatkozva, hogy a tudósok túlzottan beleavatkoznak a közéletbe és politizálnak. E kritikát az váltotta ki, hogy többen is tiltakoztak a miniszterelnök poloskázós kijelentései miatt, hangsúlyozva, hogy azok "meghaladták azokat a normákat, amelyeket egy jogállamban a miniszterelnök nem léphet át." Schmidt erre reagálva azt javasolta, hogy "az állam vonuljon ki az MTA finanszírozásából", és követelje vissza a köztestületnek juttatott vagyont, csupán a székházat hagyva meg, hiszen az üléseknek kell valahol helyet adni. Az MTA lejáratására tett kísérletre Freund Tamás, az akadémiai elnök, finoman, de határozottan reagált, megvédve az MTA tudósait és jogukat a megszólalásra.
Ebben a szituációban vette kezdetét az ünnepi közgyűlés. A rendezvénnyel kapcsolatban számos szakértő hívta fel a figyelmet arra, hogy ha a miniszterelnök részt vesz, valószínűleg többen is elhagyják a helyszínt. A miniszterelnök végül nem érkezett meg, de Sulyok Tamás köztársasági elnök és Hankó Balázs miniszter ott voltak a rendezvényen.
A viharok közepette az intézmény mégis elérte a 200 éves mérföldkövét, és az épület előtt ma felavatott emlékmű, amely a járda kövei között rejtőzik, pontosan ezt a történetet teszi átélhetővé. Kétszáz vörös kőlap, mindegyiken évszámok és jelentős események találhatóak. Kollár László, az MTA főtitkára, gazdag és átgondolt avatóbeszédében ezekből az eseményekből állított össze egy válogatást 12 pontban, figyelembe véve azokat a történelmi pillanatokat is, amikor az Akadémia "hallgatott, amikor pedig megszólalnia kellett volna".
A beszéd során felmerültek a hatalmi beavatkozások emlékei, és egyben utalás történt arra is, hogy az emlékmű eredeti tervei szerint az épület előtt elterülő téren kellett volna elhelyezkednie. Azonban miután az állam átvette az irányítást a tér felett, a tervezett felújítás elmaradt. Így hát a kétszáz tardosi nemes mészkő lap most keresztben terül el az épület előtt, megjelenítve a múlt és a jelen összefonódását.
Az idő fontos szerephez jutott Freund Tamás köszöntőjében is: az óköri görög időszemlélet kétfajta időfogalmára, kronoszra, a múló, folyó időre és kairoszra, a kitüntetett, maradandó pillanatokra utalt.
Ma nehéz elkerülni, hogy az Akadémia jelenlegi, ingatag és bizonytalan helyzetére asszociáljunk; ez a feszültség szinte minden mondat mögött ott lappang. Pedig a mostani események akár csak múló epizódoknak is tűnhetnek a kétszáz éves történetfolyamban. "Biztos pont. 200 éve." - hirdeti a közgyűlés és a bicentenáriumi év programsorozatának mottója. Ugyanakkor az elmúlt évek egyre inkább a bizonytalanság jegyében telnek el. Valóban, számos kérdés merült fel az Akadémiával kapcsolatban. Kutatóhálózatának és ingatlanvagyonának jelentős részétől megvált, és úgy tűnik, hogy a tudományos irányító, vezető és tudástermelő szerepe helyett a protokolláris feladatok válnak egyre hangsúlyosabbá. Jelen pillanatban nehezen megjósolható, hogy mindez milyen jövőt formál majd az intézmény számára.
Közben a független kutatóhálózat, a HUN-REN tagjai is az önállóságért harcolnak, emellett a méltányosabb anyagi körülményekért is. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) március közepén közzétett 12 pontos programja sürgeti a változások bevezetését a munkabérek, a munkavédelmi biztosítékok, jogok és munkafeltételek terén.
A megújult, lenyűgöző Lotz-freskókkal díszített nagyteremben Freund Tamás, az MTA elnöke, az Akadémia bicentenáriumi közgyűlésének megnyitó beszédében több lényeges dolgot is hangsúlyozott. Kiemelte, hogy a hatalom részéről jelenleg nem tapasztalható együttműködési szándék, csupán az igazodásra való törekvés. Emlékeztetett arra, hogy az Akadémia a rendszerváltás után visszanyerte függetlenségét, és 1994 óta a tagság tudományos teljesítménye határozza meg a pozíciókat. Ezzel mintha válaszolt volna a "velünk élő sztálinista intézmény" vádjaira. Freund Tamás hozzátette, hogy a jelenlegi oktatási és tudományos átalakítások során az MTA nem számít partnernek: "A forgatókönyv többsége ismeretlen a tudományos közösség és az Akadémia számára. Nincs érdemi politikai akarat az együttműködésre, csupán az igazodásra törekvés, így a kölcsönös tisztelet, bizalom és lojalitás nem válhat a magyar tudomány és politika, valamint a kutatás és a felsőoktatás képviselői között meghatározóvá." Az elnök hangsúlyozta, hogy az MTA léte nem csupán a tudósok érdekeit szolgálja, hanem a nemzet egészének: egy olyan nemzeti értékről beszélünk, amelyet meg kell őriznünk a jövő generációi számára.
Sulyok Tamás köztársasági elnök a beszédében a történelem mélyebb rétegeit emelte ki, mintha az idő titokzatos, védelmező és eltakaró szerepe bontakozott volna ki. Kiemelte, hogy az akadémiai közösségnek kiemelkedő felelőssége van a magyar tudományos jövő alakításában. "A nemzet ügye, a kiváló tudósok felelőssége ma is szellemi erőket összekovácsol, és új építkezésre ösztönöz. A 21. század számtalan kihívásának megoldása, rejtelmeinek és szépségeinek felfedezése a tudósaink és akadémikusaink kezében rejlik" – fogalmazott.
Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter közvetlenül nem reflektált a kormánynak címzett kritikára - ehelyett a "szabadság felelősségéről" beszélt. Valamint a "nemzet szolgálatáról" mint az MTA alapfeladatáról, feltéve a kérdést: vannak-e ma olyan törekvések, amelyek ezt korlátozni akarják?
A szövegben megfogalmazott üzenet nem volt teljesen világos, hogy pontosan milyen törekvésekre vagy személyekre utalt. Mindazonáltal határozottan kijelentette: "Az MTA autonóm, szuverén döntéseit szabadon hozza, és ebbe senkinek nincs joga beleszólni." Ez különösen érdekesnek tűnt, figyelembe véve, hogy az MTA tavalyi közgyűlése, amely végül az ingatlanvagyon értékesítése mellett döntött, jelentős kormányzati nyomás alatt működött.
Hankó rövid, de lényegre törő ismertetőt tartott a Neumann János Programról, amely a magyar tudomány globális szerepének megőrzésének alapkövét jelenti. A program három fő irányát a "hatások" szempontjából közelítette meg, utalva ezzel a modern tudományos diskurzusban egyre inkább előtérbe kerülő impact fogalmára. Célja, hogy új, kiváló tudósok és Nobel-díjasok születhessenek hazánkból, Magyarországról. A program keretein belül a kutatás és innováció révén kívánják orvosolni az ország előtt álló társadalmi kihívásokat, valamint erősíteni az innovációs és technológiai szektort, ezzel biztosítva a gazdasági fejlődést. Hankó az elmúlt évek eredményeit is kiemelte: hazánkban egymillió lakosra 6500 kutató-fejlesztő jut, a PhD-képzésben résztvevők száma 50%-kal emelkedett, és a szabadalmak száma is növekedett. Hangsúlyozta, hogy 2021 óta elindult és jelenleg is zajlik a felsőoktatás megújítása, amelynek célja, hogy a magyar intézmények a világ legjobb egyetemei közé emelkedjenek.
A miniszter nyilatkozata mintha a folyamatban lévő perre célzott volna, amikor megjegyezte, hogy a "jogtalan jogi helyzetet" közösen rendezik az MTA-val. Ezzel párhuzamosan utalt arra is, hogy amennyiben az ügy tisztázódik, a kormány által elkülönített 18 milliárd forint végre elérhetővé válik, amelyet béremelésekre lehetne fordítani.
A közgyűlésen díjakat is átadtak. Az Akadémiai Aranyérmet Sólyom Jenő (1940, Kolozsvár) Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át. Az Akadémiai Aranyérem az MTA legrangosabb tudományos díja, amellyel a díjazott teljes tudományos munkásságát ismerik el. A díjat a szilárdtest-fizikán belül az alacsony dimenziós és erősen korrelált mágneses és elektronrendszerek elméleti vizsgálatában nemzetközi szinten elért meghatározó eredményeiért, a szilárdtest-fizika hazai oktatásának megalapozásához és felépítéséhez való kiemelkedő hozzájárulásáért, a terület egyik meghatározó műve, az angol és magyar nyelven egyaránt megjelent, A modern szilárdtest-fizika alapjai című háromkötetes összefoglaló könyvéért, számos tudományos publikácójáért, illetve nemzetközi szinten is elismert tudományos és oktatói munkája elismeréseként kapta.
