Bent a klubban, a fények színes táncot járnak, és a zene ritmusára a levegő vibrál. Az emberek együtt mozognak, elmerülve a pillanat varázsában. A bárpult mögött a mixerek ügyesen keverik a koktélokat, míg a tánctér közepén egy lány nevetése harmóniában z
Eltelt egy szűk generáció, pontosan 18 év, mióta hazánk csatlakozott az Európai Unióhoz, és most végre elérkezett az idő, hogy teljes jogú tagként belépjünk a schengeni övezetbe. Ez a lépés nemcsak a személyes szabadságunkat érinti, hanem gazdasági szempontból is óriási jelentőséggel bír, hiszen milliárdos előnyöket hozhat. Ugyanakkor egyes szakértők véleménye szerint az optimizmus határai kezdenek elmosódni, és érdemes óvatosan kezelni a várakozásokat.
A csatlakozás jelentőségével kapcsolatban csak a közúti fuvarozók érdekvédelmi szervezete jelezte, hogy az ágazatuknak mintegy évi 2,5 milliárd eurós veszteséget jelentett a schengeni határ. Ha csak pár órányit kellett várakozni a határátkelőknél, már az is gyakran vezethetett oda, hogy az adott szállítmány egy egész napot késett, és ez nem csak a fuvarozó számára jelentett egy elvesztett napot, ami munkaidőben és üzemanyagban számolva sem kevés, hanem annak a cégnek is problémát okozott, ahova az áru nem érkezett meg időben. A mai világban a cégek, ahol csak tehetik, spórolnak a költségeken, így például előnyt jelent egy vállalatnak a versenytársakkal szemben, ha nem kell raktárkészletet tartania valami olyan áruból, aminek az érkezési idejét nem lehet pontosan kiszámítani a romániai schengeni határ miatt. Főleg, amikor a gazdaság nehéz időkön megy keresztül, mint mifelénk mostanság, ez kisebb, exportra termelő hazai cégeknél jelentheti a különbséget a fennmaradás vagy a felszámolás között. De egy ilyen logisztikai nyeremény még azoknál is milliós nagyságrendű kérdés, akik voltaképpen egy nagyvállalaton belül az itteni kirendeltségnél megtermelt árut viszik a nyugati piacra. Például a nemzeti autómárka francia gazdáinak autónként 50-60 euró pluszköltséget jelent - egyes adatok szerint - a nehézkes szállítás.
Így ha csak a fuvarozásra szoruló árukat vesszük is számításba, jó pár milliárd euró veszteségtől szabadulhatnak meg a hazai szállítók és exportőrök. A másik, pénzben nehezebben mérhető nyeresége a dolognak a nyugati világ számára adott jelzés, hogy ezt az országot is bevették a schengeni klubba. A napokban megszólaló szakértők és elemzők között olyan is volt, aki szerint a bruttó nemzeti össztermék fél százalékos éves növekedéséhez vezethet ez a csatlakozás, és nem kevesen vannak, akik a beruházások és az idegenforgalom jelentős fellendülésére is számítanak. Az optimizmus sohasem rossz, csakhogy, ha például az idegenforgalmat tekintve az illetők azt is szemellenző nélkül látnák, hogy mennyi az országba jövő turista évente, és hány klasszisnyi az elmaradás a hazai turisztikai szektor szolgáltatásainak színvonalában csak a régiós országokhoz képest, akkor inkább bevettek volna egy nyugtatót, és csendben maradtak volna. És nagyjából hasonló a helyzet a beruházások fellendülését vizionálókkal is, mert a nyitott schengeni határ pozitív dolog, de egy jó befektetésnél ennél sokkal többet nyom a latban, hogy az adott országban milyen a jogi, adózási légkör, illetve lézeng-e a piacon elegendő számú és képzettségű munkavállaló, aki a reménybeli beruházónál készülne napi betevőt keresni, miközben a hazában már százezres nagyságrendű vendégmunkás réteg dolgozik. Az ilyen, enyhén szólva is vicces agymenéseken túl az biztos, hogy ez a csatlakozás jó dolog, de csodákhoz nem fog vezetni. Azok továbbra is csak a mesékben vannak.
