Az első durva koleszos élményem egy igencsak emlékezetes este volt. Képzeld el, hogy egy meztelen srác horkolt az ágyamban, miközben a szobában a barátaim nevetgéltek és próbálták felébreszteni. Az egész helyzet abszurdnak tűnt, és azt hiszem, nekem is el

A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát.

Az első héten fényes nappal szembejött az udvaron egy pink bikinibe és melltartóba öltözött fiú, aki a flitteres szárnyaira mutatva közölte, hogy ő egy pillangó, majd utasított, hogy nyissam ki a szám. Azt hittem, vizet spriccel bele a vízipisztolyával, de pálinka volt.

A csend, mint egy titkos szövetséges, körülölel minket, amikor a világ zaja elhalványul. Olyan, mint egy lágy takaró, amely megnyugtat és teret ad a gondolatoknak. Néha, amikor belemerülünk, felfedezhetjük a saját belső hangunkat, amely elnyomja a mindennapi rohanás zűrzavarát. A csend nem csupán a hang hiányát jelenti; sokszor a legmélyebb érzéseink és vágyaink színhelyévé válik, ahol a lélek szabadon szárnyalhat. Olykor egy pillanatra megállva, csak a csendet hallgatva, új perspektívát nyerhetünk az életünkről.

Őrült egyéniségekre, zajos srácokra és visítozó lányokra számítottam, de amikor beléptem az első órámra, a teremben csak a csend uralkodott. Senki nem beszélgetett, senki nem figyelt rám, mintha egy szellemvilágba léptem volna. Aztán megérkezett a tanár, akinek a szavai azonnal megváltoztatták a légkört. "Ha te voltál a középiskolád sztárja, és úgy érzed, hogy különleges vagy, gondold át: itt mindannyian ugyanígy érezzük magunkat." Ezzel a kijelentéssel a tanítás elkezdődött, és a szavak súlya azonnal megváltoztatta a teremben uralkodó atmoszférát.