Falunk és a Fidesz sorsa összefonódik, mint egy sorompó, amely mindkét fél előtt megnyitja vagy éppen bezárja az utat. A közösségünk jövője szorosan összekapcsolódik a politikai döntésekkel, amelyek meghatározzák mindennapjainkat. A helyi értékek megőrzés

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki ezt a linket, és küldje el e-mailben: https://demokrata.hu/magyarorszag/falunak-fidesznek-all-a-sorompo-1036937/

A falusi élet egy különös színfoltja, amikor egyesek a segélyek elnyeréséért divatot űznek a kuncsorgásból. Gyakran hűségesebbek, mint a hivatalos biztonsági őrök, akik a hivatal előtt őrködnek. Gyerekekre, gyógyszerekre, liter kólára vagy éppen tucatnyi zsemlére vadásznak, és amikor végre megkapják a polgármestertől a kisajnált összeget, sosem tudni, végül hová is tűnik az a pénz, amit annyira megküzdöttek.

- Ne zavarjanak, én nem koldulni jöttem, hanem Attila úrral szeretnék egyeztetni - mondja Dósa József, miközben a lődörgők felé int. Furcsa alkata miatt talán még egy Armani öltöny sem állna jól rajta, de a 50 köbcentis, krumplival megpakolt Tornádó feliratú robogója igazán stílusosan fest alatta. - Én vagyok a cigány kisebbség alelnöke, Egyeken körülbelül hatszázan élünk, évente kijár egy pacalos roma nap! Nos, ezt az Attilával beszélgettük meg, hogy legyen, ami legyen.

Tehát, a beavatott mivoltának köszönhetően, bizonyára tud a kínai fokhagymáról is, amelyet ősszel majd titokban ültetnek a határ mentén?

Miluczky Attila polgármester, az igazmondás bajnoka, egy hatalmas zöld labdán ücsörög az íróasztala mögött, és úgy tűnik, alig éri el a klaviatúrát. Miközben billeg rajta, mint egy jóllakott kisdiák az ugrózsámolyon, megjegyzi, hogy ez jót tesz a gerincének. Igaz, mondom én, nem árt, ha egyenes a hátunk, hiszen a kínaiak sem ma kezdték a dolgaikat, és néha úgy tűnik, a Tisza is készül arra, hogy elárassza az országot.

- Attól azért nem tartok, de érdemes odafigyelni erre a néptelen néppártra a központban, a boszorkánykonyhában - mondja az első ember, aki negyedik ciklusát tölti, 2024 óta már Fidesz-színekben. - Előtte független voltam, de a párt felkérésére meg a falu érdekében is szívesen vállaltam... És hogy mit keres Kína a Hortobágyon? - teszi fel magának is a kérdést. - Régi ismerősöm, az egyik sokat foglalkoztatott debreceni illetőségű tolmács a forrásom, ő szokott súgni nekem, melyik kínai éppen mit és hol keres, mi után érdeklődik.

Egyik kínai elhozta a másikat, majd az is hozott magával egy harmadikat?

- Valahogy úgy, mígnem magam is eljutottam hozzájuk a 800 ezer lakosú Jingcsinbe, a kínai hagymatermesztés világhírű fővárosába. Kettéállt a fülem, amikor azt mondták, náluk csak 200 forint egy kiló fokhagyma, ami itthon kétezernél is több. Naná, hogy érdekelt. Ráadásul összesen 484-félével bűvészkednek a földeken meg a tudományos kutatóintézetekben. Hagymában is világelsők, ők csak nagyban mernek gondolkozni.

- Várjon már, hát nekünk is van hungarikum hagymánk meg fővárosunk is hozzá, miért nem Makón forgolódik Kína?

- Kapcsolatok, uram! Menni, ajánlkozni, kínálni, tárgyalni és intézkedni kell! Néma gyereknek anyja sem érti szavát. Meg amennyi hagymát még itthon termelnek, az ára miatt az sem versenyképes. Elmaradtunk, mint a borravaló meg az orvosi hálapénz. Nálunk a faluban már több kínai szakember is megfordult, jelenleg a hagymatermesztésben, a konténergyártásban és egy tojótyúkfarm építésében látnak fantáziát és óhajtanak nem kis összegeket beléjük fektetni, mellé pedig a technológiát, a gépeket is idehozni. Ha minden jól megy, Egyek Kínával fogja meg az Isten lábát a Hortobágy fölött.

Olyannyira belekapaszkodhat, hogy a Sárga-tenger környéki hozzáértők már kielemezték az egyeki földet is, hogy aztán ősszel a 484 fajtából melyiket vessék majd bele, szigorú előírások és felügyelet mellett, kezdetnek két hektáron és fólia alatt. Ráadásul, minő nagyvonalúság, a tíztonnányi spéci vetőmagot is Kína adja, grátisz, hogy aztán innen is szállítsanak a világ minden tájára

Nagy változások küszöbén állunk, akár egy ízletes falunapi birkapörkölt, ami éppen a bográcsban forr. A 4800 lelkes településünk eddigi évi adóbevételének összege alig haladta meg a százmilliót, és ez nem éppen elegendő ahhoz, hogy komoly fejlesztéseket, bővítéseket vagy ipari parkot építsünk – ehhez bizony ügyes bűvészkedés szükséges. Jelenleg az agrárgazdák tartják a falut a vállukon, még akkor is, ha az itt élők többsége már nem a földeken dolgozik, hanem valahol félúton állnak a paraszt és a munkás között. Minden hajnalban legalább négyszázan kelnek útnak, hogy – gyakran dróttal zárva – régi járműveiken zötyögve a kora reggeli órákra elérjék a pest-budai építkezéseket. A cigány közösség létszáma éppen hogy megüti a hatszázat, ám aki dolgozni szeretne, az könnyen találhat lehetőséget, hiszen a faluban is bőven lenne munka. A lassabb tempójúak közül körülbelül harmincan közmunkáért várakoznak, remélve, hogy elnyerik a lehetőséget. Meg is kérdezem a polgármestert, hogy állnak a kapcsolataik Istennel, mert aki nem találja a helyét ebben a világban, az könnyen próbálkozhat a magasabb hatalmakkal.

- Az utóbbi években - sóhajt a mennyezet felé - mióta már az óvodás gyerekek is okostelefonnal nyalják a fagylaltot, egyre több felnőtt fordul el Istentől, a hittől és az imádságos hagyományoktól. De van ellenpélda is, és itt vagyok én. Szegény számadó juhász apám sokat küzdött, és az életünkben a vallás gyakorlása elmaradt. Azonban 47 éves koromban, már polgármesterként, váratlanul meghallottam Isten hívó szavát. Szerencsés vagyok, mert tudom, hogy sokaknak ez sosem adatott meg. A nyolcéves fiammal együtt keresztelkedtünk meg a falusi templomban, azóta pedig családilag részt veszünk a miséken. A mindennapi életünkből hiányoznak az igazi példaképek, azok, akik valóban inspirálnak. A közösségi médiában bohóckodó emberek nagy része félművelt celeb vagy mozgalmár, akik még csak nem is tudják, mit jelent valójában Istent szolgálni.

Bizonyára tudja mit beszél dr. Miluczky Attila, a szegény juhász fia, hiszen miután Pesten letudta a gépészmérnöki szakot, több mint hat esztendőt élt és dolgozott Németországban, doktori címét is a fritzeknél szerezte. Mikor azt kérdem tőle, hogy miután Kínát is megjárta, szerinte hol tart összevetésben a Duna-Tisza köze a nagyvilághoz képest, nem kertel.

Hallgassa meg, legalább tízezer kilométert utaztam vonaton és autóval Kínában, és összesen talán tíz öreg, lerobbant járművet láttam, kátyúk és huppanók pedig teljesen ismeretlenek számomra. Ott nincsenek elferdült sínpályák vagy vágányzárak; a vonatunk 305 kilométer per órás sebességgel száguldott, míg itthon Füzesabony és Debrecen között a vonat alig 40 kilométeres sebességgel cammog. Az autópályán a WC-k tiszták és ingyenesek, míg nálunk sok helyen koszosak és drágák, és bizonyos vendéglősök és benzinkutasok még a legrosszabb helyzetből is profitot akarnak húzni... Kommunizmus ide vagy oda, Kínában rengeteg a gazdag ember, akiket az átlagpolgár nem irigyel, hanem tisztel a teljesítményük miatt, hiszen őket hatezer éves tradícióik irányítják, nem pedig felkapott celebek. De ha Európán belül maradunk, nézze meg, mennyit fejlődött például Lengyelország vagy éppen Románia. Régebben még előttük jártunk, de most már nem követnek minket. Uram, én 15 éve vagyok polgármester, de még mindig nem tudtam elérni, hogy egy 400 méteres, járhatatlan útszakaszt végre leaszfaltozzanak.

Nem érezte úgy, hogy meg kellett volna gondolnia az időzítést? Hiszen amióta csatlakozott a Fideszhez, a Tiszával átitatott ellenzék szüntelenül támadja és kritizálja a pártját.

Úgy vélem, hogy a kritikák nem csupán a Fideszre irányulnak, hanem inkább a felesleges luxusra és a banki milliárdok felhalmozására. Röviden: az ellenzék szerint a miniszterelnök környezetében egyre többen gazdagodnak érdemtelenül. Tényleg, néz rám kérdőn: miért van szükség arra, hogy Tiborcz István annyi szállodát birtokoljon? Orbán Viktor tehetségével és nemzetközi elismertségével nem tudnak mit kezdeni, ezért a ravasz róka módjára, a holdudvarában próbálnak rablásra és pánikkeltésre játszani, ijesztgetve Rogánnal és Mészárossal. Ez egy olcsó trükk, de sok embernek mégis eladható, ezért Orbán Viktornak mihamarabb választ kell adnia. Például azzal, hogy a meglévő erőforrásokat és lehetőségeket egyenletesebben osztja el az országban, ezzel örömet okozva a tehetséges és fejlődni vágyó emberek tömegeinek.

- Ezt már más is megfogalmazta rajtam kívül?

- Nem, senki nem kérdezte tőlem. A kérdések pedig, úgy tűnik, nélkülem is adottak; csupán gyors és okos válaszokat kellene találni a párt titkos laborjából, ami nem az én feladatom. Nézze, nekünk, nekem Orbán Viktor adta a Fideszt, és csak ő az, aki ezt elveheti. Eddig könnyű volt, hiszen egy kényelmes széket biztosított számunkra, de ha a történések következmények nélkül maradnak, akkor bármikor kihúzhatja alólunk, és akkor vége a kényelmes életünknek. Úgy vélem, a miniszterelnök úr tisztában van azzal, hogy most áldozatokat kell hozni, akár emberi áldozatokat is. Ő adta, és csak ő tudja elvenni.

- Ezzel, akár az apadó kútba, most a Tiszába hord vizet?

Természetesen, íme egy egyedibb változata a szövegnek: - Egy cseppet sem, a tisztulás folyamata nem függ a Tiszától. Nézze, a korábbi MDF-, SZDSZ- és szocialista szavazók, valamint a Momentum támogatói most új lehetőséget látnak Magyar Péterben, aki szembenéz a megkopott ellenzéki vezetőkkel. Viszont a Tisza csupán egy ideiglenes, mesterséges konstrukció, így sokan inkább távolságot tartanak tőle, semleges álláspontot képviselnek. Most már ők is megkapják a kérdéseket arról, honnan van pénzük az utazásokra, ki a párt második vagy tizenharmadik embere, hol vannak a 106 képviselőjelölt, merre tart a nemzet, miért bírálják folyamatosan a gazdaságot, és milyen külső érdekek állnak mögöttük.

- Hová vezet a sündisznó, ha Ukrajnát simogatni indul? - kérdezi Tardi Kálmán, a falu utolsó tsz-elnöke, egykori MSZMP-s Kádár-katona, aki ma, a vidéki karrier tipikus példájaként, Egyek alpolgármestere. - Ez a Magyar Péter gyerek egy hiteltelen figura, Orbán kisujjában több van, mint ennek a nagyszájúnak, aki közben elhagyja a családját, és a vagyonát gyarapítja, de azt ordítja, hogy Orbánt le kell váltani. A Fidesz előtt a kommunisták és liberálisok aljas módszerekkel csak elvették a vidéktől, most meg dörgölőznek. Ugyan már! Ha a vidéki ember nem szorít, a pesti nem majszol. Ezt vegyék tudomásul! Én sem voltam soha kommunista, csak szükségből váltam párttaggá, bocsássa meg nekem a világ. Amikor az 1980-as években a fiam keresztelésén voltunk a templomban, Balázs Sándor párttitkár elvtárs a gyűlésen megkérdezte tőlem: „Hogy van ez, Tardi elvtárs?” Azt feleltem: „Balázs elvtárs, az Isten és a családom az első.” Erre elhallgatott.

Tardi úr, a múlt hű őrzője, most is szívesen osztja meg emlékeit az időkről, amikor még az Új Élet TSZCS-t vezette. Ekkor a kolhoz mindennapjait döntően búza, kukorica és napraforgó határozta meg. A rendszerváltásról véleménye szerint nem az érkezett, amire a helybéliek joggal számítottak; a nagy osztozkodás és tolakodás során csupán a lakosság körülbelül húsz százaléka jött ki jól, míg a többiek a saját bőrükön érezték a veszteséget. A tulajdon és a föld fogalmát sokan nem tudták, mit kezdeni, inkább féltek tőle, hiszen nem értettek hozzá, így inkább elkerülték. A fiatalabb generáció, főként akik a városokba költöztek, bagóért adták el kárpótlási jegyeiket, nehogy parasztnak tartsák őket, és a földdel való foglalkozás terheit magukra vegyék. Az idősebbek pedig az olcsón eladott földért hifitornyokat vásároltak elkényeztetett unokáiknak, amik nem sokáig tartották meg magukat, öt év múlva már csak a kukában végezték.

Az emberek elbűvölten szemlélték a világot, ahogy a fejükbe tömték az új eszméket és a nyugati életstílust, míg azt gondolták, hogy a kockázatvállalás és a földön kívüli lét elegendő ahhoz, hogy egy kis irodai vagy gyári munkából is kényelmesen megéljenek – fogalmaz az alpolgármester, utalva az ezredforduló sajátos hangulatára. – Valóban lehetséges, de nem úgy, mint azoknak, akik igazán beleadták magukat. Sajnos ők lettek a célkeresztben, mert a kényelmesek nem a munkájukat, hanem a keresetüket irigyelték, és brutálisan támadják őket. Ez az új Tisza-trend.

Akár a polgármester, úgy Tardi uram is tudja, mit beszél a maga 62 esztendejével, hiszen családi alapon nem kevesebb mint száz hektáron vet és arat évente, amiből, amint fogalmaz, "tisztességgel meg lehet élni", a hektáronkénti hozam 150 ezer forint körül billeg. Szerinte ha az unió elvon a földalapú támogatásokból, az könnyen "kicseszhet velük", habár a legfontosabb az átvételi, a felvásárlási árak stabilitása lenne, magyarán ha a kereskedelem "nem volna közönséges, sarki kokott". Mint naponta földet túró gazda, azt mondja, hogy a zöldségtermesztés, a fóliázás nálunk valóban az 1980-as években ragadt, és a fokhagymában lát fantáziát, de csak akkor, ha Egyeken dolgozzák fel, és nem adják el ripsz-ropsz az ültetvény végében kamionnal várakozó hiéna kereskedőknek áron alul.

Ha medret vág magának szívósan a remény, a kétkezi munka meg az ipari park Egyeken, akkor csak idő kérdése, és belevésik a falu címerébe is a tojó tyúkot, az acélkonténert meg a fokhagymát. Sőt idővel ha szárnyas oltárt is állítanának az itteniek a Hortobágy kapujába zarándokló idegennek, hát még arra is felkerülhetnének ezen új szentek (csodatévők), a jó Isten szignójával.

Kifelé jövet megpihenünk az oszlopos ámbitus hűvös árnyékában, csak egy rövid cigarettára. Tardi, a füstfelhőre célozva, szellemesen megjegyzi, hogy a vidék igazán szabad levegőhöz a Fidesz révén jutott, ezért hat évvel ezelőtt az egykori Kádár-katona úgy döntött, hogy csatlakozik a párthoz. „És így is lett!” - teszi hozzá dr. Miluczky -, „mert a paraszt mindig a Fidesz táborában marad.”

- Biztos vagyok benne, hogy akár kétharmadnyi támogatással, akár anélkül, de győzni fogunk - hangsúlyozza Tardi. - A magyar paraszt mindig is keresztény értékeket képviselt, jobboldali nézetekkel, és bármilyen nehézségbe is ütközzön, ha a fővárosiak megpróbálják földhöz vágni, akkor is talpra áll!

A cigarettánk füstje elillant, az autó pedig útnak indult. Célunk egyenesen Budapest, a pezsgő élet szívébe vezetett.