Ferenc pápa egy mélyen elgondolkodtató gondolatot osztott meg: "Aki szívből szeret, az igazán él, míg aki gyűlöletet táplál, az lelkileg halottá válik."

Ferenc pápa a vasárnapi Angelus ima keretében elmondott elmélkedésében mélyen reflektált arra, hogy Jézus Krisztus hogyan világítja meg a végső mércét, amely alapján az egész történelem értékelést nyer: a szeretetet. Szavai arra ösztönöznek minket, hogy a szeretet legyen az életünk középpontjában, hiszen ez az egyetlen igazi iránytű, amely vezérel minket a mindennapi kihívások során.

"Aki igazán szeret, az teljességgel él, míg aki gyűlöletet táplál, az lassan elveszíti életének fényét" - fogalmazott a pápa a Szent Péter téren összegyűlt zarándokok előtt február 2-án, az Úr bemutatásának ünnepén.

A Szentatya ismételten hangsúlyozta a béke jelentőségét a világ minden táján, kiemelve a Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományának súlyos helyzetét. Itt a fegyveres csoportok folyamatosan félelemben tartják a helyi közösségeket, ami következtében több millió ember kényszerült elhagyni otthonát.

"A háború mindent romba dönt, eltiporja az álmokat és életeket követel, s végső soron az élet méltóságának semmibe vételéhez vezet" - fogalmazott, majd hangsúlyozta, hogy "a háború sosem hoz győzelmet, csupán veszteségeket."

Lukács evangéliumából ( 2:22-40 )felidézte, hogy Mária és József a jeruzsálemi templomba vitték a kisded Jézust. Ferenc pápa katekézisét Krisztus három jelentős aspektusára összpontosította, amelyek Simeon próféciáján keresztül mutatkoztak meg: megváltás, világosság és az ellentmondás jele.

Isten jelen van népe között - nem azért, mert négy fal között lakik, hanem azért, mert emberként él az emberek között"

- magyarázta Ferenc, hangsúlyozva az üdvtörténet ezen szakaszának forradalmian új jellegét.

A pápa hangsúlyozta, hogy Mária és József mély érzelmi állapotban voltak, amikor Simeon három fontos kifejezéssel illette Jézust: megváltás, világosság és az ellentmondás jele. E szavak súlya és jelentősége mélyen megérintette őket, és sok kérdést vetett fel a szívükben.

Az első szempontot kifejtve Ferenc hangsúlyozta, hogy Jézus az egyetemes üdvösséget testesíti meg, és ezt "félelmetes igazságnak nevezte, amely hangsúlyozza, hogy Isten megváltó szeretete teljes mértékben egyszemélyben testesül meg".

A második jellemző kapcsán a pápa így nyilatkozott: Jézus fénye úgy világítja meg a világot, "mint a hajnal hasadásakor megjelenő nap, mely elűzi a szenvedés, a rossz és a halál árnyait", amelyek még mindig nehezednek az emberiség vállára.

A végső összefoglalásban, amikor Ferenc pápa Jézus személyét ellentmondásos jelenségként említette, rávilágított arra, hogy Krisztus miként világítja meg az emberi szívek legmélyebb igazságait. Ezzel párhuzamosan hangsúlyozta, hogy a történelem megítélése végső soron a szeretet mércéje szerint történik.

Elmélkedése végén a pápa arra ösztönözte a híveket, hogy mélyebben nézzenek önmagukba és elemezzék lelki elvárásaikat. Kérdésként így fogalmazott meg:

Mire várok az életemben? Mi a legnagyobb reményem? Akarja-e szívem látni az Úr arcát?"

Ezután mindenkit arra kért, hogy imádkozzanak együtt azért, hogy Mária "elkísérjen minket a történelem fényein és árnyékain keresztül az Úrhoz vezető utunkon".