Gyurcsány, a mélyszegénységből kiemelkedett, bátor "hazafi", aki mostanában Semmelweis Ignác szerepébe képzeli magát - PestiSrácok.

Gyurcsány, a mélyszegénységből érkező, bátor "hazafi", aki manapság Semmelweis Ignác szellemében próbálja megvalósítani elképzeléseit. Füzesy Fanni írása, 2025. február 4.

A szegénységből való felemelkedés történetei mindig is lenyűgöztek minket, hiszen ezek a mesék arról szólnak, hogyan találhatja meg egy gyermek a sikerhez vezető utat, és hogyan érheti el a csúcsot. Az ilyen történetek nemcsak inspirálóak, hanem gyakran megérintenek minket, arra késztetve, hogy újraértékeljük saját életünket és a körülöttünk élőket. De Gyurcsány Ferenc története más. Az ő sorsa nem követi a megszokott mintát; nem csupán a felemelkedésről szól, hanem sokkal bonyolultabb és ellentmondásosabb.

Hiába ismételgeti a DK elnöke, hogy ő bizony cselédlakásban született, és bizony neki, ahogy sok kortársának is, elég sanyarú gyerekkora volt. Hiába próbálja lelki szemeink elé festeni nehéz sorsát, és a pártjuk által elvesztett vidéket megszólítani ezzel a csöpögős történettel, ezt már csak a vakok látják és a süketek hallják.

Viszont sokkal izgalmasabb lenne, ha kiderülne, ki is rejlik valójában a Dobrev család mögött, vagy hogy miként került a birtokába az a villácska, amelyet ma otthonának hív. Bizonyára tanulságosabb és figyelemfelkeltőbb lenne, természetesen a drámai elemek nélkül... De nézzük meg, mit is gondolt Gyurcsány a baloldal eszméjéről:

Baloldalinak lenni annyit jelent, hogy én nemcsak önmagamért, a családomért, a saját osztályomért vagyok felelős, hanem a hazámért függetlenül attól, hogy annak tagjai közül ki hova születik. Ha tehetséges vagy, ha a dolgozni akarsz, ha szorgalmas vagy boldoguljál akkor, ha faluvégi szegénynegyedben születtél.

A "demokrácia élharcosának" marxizmussal átszőtt megnyilvánulásán talán megütközhetnénk. Talán. De a jelenlegi világunkban már tisztában vagyunk azzal, hogy a marxista eszmék a mindenekfelett álló liberalizmus egyik alapvető összetevőjét képezik. Akár tetszik ez nekünk, akár nem. Emellett Gyurcsány, az elhivatott politikai figura, már fiatal korában elkezdte elsajátítani a kommunizmus ideológiájának alapjait, és ehhez a háttérből érkező komcsi támogatás is hozzájárult. Ezt a szellemi örökséget pedig nem olyan könnyű levetkőzni. Csak ha az ember igazán akarja. De Gyurcsány más. Ő számára ez a hitvallás maradt.

A pártelnök talán érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy a baloldali kormányzásuk nyolc éve alatt miért engedték el a tehetségeket külföldre? Miért azok kapták a kitüntetéseket, akik a hatalmon maradásukat támogatták, és akikkel szoros kapcsolatban álltak? Hol volt a segítség a családok számára? Miért nem állt ki és nézett a szemébe azoknak, akik a 2006-os brutális tüntetés során maradandó sérüléseket szenvedtek el? Talán itt lenne az ideje, hogy Gyurcsány ezekre a kérdésekre válaszoljon, ahelyett hogy saját magáról mesélve próbálna szavazatokat gyűjteni.

A mérgező hatások forrásai: vallási intézmények és külföldi befolyások.

Persze, hogyhogy nem, a baloldali-marxista elnök által veszélyesnek aposztrofált egyházak és a határon túli magyarok szavazati joga sem maradhatott ki a remek gondolatok közül. Utóbbiról Gyurcsány ugyancsak említést tett, mégis elég volt ahhoz, hogy egyértelművé tegye, hogy a DK elnökéből még mindig olyan indulatokat vált ki a téma, mint bikából a vörös posztó. És, ha már vörös posztó:

Az egyházakkal kapcsolatban Gyurcsány nem egyszerűséggel kijelentette, hogy ők bizony olyan kormányzó erő lennének, akik elkezdenek majd "pörölni" az egyházzal. Na persze, nem ám mindegyikkel, csak azokkal, amelyek, az ő megítélésük szerint nem gyámolítják a gyermekeket. Ez a kijelentés megtévesztheti a jóhiszemű, és a témára érzékeny olvasót. De a DK elnökénél nem itt kezdődött az egyházakkal szembeni megvetés, akármilyen köntösbe is próbálja Feri ezt bebugyolálni. Ugyanis köztudott, hogy amikor csak lehetett, minden alkalmat és lehetőséget kihasznált, hogy fröcsögjön az általa megvetendőnek tartott egyházakra, amelynek szerinte semmilyen társadalomépítő szerepe sincs. És ahogy látjuk, ez most sem változott. Számára semmi mást nem jelentnek az elmúlt pár hónap botrányai, mint lehetőséget nemcsak az egyházak, hanem a magának a hitnek és a kereszténységnek a földbe döngölésére is.

Gyurcsány véleménye szerint a gondok nem a politikai csoportokkal, hanem a magyar társadalommal magával állnak fenn.

Rónai Egon kérdésére, amely arra vonatkozott, miért nem bíznak a magyarok a DK-ban az elmúlt több mint egy évtizedben, a párt prominens képviselője azzal válaszolt, hogy "ez mindig így van, hogy nem hisznek el elegen." A "megmentő" politikai színtéren betöltött szerepét hangsúlyozva kijelentette, hogy sosem a választók széles körének megnyerésére törekedett, hiszen politikai tevékenységét csupán saját marxista meggyőződése ihleti.

Ezek a kijelentések valóban annyira abszurdak, hogy még a józan ész határain belül mozgó európai politikai gondolkodók is csak nevetnének rajtuk. Hogyan is lehetne elképzelni, hogy egy olyan párt, mint a DK, képtelen lenne észlelni a választói akaratot? Miért kérdőjelezhetnénk meg az ő "hitüket", amely valójában minden polgár számára irányt mutat, még akkor is, ha sokan ezt jelenleg nem látják be, de később, egy tisztább pillanatban talán rájönnek. Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, a magyar közélet legautentikusabb képviselője, aki valójában a kommunizmus szellemének egy élő megtestesítője, büszkén hasonlította magát Semmelweis Ignácra, amikor kifejtette:

Semmelweis Ignác valóban magányos harcos volt a maga idejében. Amikor ráébredt, hogy a csecsemők és az anyák életét egy egyszerű kézmosás is megvédheti, sokan kétségbe vonták az elképzeléseit. Ő az orvosi közösség ellenállásával szemben is kitartott, hiszen hitte, hogy az egészségügyi higiénia kulcsfontosságú a szülészeti komplikációk megelőzésében. A saját meggyőződése és a tudomány iránti elkötelezettsége miatt sokáig egyedül harcolt, míg a körülötte lévők nem értették meg az innovatív gondolatait.

Tehát, amikor Gyurcsányra tekintünk még véletlenül se egy egyszerű, őskommunista embert lássunk, hanem a magyar politika és demokrácia Semmelweis Ignácát, aki csakúgy mint az "anyák megmentője", magányosan és elszántan menetel előre, hogy végül minden ellenállást leküzdve, megkapja az elismerést. Ami az ő esetében nem sima választási győzelmet, hanem újra miniszterelnökséget jelentene. A különbség abban áll, hogy míg kiváló orvosunknak sikerült elszántságával és elkötelezettségével sikert aratni, addig Gyurcsánynak ez már nem fog sikerülni. De ha orvosra van szüksége, azt azért megértjük.

Vezető kép: Hatlaczki Balázs / PS

Persze! Íme egy egyedi Facebook hozzászólás minta: "Hey, barátok! 🌟 Ma egy igazán különleges napra ébredtem, és úgy érzem, hogy meg kell osztanom veletek! 💖 A napfény átsütött a függönyön, és a kávém illata egyből mosolyt varázsolt az arcomra. ☕✨ Ti mit csináltok ma, hogy feldobjátok a napotokat? 😄 Osszátok meg velem a kedvenc pillanataitokat! #JóNap #PozitívVibes" Remélem, tetszik! Ha más stílusban szeretnéd, csak szólj!

Természetesen! Íme egy egyedi szöveg a megadott témák köré: --- A politikai tájképen Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc nevei gyakran összefonódnak, hiszen együtt dolgoznak a közéleti kihívások leküzdésében. Dobrev Klára, mint vezető személyiség, nemcsak a politikai diskurzusban van jelen, hanem az igazságosság és átláthatóság képviselőjeként is megjelenik. A hazugságokkal teli politikai világban Dobrev példakép lehet sok fiatal számára, hiszen ő mindig az igazságra törekszik, még akkor is, amikor az nehézségekkel jár. Az ő elhivatottsága emlékeztet minket Semmelweis Ignác életére is, aki a tudományos gondolkodás és az orvosi etika úttörője volt. Semmelweis bátor fellépése az orvosi közösségben végül forradalmi változásokat hozott, akárcsak Dobrev Klára politikai törekvései. Ezek a vezetői példák arra inspirálnak minket, hogy ne féljünk kiállni az igazságért, és hogy mindig keressük a helyes utat, még akkor is, ha az kihívásokkal teli. --- Remélem, hogy tetszik az átdolgozott szöveg!