"Amennyiben eltér a véleményünk, fontos, hogy párbeszédet folytassunk egymással." - Angela Merkel Budapesten mutatta be emlékiratait.

Először pillantotta meg kisfiú a frissen érkezett húgát - a szülők és az internet is jót nevetnek a gyerek őszinte reakcióján.
Október első napjaiban Budapesten járt Angela Merkel. A volt német kancellár látogatásának elsődleges célja Szabadság című memoárjának bemutatása volt, ezzel kapcsolatban beszélgetett október 1-én a CEU-ban Bánszegi Rebekával, a 24.hu újságírójával. A rendezvényre a Femina is meghívást kapott, így élőben hallgathattuk végig egy nem mindennapi életút történetét.
A beszélgetés négy fő témát járt körül: először is, milyen tapasztalatokat szerzett keletnémetként a politikai életben, másodszor, milyen kihívásokkal nézett szembe nőként a politikai színtéren, harmadszor, hogyan alakult a viszonya Vlagyimir Putyinnal, és végül, visszatekintve, hogyan vélekedik a 2015-ös menekültválság kezeléséről.
Merkel a könyvében úgy fogalmaz: "Ott, a kancellári székben úgy éreztem: valami egészen különlegeset értél el nőként és keletnémetként." A régi nyugatnémetek közül sokan nem tudták elképzelni, hogy az újraegyesítést követő 15 éven belül olyan kancellár asszonyuk lesz, aki az NDK-ban nőtt fel. Az igaz, hogy aki ott szocializálódott, az nem beleszületett a demokráciába és az európai értékekbe, hanem később tanulta meg azokat, de ez ugyanígy igaz Magyarországra vagy Lengyelországra is.
Manapság léteznek olyan emberek, akik életük első 35 évét az NDK területén töltötték, míg a következő 35 évet az egyesült Németországban élik. Merkel esetében sokan úgy vélték, hogy az egykori NDK-s gyökerei egyfajta terhet jelentenek számára a politikai karrierje során. Ő maga is hosszú pályafutása alatt úgy érezte, hogy származása miatt állandóan igazolnia kell magát, bár az idő múlásával egyre ritkábban említette ezt a témát.
Minden nehézség ellenére, amikor arra a kérdésre került a sor, hogy vajon keletnémetként vagy nőként élt-e meg nehezebb kihívásokat a politikai életben, egyértelmű választ adott: a női lét volt számára a legnagyobb megpróbáltatás.
Bár az alkotmány egyértelműen rögzíti, hogy a férfiak és a nők egyenlőek, a valóságban a politikai színtéren sokáig másféle nézőpontok uralkodtak, és az előítéletek sajnos ma is jelen vannak. Néha egészen banális helyzetek is komoly kihívásokat jelenthetnek a nemek közötti egyenlőség megvalósításában.
Egy vitahelyzetben gyakran előfordul, hogy a nők alacsonyabb termete miatt a férfiak hajlamosak a fejük fölött beszélni. Emlékszem, amikor először szembesültem ezzel, észrevettem, hogy az én véleményem háttérbe szorul. Ekkor határoztam el, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy senki ne álljon mögém, és én is aktívan részt vegyek a beszélgetésben. Ez a tapasztalat rávilágított arra, mennyire fontos, hogy mindenki hangját meghallják, függetlenül attól, hogy ki áll a teremben.
Milyen előnyökkel jár mindez?
Ha rápillantunk a nagy nemzetközi találkozók fényképeire, gyakran látunk tizenöt embert elegáns fekete öltönyben, és egyetlen piros blézert, amely kiemelkedik a tömegből. Ilyenkor mindenkinek azonnal beugrik: ez biztosan Merkel. Ez az az előny, ami a megkülönböztethetőséget hozza magával.
Sok férfi politikus számára a nőkkel való vitatkozás udvariatlanságnak számít. Azonban, ha elérjük a nemzetközi politika szintjét, ez a hozzáállás drámaian megváltozik; itt már nem létezik könyörület, csakis kőkemény érdekek és hatalmi játszmák dominálnak.
Merkel elismeri ugyanakkor azt is, hogy a nemét és a származását még előnyére is tudta fordítani a politikai karrierje során. Helmut Kohl kormányra kerülésekor fiatal volt - ezt rajta kívül a pártjában, a CDU-ban kevesen mondhatták el magukról -, a kabinetnek teljesítenie kellett valamennyi női és keletnémet kvótát is, így örömmel osztották rá a fiatalokkal és nőkkel foglalkozó tárcát.
Hosszú ideig távolságtartással tekintett a női kvótákra, ám amikor bevezették azt a szabályt, hogy a vállalatok felügyelőbizottságainak 30%-át nőknek kell kitölteniük, teljes mellszélességgel az ügy mellé állt. Hirtelen minden cég képes volt női képviselőket találni ezekre a pozíciókra, és a teljesítményük sem szenvedett csorbát ettől. Ugyanakkor nem minden pozícióra lehet ilyen kötelezettséget bevezetni; nem lehet előírni, hogy a vezérigazgatónak milyen neműnek kell lennie, vagy hogy a kancellári posztra minden második alkalommal nőt válasszanak, hiszen ez ellentmondana a szabad választások alapelveinek is.
-Egy párt nem egy karitatív szervezet, hanem egy hatalmi gépezet. Se férfi se nő nem sértődhet meg azon, ha valaki fölé kerekedik, ez egy ilyen játszma. A legjobb embert kell választania pozícióra, nem azt, aki szép meg kedves. Keménynek kell lenni, és azzal is boldogulni kell, ha az embert támadják. Ez nem személyes támadás, hanem demokratikus vita - mondta el.
A fordulópont végül egy 2000-ben publikált írás formájában érkezett, amelyben a szerző, aki egyébként nagyra tartotta Helmut Kohl munkásságát, bírálta a visszavonult kancellár bizonyos döntéseit. Az írás megjelentetése kockázatos lépésnek számított, de éppen ez a bátor döntés bizonyult kulcsfontosságúnak: Kohl politikai pályafutásának végéhez vezetett, míg Merkelnek lehetőséget biztosított arra, hogy új magasságokba emelkedjen.
Angela Merkel és Vlagyimir Putyin kapcsolata rendkívül különleges volt a kancellári hivatalban eltöltött 16 év alatt. Ezt a viszonyt különösen jól példázza egy 2006-os szocsiji találkozó, amely során Putyin politikai karaktere teljes mértékben megmutatkozott. Az esemény hírhedt pillanata az volt, amikor Putyin, jól tudva, hogy Merkel egy korábbi kutyaharapás miatt retteg a négylábúaktól, mégis a saját labradorjával, Connie-val érkezett. Ez a provokatív gesztus sokat elárult a két politikai vezető közötti dinamikáról és Putyin játékos, de egyúttal manipuláló stílusáról.
Tudtam, hogy ezzel próbára akar tenni, ezért én is felvettem a műmosoly álarcát, és belemerültem a játékba. Ezen a találkozón osztotta meg velem a véleményét, miszerint a 20. század legnagyobb drámája a Szovjetunió szétesése volt. Nyilván azt kellett mondanom, hogy számomra éppen ez az időszak jelentette a legszebb pillanataimat, és hogy a történelemről teljesen eltérő nézeteink vannak. Német kancellárként pedig azt is kifejtettem, hogy szerintem a 20. század legnagyobb tragédiája a második világháború volt, amelynek kirobbantásáért Németország volt a felelős.
A kutyás anekdota Merkel számára rávilágított arra, hogy Putyinban még mindig ott lappang a KGB-s évek hatása, különösen a szokása, hogy az emberek reakcióit figyelve próbálja felmérni, ki mennyire sebezhető. Azok, akik magabiztosan és higgadtan álltak elébe, könnyedén belemerülhettek a párbeszédbe, míg mások, akik a félelem jeleit mutatták, hamar elveszítették az esélyüket a hatékony vitára.
Merkel véleménye szerint a Covid-járvány nagy hatást gyakorolt bizonyos világpolitikai események alakulására, többek között az orosz-ukrán háború kirobbanására.
- A személyes találkozók hiánya megnehezítette a szemtől szembeni beszélgetéseket és vitákat, így nem tudhattuk meg igazán, mi zajlik a másik fejében. Olyan párbeszédre lett volna szükség, amelyet a videókonferenciák nem tudtak helyettesíteni. Komoly, mélyreható tárgyalásokat ilyen formában szinte lehetetlen lebonyolítani, ami pedig felgyorsította a döntéshozatali folyamatokat - osztotta meg véleményét.
Merkel 2015. augusztus 31-én, egy sajtótájékoztatón mondta el a híres "Wir schaffen das!" – azaz "Meg tudjuk csinálni!" – kijelentését. Ekkor még a szeptember 4-éről 5-re virradó éjszaka előtt állt, amikor a menekültek tömege megérkezett Németország határára. Akkor még nem sejtette, hogy e három szó lesz az, ami örökségének egyik legmeghatározóbb részévé válik, és amely évtizedek múltán is sokak emlékezetében élni fog, valahányszor csak elhangzik a neve.
Előtte néhány héttel Merkelnek volt egy emlékezetes beszélgetése egy palesztin kislánnyal, amely szintén végigsöpört a világon. Itt azt mondta, hogy sajnos lehetetlen mindenkit befogadniuk, aki szükséget szenved. A helyzet azonban folyamatosan romlott, a német belügyminiszter tavasszal 400 ezer, augusztusban már 800 ezer közeljövőbeli menekültre számított.
- Egy furcsa játék vette ekkor a kezdetét Orbán Viktorral, a menekülteket először vonatra szállították, aztán leszállították őket, és elindították Ausztria felé gyalog az autópályán. Mit kellett volna ekkor tennünk? Vízágyúkkal kellett volna távol tartani őket a határoktól? Részemről ez nem jött szóba. Hogy prédikálhatnánk egyáltalán emberi méltóságról, ha így teszünk? Fontos volt kimondani, hogy bennünk bízni lehet, különben nem tartjuk magunkat az értékeinkhez.
Kiemelte, hogy azok, akik nem rendelkeznek tartózkodási joggal Németországban, kötelesek visszatérni hazájukba, de ennek a folyamatnak a végrehajtása valóban nem mentes a nehézségektől.
A menekültekkel - és sok egyéb mással - kapcsolatos különböző álláspontjuk ellenére az interjú reggelén Merkel Orbán Viktorral is találkozott. A véleményük aznap sem közeledett egymáshoz, de nem is ez a lényeg.
Ha meghívsz egy kávéra, szívesen elmegyek. Putyinnal és Orbánnal kapcsolatban sosem voltunk mindig azonos állásponton, ezt fontos elfogadni, hiszen vannak eltérő nézőpontok. Nagyon aggasztó, ha az emberek elzárkóznak egymás elől, mert így nem érthetik meg a másik motivációit. Véleményem szerint az Európai Unión belül elengedhetetlen, hogy folyamatosan párbeszédet folytassunk egymással.
Angela Merkel hosszú időn keresztül a világ legnagyobb hatású személyiségei között foglalt helyet. Az általa birtokolt hatalom lehetőséget adott számára, hogy ha valami igazán fontosnak tűnt, azt a hívei millióival elfogadtassa. Ez a helyzet egyszerre jelentett komoly előnyt és jelentős kockázatot is.
Egy szavazás során hatalmas bizalommal ruházzák fel az embert. Ha azt mondom, hogy ez a döntés a jövőben is érvényes lesz, akkor úgy is alakul. A hatalom arra tanított, hogy ne függjek másoktól, hanem saját kezdeményezéseim révén lépjek előre. Mindenki tőlem várta a nehézségek megoldását, ami nem kis teher. Ezt a felelősséget idővel el kell fogadni és meg kell szokni.
Meg kell szokni a magányt is, mivel legvégén a főnöknek kell döntenie. Ha jól sikerül valami, rengeteg atyja van a sikernek, ha azonban balul sül el, mindig egy ember a hibás. Tudni kell, hogy azért vagyok ott, ahol vagyok, mert rengeteg ember rám szavazott. A barátaim, a családom számára azonban már nem számítottam megbízható embernek, mert bármi történt a világban, nekem ott kellett lennem ahelyett, hogy a családomat, a férjemet, a szüleimet támogattam volna. Nagyszerű embereket ismertem azonban meg, és sok mindent megtapasztaltam.
A beszélgetés végén a nézői kérdések következtek. Itt válaszolt Merkel többek között arra a sokakat érdeklő kérdésre, hogy miért viseli még mindig az első férje, Ulrich Merkel nevét. Ennek a prózai oka annyi, hogy az eredetileg fizikus végzettségű kancellárt ezen a néven ismerték meg a tudományos világban, és ezt nem szerette volna megbolygatni. Második férje, Joachim Sauer szintén tudós, a névegyezés csak bonyodalmat okozott volna, ahogy az is, ha a lánykori nevét veszi vissza.