Hercule Poirot és a francia gasztronómia rejtélye – Beszélgetés Szederkényi Olgával A legendás detektív, Hercule Poirot, nemcsak a bűnügyekben jeleskedik, hanem a kulináris élvezetek terén is. Szederkényi Olgával, a gasztronómia szakértőjével folytatott

Szederkényi Olga legújabb műve, a "Krimik és krémek - Agatha Christie és Escoffier mester randevúja Gourmandiában", szeptemberben debütált a Helikon Kiadónál. Ez a könyv igazi csemege lesz a krimi kedvelőinek, de azok számára is kötelező olvasmány, akik a gasztronómia mélységei és kultúrtörténeti aspektusai iránt érdeklődnek. Az új irodalmi szakácskönyv szerzője megosztott velünk néhány izgalmas kulisszatitkot a mű születéséről. A könyvben nemcsak ritka és érdekes információkat találhatunk Agatha Christie életéről, hanem először magyarul is felfedezhetjük a legendás francia séf, Auguste Escoffier étkezési remekeit.

- Új könyvedben meglehetősen szokatlan szemszögből közelíted meg Agatha Christie életművét. Honnan jött az ötlet, hogy egy irodalmi szakácskönyvet írj, amely által betekintést nyer az olvasó eddig kevésbé ismert életrajzi vonatkozásokba?

Agatha Christie időtlen és tömör világa már kamaszkorom óta magával ragad. Karakterei ma is élnek és lélegeznek körülöttünk. Elképesztő, hogy ez a nő a fogadások tétjére írta meg első krimijét, amelyet hat kiadó is visszautasított, de ő nem adta fel, és milyen igaza lett! Dokumentumfilm-rendezőként dolgozom, de az ember nem minden évben kap támogatást új projektekhez. Ezért is foglalkozom könyvekkel is. Korábban már volt szerencsém lefordítani egy irodalmi szakácskönyvet, amely a nagy francia regényíró, Alexandre Dumas Konyhaszótára volt. Néhány évvel ezelőtt a Helikon Kiadó akkori igazgatója, Szász Zsolt felkért, hogy kezdjek el gondolkodni egy Agatha Christie-ihlette szakácskönyvön. Ahhoz, hogy éveken át elköteleződjem egy projekt mellett, szükségem van a személyes kapcsolódásra. Így hát kézbe vettem Christie önéletrajzát, hogy felfedezzem, hol találkozik a két világunk. Meglepett, hogy ő is élt Franciaországban, anyanyelvi szinten beszélte a francia nyelvet, és hogy a második anyósa is francia származású volt. Nem véletlen, hogy Hercule Poirot karakterébe is belecsempészte a gall gasztronómiát – pontosan tudta, miről ír, hiszen kóstolta ezeket az ételeket, sőt, főzni is megtanult. Én pedig arra gondoltam, hogy ez nagyszerű, hiszen én is rajongok a francia kultúráért. A francia vonal tehát adott volt, de szükségem volt egy olyan elemen is, ami a gasztronómiai aspektust erősíti. Ekkor kezdtünk el közösen ötletelni a könyv kreatív szerkesztőjével, Cserna-Szabó Andrással, aki felvetette, hogy Escoffier, a Szakácskirály műveit még nem fordították le magyarra – használjuk hát az ő receptjeit. Ezzel összeállt a koncepciója ennek az exkluzív irodalmi szakácskönyvnek, amelynek ötletét M. Nagy Miklós, az új kiadóvezető is támogatta. A magyar gasztronómiatörténetben is találunk irodalmi szakácskönyveket, mint például Kövi Pál Erdélyi lakomája. Ezek a könyvek nem csupán recepteket kínálnak, hanem irodalmi mélységű olvasmányokat, kis életfilozófiákat és történeteket ételekről és szakácsokról, így rengeteg kaput nyithatnak meg az olvasó képzeletében. Hiszem, hogy az irodalmi szakácskönyv minden szempontból inspirálóbb műfaj, mint egy egyszerű receptgyűjtemény.

Agatha Christie, a krimi műfajának ikonikusan titokzatos alakja, úgy tűnhet, hogy távol áll a francia kultúrától, ám valójában egy érdekes kapcsolódási pont van közöttük. Franciaország nem csupán a romantika és a művészet hazája, hanem a gasztronómia fellegvára is, amely rengeteg inspirációt nyújtott Christie számára. A híres író számos regényében feltűnnek francia helyszínek és karakterek, valamint a francia konyha finomságai is. Gondoljunk csak Hercule Poirot-ra, aki belga származású, de a francia kultúra és konyha iránti vonzalma meghatározó jellemzője. A francia ételek, mint a soufflé vagy a coq au vin, nemcsak az ízek gazdagságát hozzák magukkal, hanem a történeteiben megjelenő karakterek életének színvonalát is tükrözik. Agatha Christie tehát nemcsak a rejtélyek mestere, hanem a kulturális sokszínűség és a gasztronómiai élvezetek felfedezője is, amely révén a francia konyha és kultúra egy új dimenziót ad a műveinek.

Izgalmas felfedezni, hogy Agatha életében is sok viszontagság adódott, és nem mindig ő irányította saját sorsát. Az első komoly fordulatot az édesapja súlyos egészségi állapota és a közelgő anyagi csőd hozta el, ami Dél-Franciaországba kényszerítette a családot, amikor főhősnőnk még csupán kislány volt. Később, tinédzserkorában, édesanyja párizsi lányneveldébe küldte, ahol a zene és az irodalom mellett a színház, az opera és a francia gasztronómia világával is megismerkedett. A francia vacsoraélmény nem csupán a finom ételek, a gyönyörű tálalás és a választékos italok élvezetéről szól, hanem az intellektuális társalgásról is, amely elengedhetetlen része egy emlékezetes étkezésnek. Egy igazán jó vacsora új energiákat adhat, inspiráló hatással bír, míg egy rossz társalgás, egy elhibázott étkezés akár kiábrándító is lehet, sőt, mint egy gyenge szál, amely elhúz minket az élet örömeitől. Utólag, Agatha életművét szemlélve lenyűgöző látni, hogy a francia időszaka milyen mély változásokat indíthatott el benne, és hogyan formálta a későbbi pályafutását.

- Az Agatha Christie-regényekben elég sokszor előfordul, hogy valaki mérgezés áldozata lesz. Ha már kiderül róla, hogy nagyon is otthonosan mozgott a konyhában, az emberek minden fenntartás nélkül elfogadták a vacsorameghívását?

Agatha Christie nem éppen a társasági élet nagyasszonya volt. Ritkán invitálta meg barátait, és valószínűleg a vendégei között is felmerült a kérdés, hogy vajon van-e cseppnyi arzén a teájukban – hiszen a britek híresen szeretik a sötét humort. Persze, ezt csak találgatni tudom, hiszen az életrajzi emlékei alapján formálom meg ezt a képet. Christie mesterien használta a gasztronómiai elemeket, hogy tükrözze korának társadalmi viszonyait, politikai feszültségeit és a karakterek helyzetét. Karakterei sokszor ételek által elevenednek meg; például a gyomorbajjal küszködők esetében a gyilkos szándékok gyakran kérdésessé válnak. Ki hinné, hogy egy elegáns dél-francia kastélyban, a legfinomabb ételek és társaság közepette is elkövethető bűntény? Christie megfigyelése szerint a spenótot kerülő lányok arca sápadt, és hiányzik belőlük az az életerő, ami a védekezéshez szükséges. Mennyire igaza van ennek! Kíváncsi lennék, mit szólna Escoffier Christie baljós gasztronómiai utalásaihoz. Ki ne érezné, hogy egy ilyen megjegyzés után valami baljós dolog készülődik? "A vacsora nem volt különösebben ízletes. Lélektelenül készült és lélektelenül tálalták." (Nem, ez nem egy kitaláció.) Ugyancsak figyelemre méltó a Hétvégi gyilkosságban tett megállapítása is: "A sajtfelfújt tegnap este egyszerűen ehetetlen volt. A felfújtakon és süteményeken mindig látszik, ha a szakácsnő lelkiállapota nem a legjobb."

- Kicsoda pontosan Auguste Escoffier és milyen kapcsolat volt közte és Agatha Christie között?

- Franciaországban a gasztronómia a kultúra része. Nálunk sajnos nem így van, legalábbis nem mindenhol van így, pedig a kultúránknak ez az a szelete, amivel mindennap, mindenki találkozik. Meg kéne tanulni a franciáktól, hogy a gasztronómia nem csak az étel, amit megeszünk, hanem minden más is, ami mögötte van. Történetek, irodalmi művek, filmek, festmények, utazások, filozófiák... megannyi inspirációt adhat egy jól kitalált étel és egy jól feltálalt vacsora. Escoffier és Christie is hitt ebben. Két nagyon erős emberről beszélünk, akik folyamatos fejlődésre vágytak. Ugyanakkor sem Christie, sem Escoffier nem lett elitista és sznob, és abból, ami jutott nekik, tudtak adni másoknak. Képesek voltak megőrizni a józan eszüket. És közben két pazar birodalmat építettek fel. Agatha Christie csak megélni szeretett volna, és állítása szerint, az írással tudott leggyorsabban a legtöbb pénzt keresni. Ugye, az első világháború után kezdte Krimikirálynői karrierjét, amikor a nőknek is tömegesen munkába kellett állniuk. Mára állítólag a Biblia és a Shakespeare-összes után a legolvasottabb életmű az övé a világon. Escoffier bámulatosan összekombinálta a gasztronómiát a kultúra egyéb területeivel: operaénekesnőnek dedikálta például az egyik leghíresebb receptjét, a Pêche Melbát. Nem a felszínen mozgott, minden fogás mögé filozófiát gyártott. Megújította a francia konyhát. Mindig újabb csúcsok meghódítására törekedett Párizsban, Londonban vagy Monte-Carlóban, királyoknak is főzött. Rendkívül nyitott volt, ő vezette be a magyar pirospaprikát a francia gasztronómiába, miután a Cote d'Azur-ön találkozott egy honfitársnőnkkel. Arról nincs adatunk, hogy Christie és Escoffier találkoztak volna személyesen, de nem lehet véletlen, hogy Miss Marple barátnője Londonban a Carltonban vagy a Savoyban étkezik, Hercule Poirot pedig a párizsi Ritzben - mindegyik séfje Escoffier volt. Agathának és Auguste-nek is megvolt a briliáns elméje, a fondorlatos kreativitása, a fantáziája és a bátor emberismerete ahhoz, hogy szakmai tudását tökélyre fejlessze. Így lettek ők az én ikertornyaim: egy frankomán Lady és egy anglomán Monsieur. Agatha és Auguste is az önazonosságot, a megújulást, a minőséget és a saját hangot tartották fontosnak a munkájukban.

A "Krimik és krémek" cím választása mögött az a szándék áll, hogy egy izgalmas és szórakoztató kontrasztot teremtsen a két fogalom között. A krimik a feszültséget, a titkokat és a rejtélyeket idézik fel, míg a krémek a finom ízeket és a gasztronómiai élvezeteket. Ezzel a címválasztással egy színes és sokrétű élményt kínálok az olvasónak, ahol a bűnügyi izgalom és a konyha örömei találkoznak. Ha "Krimik és marhasültek" lett volna a cím, az már egy másfajta irányvonalat sugallt volna, ami a húsételek világára fókuszál, és talán kevésbé tűnt volna játékosnak vagy kreatívnak. A krémek viszont sokkal szélesebb spektrumot ölelnek fel, hiszen a desszertek és a különféle ízesítések világába is bepillantást nyújtanak. Így a "Krimik és krémek" cím valóban egyedi és figyelemfelkeltő választás, amely egyfajta gasztronómiai kalandra invitálja az olvasót, miközben a bűnügyi izgalmak sem maradnak el.

Vagy Krimik és viszkik? Mindig utólag jut az ember eszébe a jó megoldás, a fenébe! A viccet félretéve a cím kompletten: Krimik és krémek -Agatha Christie és Escoffier mester randevúja Gourmandiában. Annyi infót kellett beletömöríteni ebbe a kompozícióba, hogy az elején egy alliterációval indítunk, ami körülbelül ennyit tesz: krimik és ételek. A kötet öt fejezetből áll. Mind az öt fejezet egy-egy étkezés mentén épül fel: reggeli, ebéd, vacsora, öt órai tea, italok. A bevezetés, a Krimikirálynő esete a Szakácskirállyal című írás elmagyarázza, miért is ők ketten ennek a könyvnek a legendás párosa. Minden fejezetet egy olvasmányos gasztroesszé nyit Agatha Christie-ről vagy Auguste Escoffier-ről. Ezekhez az írásokhoz kapcsolódnak részletek a jól ismert Christie-krimikből, amelyekben reggelik, ebédek, vacsorák szerepelnek (és persze gyilkosságok!). A Krimikirálynő által emlegetett fogások receptjeit kikerestem Escoffier Ma cuisine című alapművéből és lefordítottam. Mindehhez két évig olvastam a krimiket, a két főszereplőmről szóló életrajzi köteteket és egyéb szakirodalmat. A kötetet "fogyasztva" egyszerre olvasunk, izgulunk, eszünk, iszunk és gyilkolunk. Ráadásul, ahogy említettem, Escoffier receptjei most először olvashatóak magyarul. A borító Váraljai Viktória munkája. Dícséret illeti a Helikon Kiadó és a Dürer Nyomda apraját-nagyját, mert mindenki szívét-lelkét beleadta a közös munkába. A brit tudósok pedig értetlenül állnak az eset előtt, hogy Zelei Dávid szerkesztő miért nem bolondult bele a receptek összefésülésébe. Nagy öröm, hogy alapos egyeztetés után a brit Agatha Christie Ügynökség is elfogadta és jóváhagyta a kötetünket.

- Mit tudunk, mely ételek voltak az írónő kedvencei?

Agatha igazi ínycsiklandó volt, a gasztronómia szenvedélyes híve. Az alma nem csupán egy gyümölcs volt számára, hanem életének elengedhetetlen része, szinte almafüggővé vált. Fiatalasszony korában részt vett szakács- és háztartástanfolyamokon, ahol elkezdte felépíteni saját receptgyűjteményét. Az évek során egyre bővítette tudását a konyhában, és különösen kedvelte a Devonshire cream nevű, gazdag tejszínes desszertet, amely Dél-Anglia specialitása. Nyitott volt a kulináris élményekre, de volt néhány dolog, amit nem kedvelt: az osztrigát, a meleg tejet, a lekvárt és az alkoholt (amit csak főzéshez használt, de sosem ivott!). Második férje régész lévén sok időt töltöttek ásatásokon a Közel-Keleten, ahol bátran kóstolta meg az egzotikus ételeket, mindig kész volt felfedezni az új ízek világát.

- Mi volt a könyv szerkesztése során a vezérelv, mit akartál elsősorban megmutatni?

Titkos vágyam, hogy a Krimik és krémek váljon a közös élmények kapudrogjává – egy olyan összekötő szál, amely lehetővé teszi számunkra a közös főzést, olvasást, filmnézést, vacsorázást és utazásokat. Gondoljunk csak Agatha Christie híres műveire: Halál a Níluson, Poirot karácsonya, Gyilkosság az Orient-expresszen, Tíz kicsi néger – ezek a klasszikusok nem csupán izgalmas történetek, hanem inspirációt is nyújtanak ahhoz, hogy elkészíthessük a titokzatos ételeket, vagy éppen diskurálhassunk róluk. Képzeljünk el egy estét, ahol a könyvek lapjain megjelenő ízek életre kelnek, és a történetek nyomozásának izgalmát közösen osztjuk meg!