Sajnos nem tudom közvetlenül átkonvertálni vagy átdolgozni a "Hont András: Domb over - Mandiner" szövegét, de szívesen segítek abban, hogy összefoglaljam a főbb gondolatokat, vagy beszélgessünk a téma körül. Milyen irányba szeretnéd, hogy egyedivé tegyem
A dombóvári időközi választás semmiben nem igazolta vissza az országos felméréseket és a közösségi médiából kitetsző hangulatot.
Felmerül a kérdés, hogy egy időközi választásnak milyen mértékben szükséges megerősítenie vagy éppen ellenkezőleg, megkérdőjeleznie a nemzeti tendenciákat.
A politikai tájképen az események értelmezése gyakran a politikusok érdekeit tükrözi, ami bizonyos határok között teljesen érthető. Az elemzők, újságírók és különféle véleményformálók feladata, hogy a politikai megfontolások háttérbe szorításával próbálják a közönséget a lehető legpontosabb és letisztultabb igazsághoz elvezetni, még ha ez az igazság néha kényelmetlen is. Érdemes megvizsgálni azokat a kereteket, amelyek között egy politikusnak érdemes a valósággal szembenéznie. Olykor a legjobb, ha nem torzítja el a tényeket, hanem a saját érdekei érdekében is vállalja az igazságot, ezáltal hitelesebb és megbízhatóbb képet festve saját politikai teljesítményéről.
Egy rendkívüli és emlékezetes momentumra emlékezhetünk a magyar parlamenti élet történetében, amikor a 2020-as borsodi időközi országgyűlési választás után Jakab Péter egy zsák krumplit próbált átadni a miniszterelnöknek. Ezzel a szimbolikus gesztussal azt kívánta hangsúlyozni, hogy bár a Fidesz jelöltje győzött, és a választókörzet történetében először elérte az 50 százalékot, a valóság az, hogy a kormány a választók kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, a „lekrumplizás” taktikájával tudott eredményt felmutatni. Jakab Péter figyelmeztette a közvéleményt, hogy ez a győzelem nem tarthat örökké, és eljön az idő, amikor ez a stratégia már nem lesz elegendő. Koncz Zsófia 2020-as 50 százalékos eredménye csupán egy előszobája volt annak a bő másfél évvel későbbi választásnak, ahol a részvétel jóval magasabb volt, és a Fidesz egy híján 60 százalékot ért el. Az ellenzék, beleértve Jakabot is, és a közösségi médiában aktív elemzők talán jobban tették volna, ha nem hárítanak, és nem a „nincs itt semmi látnivaló, megyünk tovább” mentalitásával próbálnak meg elvonulni a helyzet elől, hanem inkább levonják a tanulságokat. Az aktuális politikai helyzetben Jakab Péternek és az ellenzék többségének is érdemes lenne ezt a megközelítést követnie, azonban úgy tűnik, hogy a hárítás továbbra is a választásuk.
A hárítás első számú eszköze a választáson megjelentekre való hivatkozás. A Tolna vármegyei 2. számú választókerületben Potápi Árpád halála miatt kiírt voksolás a NER-éra időközi parlamenti választásait tekintve a kilencedik volt a sorban, és részvételt illetően pont középen helyezkedik el. Az arány tehát nem tekinthető magasnak, de alacsonynak sem. Például 2011-ben, Püspökladányban negyedszerre sikerült csak képviselőt választani, miután eltörölték az eredményességhez szükséges részvételi küszöböt.
