Ezek az ausztrál pókok valódi mesterművészek: építkezéseik lenyűgöző példái a természet kreativitásának. A National Geographic bemutatja, hogyan készítik el bonyolult hálóikat, amelyek nemcsak funkcionálisak, hanem gyönyörűek is. Minden egyes szál, minden

A Kimberley régiójában felfedeztek egy eddig ismeretlen csapóajtós pókfajt, amelynek különlegessége az általuk létrehozott egyedi lakóüregekben rejlik.

A csapóajtós pókok kétségkívül a természet legszórakoztatóbb vadászai közé tartoznak. Ezek a kis lények egy szinte észrevétlen, csukott tetejű, körülbelül 20 centiméter mély üregben rejtőzködnek, és amikor a zsákmány – akár egy apró rovar – a közelükbe merészkedik, villámgyorsan csapnak le rá. Szemeink előtt egy szempillantás alatt zajlik le a vadászat, amit szinte csak lassított felvételeken lehet nyomon követni, hiszen annyira gyorsak, hogy az ember szinte csak egy homályos árnyékot lát, ahogy a mélyből előtűnnek, hogy megkaparintsák a vacsorát. E rejtvényes technikájuk igazi csodája a természetnek!

A csapóajtós pókok Ausztráliában rengeteg bennszülött fajjal rendelkeznek (több mint 200 fajukat ismerjük), nagyrészt annak köszönhetően, hogy nem igazán képesek messzire eltávolodni a születési helyüktől, mivel nagyon könnyen kiszáradnak és ebbe belepusztulnak. Ennek okán számos, egymástól pusztán a szárazság miatt elzárt élőhely létezik, ahol önálló fajokká alakulhattak az ott élők. Sajnos sokuk számára ez a végzetet is jelenti, mivel könnyen válnak az élőhelypusztulás áldozataivá, így egy-egy faj eltűnhet akár egy kisebb ligetet érő tűzvész miatt, de sajnos gyakran a települések terjeszkedésének esnek áldozatul.

Egy különleges csapóajtós pók egész életét a föld mélyén tölti, ahol üregét finom, harisnyaszerű selyemszövedékkel borítja be. E selyem szálai ügyesen összetartják a talaj szemcséit, így teremtve meg a megfelelő környezetet otthonának. Az ajtaja, ami a felszínnel megegyező szemcsékből és növényi részekből készül, szintén ebből a különleges selyemből készül, biztosítva ezzel a tökéletes álcázást a kíváncsi szemek elől.

Bár nem minden állatfaj használ csapóajtót, közös bennük, hogy az üreg körüli botlószálak rezgéseit figyelve képesek érzékelni, ha zsákmány közelít. Néhány faj nem csupán a föld mélyében alakítja ki otthonát, hanem különleges, kiemelkedő tornyokat is épít, amelyek a környezetükben figyelemfelkeltő látványt nyújtanak. Az egyik legújabb felfedezés során, 2022-ben, egy átfogó természetvédelmi felmérés keretében bukkantak rá egy eddig ismeretlen fajra.

Kimberley, Nyugat-Ausztrália gyémántlelőhelyeiről és sivatagos tájairól híres, ám meglepő módon a pókokat egy rejtett, erdős folyóvölgyben, valamint egy nedvesebb öböl közelében találták meg. Ezek a zöldellő, nedves élőhelyek gyökeresen eltérnek a környező száraz, sivatagos területektől, igazi kis oázisként működnek, bár területük meglehetősen korlátozott.

A különlegességüket valójában nem csupán élőhelyük, hanem az üregeik és azok bejáratai adják. Az egyik fajnál, amelyet egyetlen, korábban begyűjtött apró példány alapján az új elemzések fényében az Kwonkan fluctellus névre kereszteltek, igazi kuriózumnak számít.

A legújabb felfedezésünk, a Kwonkan nemoralis névre keresztelt faj, különleges tulajdonságokkal bír. E kis élőlény lábak nélkül mérve mindössze 1,7 centiméteres nagyságot ér el, és bejáratát egy gallérszerű struktúra keretezi (lásd nyitó képünket). A talajból kiemelkedő, selyemből készült cső nem csupán díszítőelemként szolgál, hanem a pók ügyesen talajszemcséket is integrált a selyemszálak közé, így még inkább összhangba kerülve környezetével.

Képzeljünk el valami hasonlót, mint egy garbó pulcsi nyaka. Amikor a pókot zavar támad, egyetlen mozdulattal képes összeszorítani ezt a kerek gallért, ezzel teljesen eltüntetve az üreget. A beépített talajszemcséknek hála, ez a rejtett zárás szinte észrevétlen marad.

Jelenleg még nem teljesen világos, miért van szükségük a pókoknak erre a szokatlan építményre. A ragadozók elleni védekezés mellett felvetődött az a lehetőség is, hogy az időszakos áradások ellen nyújt védelmet számukra. Érdemes megemlíteni, hogy ezek a pókok akár évtizedeken át is élhetnek. A pók által kiásott üreg vizsgálata során kiderült, hogy az nem csupán egy egyszerű, egyenes "harisnya", hanem több oldalsó fülkével is rendelkezik, amelyek valószínűleg nem vezetnek sehova.

A genetikai elemzések arra utalnak, hogy még számos ismeretlen csapóajtós pók élhet Ausztráliában. Ezek fő kutatója a néhány éve elhunyt Barbara York Main volt, ő találta azt a csapóajtós pókot is, amely a világrekorder 43 éves életkort is megérte. A kutatónő 70 új pókfajt talált és írt le a tudomány számára hosszú - 86 évesen még a terepen dolgozott - tartalmas kutatói életútja során. A most a tudomány számára leírt első faj (Kwonkan fluctellus) egyetlen, nem egészen egy centis példányát is ő találta, még 1977-ben.