Újabb titokra derült fény Teleki Pál miniszterelnök halálával kapcsolatban: a történészek számára meglepő módon, különös testhelyzetben bukkantak rá.
A napló egyik legmegdöbbentőbb pillanata Teleki holttestének ábrázolása. Zsindely volt az első, aki a helyszínre érkezett. A politikust ágyában találta, ajkai nyitva, szemei csukva, arca pedig halálos sápadtságot öltött. A párna áztatta a vér, amely különös mintát formált az ajkán; Zsindely ezt a furcsa jelenséget "fekete mongol bajusznak" titulálta.
Ez a kép rendkívül emberi, sőt szívszorítóan tragikus, miközben egyfajta brutális erővel is bír: egy olyan személy, aki az utolsó pillanataiban tudatosan üzent a világnak.
A napló egyik legnagyobb értéke, hogy említést tesz egy levélről, amit Teleki a feleségének írt. Ennek első mondata: "A nemzet becsülete, amelynek én legfőbb őrzője vagyok, elveszett." Ez a dokumentum soha nem került nyilvánosságra, létezését korábban senki sem erősítette meg.
Zsindely szavai szerint Teleki már hetek óta a végső lépésre készült. Megtette a lelkiismereti tisztulás lépéseit, szentáldozatra készült, és végül úgy döntött, hogy életét "Isten és a haza" oltárán áldozza fel. Utolsó tetteiben is felsejlik ez a mély szimbolika: örökösének, Bárdossy Lászlónak írott levelében ezt fogalmazza meg: "Talán ezzel még hozzájárulhatok a nemzet jövőjéhez."
Zsindely naplója egy másik, eddig alig érintett témára is rávilágít: Teleki és felesége, Hanna kapcsolatára. A bejegyzésekből kitűnik, hogy a miniszterelnök lelkileg magányos volt, felesége ridegsége, betegeskedése is rányomta bélyegét hangulatára. Zsindely szerint Hanna " tudatosan rántotta vissza a földre" Telekit.
A napló szívszorító módon festi le a hangulatot az öngyilkosság utáni napokban Budapest szívében. A német hadsereg hatalmas oszlopai morajlanak a Duna partján, miközben a városban csendesen, de feszülten telnek a napok. A miniszterelnök temetése körüli események is megrendítőek: sokan hiába szeretnének búcsúzni, hiszen a végakarat szerint csupán a fia és Incze Péter kísérhetik utolsó útjára a temetőbe. Az emberek fájdalmát és elveszettségét a levegőben lehet érezni, mintha a város minden szeglete a gyász és a reménytelenség terhét cipelné.
Zsindely Ferenc naplója nem csupán egy száraz információforrás. Olyan hangulatot és lélekállapotot tükröz, amely mély, megrendítő közelséget teremt az olvasóval. Ez a fajta személyes betekintés igazi kincs a történészek számára, míg az egyszeri olvasónak felemelő élményt nyújthat. Bízunk benne, hogy hamarosan újabb lenyűgöző részletek kerülnek napvilágra. Egy dolog biztos: Teleki Pál örökségét érdemes újra felfedezni – most már a belső perspektívából is.
Az alábbi videó részletesen bemutatja Teleki Pál életét, és a körülötte lebegő mítoszokat:
