Itt található a magyarázat arra, hogy miért vált váratlanul szelíd cunamivá a hatalmas kamcsatkai földrengés – egy vizuális összefoglaló.

A szökőár hatása a nyílt tengeren kevéssé észlelhető, ám partok közelében a feltorlódó víztömeg miatt a hullámok magassága megnő

A Csendes-óceán nagy részét körülvevő országok, köztük Kelet-Ázsia, Észak- és Dél-Amerika, riasztásokat, egyes esetekben pedig evakuálási parancsokat adtak ki a potenciálisan pusztító hullámok miatt - írja Alan Dykes, a Kingston Egyetem mérnök-geológus docense a The Conversationban megjelent cikkében.

A földrengés 8,8-as erőssége jelentős volt, potenciálisan az eddigi legnagyobb földrengések közé sorolható. A helyszínéhez közeli , amelyek egyes területeken súlyos károkat okoztak. Más helyeken azonban a hullámok a vártnál kisebbnek bizonyultak, többek között Japánban, amely sokkal közelebb van Kamcsatkához, mint a Csendes-óceán partvidékének többi része. Sok riasztást ezért visszavontak vagy feloldottak, mivel a károk viszonylag csekélyek voltak.

Úgy tűnik, hogy a földrengés intenzitásához viszonyítva a szökőár meglepően csekély volt, ami váratlan fordulatot jelentett. Ezt a jelenséget geológiai tényezők világítják meg. A földrengés a Csendes-óceáni tektonikus lemezhez kapcsolódik, amely a Föld kéregének egyik legfontosabb része. Ez a lemez északnyugat irányába gyakorol nyomást az észak-amerikai lemez azon szegmensére, amely Oroszország nyugati részébe nyúlik, és egy szubdukciós folyamat keretein belül a Kamcsatka-félsziget alá süllyed.

Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának (USGS) adatai alapján a tektonikus lemezek konvergenciájának átlagos sebessége körülbelül 80 mm/év. Ez a sebesség az egyik legnagyobb a lemezhatárakon tapasztalható relatív mozgások között. Azonban ez a mozgás nem folyamatos; inkább időszakos, több méteres hirtelen elmozdulások formájában jelentkezik. Az USGS szerint az ilyen típusú és nagyságú földrengések esetén a lemezek közötti elmozdulás egy körülbelül 400x150 km-es érintkezési területen zajlik.

A Föld kéregét itt olyan kőzet alkotja, amely kis léptékbe, a felszín közelében nagyon kemény és törékeny. Nagy területeken és mélységekben azonban kissé rugalmasan deformálódhat. Ahogy a szubdukciós lemez - a csendes-óceáni lemez - előre tolódik és süllyed, az óceánfenék mélysége hirtelen megváltozhat. A partvonalhoz közelebb a felső lemez kéregét felfelé nyomhatja a másik lemez, vagy - mint 2004-ben Szumátra partjainál - a felső lemez külső széle kissé lefelé húzódhat, mielőtt néhány méterrel visszapattan.

A tengerfenék ilyen szinte azonnali mozgásai hatalmas mennyiségű óceánvizet mozgatnak meg, és így szökőárhullámokat generálnak. Például, ha a tengerfenék csak egy méterrel emelkedne egy 200x100 km-es területen, ahol a víz mélysége 1 km, akkor .

Egy ilyen egy méteres emelkedés a területétől minden irányba terjed, és kölcsönhatásba lép a normális szél által keltett óceáni hullámokkal, az árapályokkal és a tengerfenék alakjával, így egy sor cunami hullámot hoz létre. A nyílt óceánon a cunami hullámokat a hajók nem veszik észre, ezért egy Hawaii-i tengerjáró hajót gyorsan kifelé vittek a nyílt tengerre.

A szökőárhullámok lenyűgöző sebességgel, akár óránként 700 kilométerrel szelik át a mélytengert, így csupán 24 óra leforgása alatt eljuthatnak a Csendes-óceán bármelyik partjára. Fontos azonban megjegyezni, hogy az út során energiájuk egy része eloszlik, ami azt jelenti, hogy általában a legnagyobb távolságra eső partvidékek kevésbé ki vannak téve a veszélynek, amelyet a földrengések generálta szökőárak jelentenek.

A veszélyt az jelenti, hogy a hullámok viselkedése megváltozik, amikor a tengerfenék fokozatosan közelít a partvonalhoz. Ekkor a hullámok sebessége csökken, miközben a magasságuk megnövekszik, ami végül vízárhullámot generál a normál partvonal mentén, sőt, azon is túl.

A kamcsatkai földrengés valamivel mélyebb volt a földkéregben (20,7 km), mint a 2004-es szumátrai és a 2011-es japán földrengés. Ez valamivel kisebb függőleges elmozdulást eredményezett a tengerfenéken, amelynek mozgása valamivel kevésbé volt azonnali. Ezért történhetett, hogy a cunami-riadókat valamivel azelőtt feloldották, hogy a cunami-hullámok odaértek volna.