Itt van velünk Donald J. Gorbacsov, és úgy tűnik, hogy nem áll szándékában megállni!
Nagy változás tanúja lehetett az, aki a mögöttünk hagyott hétvégén figyelemmel kísérte az Egyesült Államok pénzügyminiszterével folytatott interjút a Trump-adminisztráció barátságosnak mondható Fox News tévécsatornán. Scott Bessent, Soros György egykori, kétségtelenül kiemelkedő tehetségű munkatársa, eddig az államadósság fenntartható kezelésére összpontosított, és valószínű, hogy ez a jövőben is így lesz - de teljesen új megközelítéssel, mint amit eddig képviselt. Az alábbiakban kifejtett fordulat hátterében álló okok nem túlságosan bonyolultak:
az eddigi irány hozzávetőleg négy hónap alatt megbukott, ki kell próbálni valami mást.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, ugorjunk vissza az időben kerek negyven évet, és gondolataink szárnyán Washingtonból egyenesen Moszkvába repüljünk.
1985-ben, amikor az orvostudomány csodái révén életben tartott gerontokraták uralták a politikai színteret, a fiatalos szellemű, ötvennégy éves Mihail Szergejevics Gorbacsov lépett a Szovjetunió Kommunista Pártjának Főtitkári posztjára. A fegyverkezési verseny, az afganisztáni konfliktus, és a szocializmus több mint hat évtizedes építkezése közepette a gazdaságilag megrokkant birodalom vezetői számára egyértelművé vált, hogy sürgős lépésekre van szükség, különben a helyzet drámai következményekkel járhat.
Gorbacsov utóbb a glasznoszttyal és a peresztrojkával, tehát a nyíltság és az átalakulás meghirdetésével ment a mennybe, ami a nyugati megítélését illeti, és valóban, soha nem lehetünk elég hálásak neki, hogy partner volt a hidegháborús feszültség csökkentésében, a kelet-európai szovjet külső birodalom - benne Magyarország - békés feladásában, és amiért otthon sem alkalmazott erőszakot a rendszer, és végső soron a Szovjetunió szétesésének megakadályozása vagy késleltetése érdekében. De az első ötlete egy másik program volt 1985-ben: az uszkorenyije, azaz a gyorsítás programja.
