Persze, itt van egy egyedi megközelítés az újévi fogadalom témájához: --- **Új Kezdetek Ünnepe** Ahogy az óév lassan búcsút int, és az új év küszöbén állunk, nem csupán fogadalmakat teszünk, hanem lehetőségeket teremtünk. Az új év nem csupán egy dátum
"Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya" - írja Pilinszky János. S milyen igaz, az új év mindig lehetőséget nyújt az újdonságok megismerésére is. Ennek apropóján szoktuk az újévi fogadalmainkkal megtervezni az új évet, melyben - előreláthatólag - belevágunk valami ismeretlenbe is. Na, de milyen könyveket érdemes felírni erre a bizonyos újévi fogadalmak címmel ellátott listára?
Ígérem és elhatározom magamnak, s azonnal érzem, tudom, hogy van benne némi kockázat. A saját fogadalmaim be nem tartása, ha kizárólag engem érint, szinte már megszokott dolog. Így próbálom megóvni magam, így maradok egészséges: beláttam, hogy a kizárólag rám vonatkozó ígéretek megszegése olykor elkerülhetetlen. Mindig akad valami, ami sürget, valami, ami zúg, pittyeg, valami, ami azonnali figyelmet követel: ki tudna ellenállni a napi hírek áradatának, a politikai botrányoknak, a legújabb stand up comedy epizódoknak, vagy a főnököm sürgető üzenetének? Az újévi fogadalmak között az olvasólista nálam is gyakran csak egy újabb elhalasztott álom. De a lista mindig ott van. Lássuk hát:
1. Helen Russell Egy év a világ legboldogabb országában - Hogyan éljünk dán módra. Olyan téma, amely mindannyiunkat érdekel: miként lehet egy tágabb közösségben a boldogságot értelmezni és "létrehozni".
2. Jack Byrne A híd alatt Liverpoolban játszódik, és amelyben összefonódnak az ír identitás, a személyes veszteség és egy rejtélyes gyilkosság elemei. Az elbeszélés több idősíkon átível, az 50-es évek közepétől napjainkig, és a személyes történelmükkel foglalkozó szereplőket követi, miközben egy nemrég felfedezett holttesthez kapcsolódó sötét rejtélyt tár fel. Az ír identitásügy a világ egyik csodája: majdnem elpusztult a nyelv, de hamvaiból feltámadt egy nép identitástudata. Angolul mondja, hogy ő ír akar lenni. De hogyan? Hogy működik a (nemzeti) identitás?
3. Tánczos Vilmos Keletnek megnyílt kapuja. Ezt a könyvet, amely néprajzi esszéket tartalmaz, minden évben újraolvasom. Nem lehet se megunni, se letenni. Ez az én Rejtő Jenőm.
Ha arról van szó, hogy milyen könyvek elolvasását tervezem 2025-re, valamint milyen fogadalmakat hozok jövőre, akkor az utóbbi kérdésre a válaszom meglehetősen egyszerű. Az a véleményem, hogy a fogadalmak és ígéretek világa csupán a naiv emberek játéka. Miért gondolom így? Mert úgy vélem, hogy ezeknek semmi értelmük sincs. Az életünkben esedékes változásokra vonatkozó elhatározásokat már előre kudarcra ítélem, hiszen ha valóban szeretnénk valamit megváltoztatni, annak azonnal nekilátnunk kell. Ahogy telik az idő, a gyengébb akaratú emberek mindig találnak valamilyen ürügyet arra, hogy a távoli jövőbe halasszák a nagy átalakulások megvalósítását.
Ami az olvasási terveimet illeti, úgy tűnik, hogy a jövő évre csúszik Isaac Bashevis Singer 676 oldalas monumentális regénye, A vagyon. Bár már elkezdtem, és a 200. oldalon tartok, a dolgok hirtelen megváltoztak, amikor a szerelmem a kezembe nyomta a dél-koreai Nobel-díjas írónő, Han Kang Növényevő című, rendkívül szenvedélyes kisregényét. Ezt követően pedig Romain Gary Lady L című művével próbálta meg felgyorsítani az olvasási tempómat. Nos, úgy tűnik, hogy az utóbbi olvasása is már az új évre marad, így talán akkor folytathatom A vagyon kalandjait (ha addig nem bukkannak fel újabb kötelező olvasmányok).
A Singer-függőségem kapcsán izgalmas bejelentésem van: elhatároztam, hogy elindítok egy podcastot, amelyben a csodálatos jiddis író, Isaac Bashevis Singer műveit elemzem. Különös figyelmet szentelek az írói és fordítói mesterműveknek, de nem fogom figyelmen kívül hagyni a felmerülő nehézségeket sem. Az első epizód már elkészült, és A Sátán Gorajban című kiváló alkotásról beszélek benne. A következő részben pedig A rabszolga című kisregényre fogok fókuszálni – ez már a jövő ígéretét hordozza!
Ezek után kezembe veszem Nagy Dániel legújabb, figyelemfelkeltő debütkötetét, amelynek címe: "Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni". A villamoson már belemerültem néhány versébe, és azonnal világossá vált számomra, hogy egy rendkívül tehetséges lírikus tűnt fel irodalmi színpadunkon, akinek a szavára érdemes odafigyelni.
Arra kérsz, hogy meséljek az újévi fogadalmamról, különösen a jövő évi olvasmányaimról. Be kell vallanom, ez nem könnyű feladat, hiszen nem vagyok az a fogadalmakat tevő típus. Ráadásul az utóbbi időben a könyvek, amelyeket olvasok, nem éppen a saját választásaim. Régen, ha egy könyv a kezembe került, szinte mindegy volt, mit olvasok; csak faltam őket. Az illatuk, a szép borítók, a gondosan elkészített kötés mind-mind magukkal ragadtak. Az idő azonban múlik, és én is átalakulok. Ma már sokkal tudatosabban válogatok a könyvek között, ezért kialakult egy új szokásom: várok. Várok arra, hogy a megfelelő könyv találjon rám. Furcsán hangozhat, de eddig mindig bevált. Ha csak az idei évet nézem, számos fantasztikus könyv került a kezeim közé, mindössze annyit kellett tennem, hogy nyitott szemmel járok a világban. Figyelem a körülöttem lévő jeleket, amelyek egy-egy izgalmas olvasmányt ígérnek. Ritka az az eset, amikor ez a módszer nem működik. Mégis, az idei évben akadt egy könyv, amit nem tudtam végigolvasni, noha türelmes vagyok, és mindig megadom a lehetőséget. Ha pedig éppen semmi új nem akad az utamba, előveszek egy régi, már jól ismert könyvet, és újra belemerülök a lapjaiba. Így lesz ez jövőre is: a várakozás és felfedezés öröme kísér végig az olvasmányaim során.
Zárásként szeretném szívből megkívánni minden kedves olvasónak, hogy az új év során sok izgalmas és inspiráló könyv kerüljön a kezeik közé!
