Jézus társai, azaz jezsuita szerzetesek körében sokan hajlamosak félreértelmezni Ferenc pápa tevékenységét.

Sajgó Szabolcs hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa mindig is arra törekedett, hogy minden eseményt Isten ajándékaként értelmezzen, függetlenül attól, hogy az szomorú vagy örömteli. Ő folyamatosan azt kutatta, miként lehet a nehéz helyzetekből új utakat nyitni, hogyan lehet a romokból újjáépíteni, a félkész munkát teljessé formálni, és a már meglévő teljességet még gazdagabbá tenni.

Ferenc pápa értékelése szerint alázattal és szilárd lábbal a földön állva vállalta a világegyház által rárótt feladatokat. Érdekes, hogy Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítója kifejezetten arra intette a rendtagokat, hogy ne keressenek vezető pozíciót az egyházban, hacsak az engedelmesség nem kényszeríti őket erre. Ferenc pápa ennek szellemében, az engedelmesség jegyében fogadta el az érseki hivatalt, majd később a katolikus egyház irányítását is átvette.

A jezsuita szerzetes felhívta a figyelmet arra, sokan tévesen úgy értékelik Ferenc pápa munkásságát, mint aki az egyház tanításával, a doktrinális tisztasággal szemben hangsúlyozta a befogadást.

Valójában az egyházfő az egyház tanításait mélyen és átgondoltan, nem csupán a külsőségek szintjén, hanem a lelkében és szívében rejlő értékrend alapján értelmezte.

"Mert aki kizárja a szeretetből a másikat, az távol áll Jézus szívétől" - fogalmazott.

Ez jelenik meg a marginalizáltakkal való törődésben, amely Ferenc pápának fontos tanúságtétele volt, és az egyháznak, a krisztusi közösségnek feladata egy olyan világban, amely egyre kevésbé törődik azokkal, akiknek nincs hatalmuk, pénzük. Ferenc pápa tehát nem elhanyagolta a doktrínát, hanem éppen a mélyére kívánt menni - összegzett.

Sajgó Szabolcs felidézte: Ferenc pápa magyarországi látogatása során találkozott a magyar jezsuita rendtartomány közösségével, és bensőséges, személyes beszélgetést folytattak.

Azt is megemlítette, hogy a jezsuiták számára különös jelentőséggel bírt, hogy a pápa a rend tagja. Kifejtette, hogy a rend generálisa, vagyis az általános elöljáró, kinevezését követően mindig először a pápához látogat, hogy megkérje áldását, és megújitsa a rend összes tagjának engedelmességi fogadalmát a szentatyának. Különösen meghitté tette a helyzetet, hogy a legutóbbi időszakban a pápa egyben rendtársuk is volt - tette hozzá.