Szigorúbb uniós előírásokat terjesztenek elő az elutasított menedékkérők visszatérítésére vonatkozóan.

Az Európai Bizottság kedden előterjesztett egy friss javaslatot, amely új keretet ad a tagállamok számára az elutasított menedékkérelmű migránsok visszafogadására.

A mostani, 2008-as szabályokat már a menekültügyi csomag részeként egy 2018-as javaslattal megváltoztatták volna, de ez elfogadása elakadt. A csomag kulcselemeit tavaly megszavazta a két döntéshozó, a tagállami miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament (EP). A decemberben megújult Európai Bizottság az idei munkaprogramja bemutatásakor jelezte, hogy visszavonja a visszaküldési jogszabály javaslatát, újat dolgoz ki helyette.

A testület legfrissebb közleményében arra hívja fel a figyelmet, hogy a statisztikai adatok szerint ötből csupán egy elutasított menedékkérelmű migránst sikerül visszaküldeni a tagállamoknak. A különböző rendszerek széttagoltsága pedig lehetőséget teremt a visszaélésekre. A részletes elemzésben számos, egymással összefonódó problémát emelnek ki, például, hogy sok esetben a visszaküldendő migránsok nem működnek együtt a hatóságokkal, és a nemzetközi kötelezettségek ellenére saját hazájuk sem mindig segíti a folyamatot. További nehézséget jelent, ha valaki egy másik uniós tagállamba próbál átszökni. Az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy az új szabályozások olyan eszközöket biztosítanak a tagállamok számára, amelyek lehetővé teszik a hatékonyabb visszaküldéseket, miközben tiszteletben tartják az elutasított menedékkérelműek alapvető jogait. A testület azt is elismeri, hogy az alacsony visszaküldési arány árt a polgárok bizalmának, ami a migráció kezelésének hatékonyságát illeti.

Az új rendelettel bevezetnék az uniós visszaküldési határozatokat, amiket közös eljárással adnának ki, és a tagállamok kölcsönösen elismerhetnék a döntéseket, nem kellene hozzá új eljárás. Ha szükség van rá, erre egy 2027-es felülvizsgálat után köteleznék is az uniós országokat.

Az elutasított menedékkérelmű személyek visszaküldésénél akár kényszert is alkalmazhatnának, ha valaki nem hajlandó együttműködni, illegálisan átlép egy másik tagállamba, nem távozik az EU-ból a megadott határidőn belül, vagy biztonsági kockázatot jelent. Az önkéntes hazatérés elősegítése lenne a cél, azonban a hatóságokkal való együttműködés kifejezetten kötelezővé válna az egész folyamat során; ennek hiányában akár az utazási okmányokat is lefoglalhatják.

A visszaélések megelőzése érdekében szigorúbb szabályozásokat vezetnének be, például pénzügyi biztosítékok, rendszeres jelentkezési kötelezettség, vagy az érintett számára kijelölt tartózkodási hely megjelölését. A bizottság nyilatkozata alapján egyértelműen definiálnák az őrizetbe vétel körülményeit, különös figyelmet fordítva a szökés kockázatára, és a jelenlegi másfél évről két évre növelnék a maximális időtartamot.

A tagállamoknak szükséges lenne előzetesen megvizsgálniuk, hogy egy adott személy biztonsági kockázatot jelent-e. Amennyiben a válasz igen, az érintett komoly szankciókkal nézhet szembe: kötelező kiutasítást, hosszabb ideig tartó belépési tilalmat, valamint speciális rendelkezések keretein belül akár két évnél hosszabb ideig is őrizetben tarthatják.

Az Európai Unión kívüli központokba irányíthatnák azokat a személyeket, akik jogellenesen tartózkodnak az EU területén, és akik már megkapták a végleges kiutasítási határozatukat. E célból kétoldalú megállapodásokat vagy uniós szintű egyezményeket köthetnének más országokkal, amennyiben azok garantálják az alapvető jogok tiszteletben tartását. Fontos, hogy a kiskorúak és a kisgyerekes családok számára kivételes bánásmódot biztosítsanak ezen intézkedések keretében.

Az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy a nem uniós államokkal kialakított partnerségek fontos eleme a visszafogadás megkönnyítése. A közelmúltban például Egyiptommal és Tunéziával megkötött megállapodások is ezt a célt szolgálják, érintve a migráció kérdéseit. Amennyiben egy ország nem mutat hajlandóságot az együttműködésre, az uniós testület vízumkorlátozások bevezetését javasolhatja. Eddig hat ilyen ajánlás került terítékre, amelyek pozitívan befolyásolták az együttműködési viszonyokat.

A jogszabály végső változatát a tagállamok minisztereinek és a tavalyi választások során jobbra elmozdult Európai Parlamentnek kell közösen kidolgoznia.