Két évtizeden keresztül egyetlen színház sem mert nekivágni az Imposztor színpadra állításának, miután a legendás 1983-as bemutató hatalmas nyomot hagyott a színházi világban.
Major Tamás halála után valódi istenkísértésnek tűnt, és ma is annak számít, ha valaki elvállalja a neki írt és róla mintázott sikeres darab főszerepét.
"Ki engedheti meg magának manapság, hogy szerepet rendeljen? És ki az, akinek meg is írják?" A 75 esztendős Mestert, Major Tamást köszöntő 1985-ös cikkében tette fel ezt a költői kérdést Koltai Tamás. A színikritikus "a Nagy Öregek közötti legfiatalabb süvölvény" akkori legfrissebb (s mint utóbb kiderült, egyben utolsó) "szimbolikus" alakítására utalt.
Az imposztort, Spiró György komédiáját 1983. október végén mutatta be a Katona József Színház, s a premiert követő másfél esztendőben, a főszereplő haláláig majd félszáz esten játszották telt ház előtt a színész "önvallomásaként" is értelmezett darabot. Köztudott volt, hogy a korábban a Nemzeti Színházban Major segédrendezőjeként is tevékenykedő író a színész megrendelésére írta meg ezt a művét. Úgy találta ugyanis - rosszmájúbb feltételezés szerint: megsúgták neki -, hogy Az Ikszek című Spiró-regény színházigazgatója, Boguslawski igazán testhezálló szerep lehetne számára. Már csak azért is, mert a mindent csűrő-csavaró, a kisebb-nagyobb gazemberségeit cinkos kópésággal ellensúlyozó regényalakot Spiró jelentős részben Majorról mintázta.
A kritika mondhatni egyhangú lelkendezéssel fogadta "a nemzeti színjátszáshoz méltó nagy előadást", azt a "halálosan komoly viháncolást", amelyben "a kitűnő drámai alapanyag egy remek együttessel találkozott". Az évad legjobb új magyar drámája díjat is elnyert darab alig burkolt áthallásairól, egy nemzet - általánosabban: a nemzetek - elnyomásáról, a hatalom és a cenzúra szellemet nyomorító szerepéről, egyben a művészet találékonyságának megmutatásáról viszont jóval kevesebb szó esett. Ez a(z) (el)hallgatási összhang az idő tájt a színikritikusi szolidaritás egyfajta megnyilvánulása is volt - csak nem fölhívni az állampárt korifeusainak figyelmét a lazító-lázító gondolatokra!
