A kihalás szélén álló fák száma kétszerese az emlősök, hüllők és kétéltűek összesített populációjának.
A bolygónk erdei komoly fenyegetettséggel néznek szembe a klímaváltozás és az emberi tevékenységek következtében, és ez a helyzet hazánkban sem más. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) legfrissebb jelentése alapján a világ fáinak egyharmada veszélyeztetett státuszban van, ráadásul a kihalás szélére sodródott fák száma kétszerese az emlősök, hüllők és kétéltűek együttesen. Az erdők létfontosságú szerepet játszanak a Föld ökológiai egyensúlyának fenntartásában: hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez, jelentős mennyiségű szén-dioxidot képesek megkötni, és ha sikerülne megfékezni a pusztításukat, képesek lennének lassítani a klímaváltozás folyamatát.
Az IUCN első Globális Faértékelése riasztó adatokat tárt fel: a világ 47.282 fafajából 16.425 már a veszélyeztetettség küszöbén áll, ami azt jelenti, hogy közel minden harmadik fa a kihalás szélén egyensúlyozik. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fákra leselkedő fenyegetések nem egyformán oszlanak el. Különösen aggasztó a szigeteken élő fafajok helyzete, amelyet a mezőgazdasági tevékenységek, az emberi terjeszkedés, valamint az invazív fajok és betegségek támadása sújt. Ezzel szemben a trópusi égöv fáit a klímaváltozás, az emelkedő tengerszint és a pusztító trópusi viharok veszélyeztetik, ami tovább növeli a globális ökoszisztéma instabilitását.
A fák eltűnése nem csupán a biológiai sokféleség csökkenését hozná magával, hanem komoly gazdasági és társadalmi problémákat is generálna. Számos veszélyeztetett fafaj kulcsszerepet játszik az építőiparban, a gyógyszeriparban, az élelmiszertermelésben, valamint tüzelőanyagként is elengedhetetlenek. A fák emellett alapvető fontosságúak a tápanyagok, a szén és a víz körforgásában, így eltűnésük drámai következményekkel járna a Föld ökoszisztémáira és azok működésére nézve.
A fák megóvása érdekében számos különböző megközelítést alkalmazhatunk. Az élőhelyek rekonstrukciója mellett kiemelkedő jelentőséggel bír az ex situ fajmegőrzés is, amely során a növényfajokat mesterséges környezetben, mint például magbankokban vagy botanikus kertekben tartják fenn. Dél-Amerikában, ahol a fafajok színes palettája található, a mezőgazdasági erdőirtások következtében több ezer faj került a kipusztulás szélére.
Magyarországon is érezhetőek a klímaváltozás hatásai. A nyári középhőmérséklet az 1980-as évek óta 2 Celsius-fokkal emelkedett, ami miatt a bükkösök és fenyvesek területe rohamosan csökken. A bükkösök akár teljesen is eltűnhetnek az országból 2041 és 2071 között, míg a fenyvesek területe 20 év alatt 2.400 négyzetkilométerről 500 négyzetkilométer alá csökkent. Az erdeifenyő, Magyarország egyetlen őshonos fenyőfaja, főleg az Őrségben található, de a klímaváltozás miatt egyre kevésbé kedvezőek számára a körülmények.
A klímaváltozás mérséklésének egyik lehetséges eszköze az erdőtelepítés, ám ennek hatékonyságát nehéz pontosan meghatározni. Egy 2019-es kutatás arra világít rá, hogy a Föld ökoszisztémája akár 900 millió hektárnyi erdőt is képes lenne fenntartani, amellyel 205 gigatonna szén-dioxid megkötésére nyílna lehetőség. Ugyanakkor egy 2024-es tanulmány felfedte, hogy sok esetben költséghatékonyabb lehet a természetes regenerációra támaszkodni, mint aktívan erdőket telepíteni. Ez különösen érvényes lehet olyan területeken, mint az Andok, Közép-Afrika és Délkelet-Ázsia. Az optimális eredmények érdekében a természetes úton történő regeneráció és az irányított erdőtelepítések kombinációja ígérheti a legjobb megoldást.
Összességében tehát a fák és erdők védelme létfontosságú a Föld jövője szempontjából. A klímaváltozás és az emberi tevékenységek ellenére még mindig vannak lehetőségek a helyzet javítására, de ehhez globális együttműködés és hatékony stratégiák kidolgozása szükséges.
