Feltártam a táskája titkos világát – azóta teljesen megváltozott az életem.

Reggel volt, és a nap máris a szokásos rohanásra sarkallt. A kávém éppen csak annyira hűlt le, hogy a forróság helyett a keserűség maradjon az ízlelőbimbóimon. A hajam, amit gondosan összefogtam, egyes tincsekkel lázadva indult el a tarkóm felé, mintha saját kálváriáját járná. Közben észrevettem, hogy a férjem idegesen kutat a fél pár zokni után, mintha az életének legfontosabb feladata lenne. A kutyák pedig a sarkamban ücsörögtek, éhes pillantásokkal figyelve, mint akik már három napja nem láttak ételt.

"Anyaaaa, lenne egy kis szívességed? Ki tudnád szedni a kulcsomat a hátitáskámból? Nagyon kösziii!" - kérte a húszas éveiben járó gyermekem.

Természetesen, hogy ki az! Végül is, mit is jelent egy kulcs? Csupán egy egyszerű mozdulat. Egy pillanat. Egy apró gesztus, ami sokat jelenthet.

A táskája ott hevert az előszobában, mint egy elhagyott titok. Külsőre megviseltnek tűnt, mintha sok kalandot megélt volna, de ami belül várakozott... nos, azóta egy egészen új emberré váltam.

Elsőként egy üres müzliszelet-csomagolás akadt a kezembe. Lehet, hogy tavalyi. Utána egy viharvert füzet. Aztán a kozmetikai szekció: egy fedél nélküli ajakbalzsam, egy púder, ami rég halott, de a táska bélését még mindig szépen színezi, és egy hajkefe, ami annyira tele volt hajszálakkal, hogy kis túlzással élt.

Csak egy fülhallgató, ami egy megfáradt zsebkendővel ölelkezik, mint két szerelmes, akik nem tudják elengedni egymást. Mellé egy cetli: "Natinak visszaadni!" (De ki az a Nati? Mit is kellene visszaadni?!) És merre van a lányom fülhallgatója, amit pár hete ajándékoztam neki?

A legalsó zseb mélyéről végül előbújt egy kulcs, mellette egy félig megolvadt narancsos cukorka, ami nyilván hónapok óta ott pihen. Kezem ragadt a ragacsos édességhez, és úgy tűnt, a lelkem is fogságba esett.

Amikor a kezembe nyomtam a kulcsot, egyfajta remegés futott végig rajtam, és halkan, szinte csak suttogva kérdeztem:

Természetesen! Ő tisztában van mindezzel. Én pedig azóta csak egy tetanuszoltásra, egy jó pszichológusra és egy pohár borra vágyom – már most, a reggeli kísérőjeként.