Komoly aszteroida fenyegetésre számíthatunk 2032-ben, amely figyelmeztető jel lehet számunkra az űrbeli veszélyekkel szembeni felkészülés fontosságára. Az esemény előzetes kutatásokat és globális együttműködést igényel, hogy megértsük és kezeljük ezt a po

Egy óriási, nyolc megatonnás atombomba erejével vetekedő aszteroida közelít felénk, és hét év múlva elérheti a Földet. Ez a hatalmas égitest sűrűn lakott területeket céloz meg, ami aggasztóan hangzik, azonban a becsapódás valószínűsége továbbra is rendkívül alacsony.

Ha az aszteroida valóban becsapódik, akkor jelentős károkat okozhat. Ezt az égitestet, amelyet 2024 utolsó napjaiban észleltek a Földet folyamatosan figyelő NASA ATLAS rendszerének chilei teleszkópja révén, 2024 YR néven tartják nyilván. A legfrissebb számítások szerint ez a kozmikus objektum 2032. december 22-én körülbelül 106 200 kilométeres távolságra közelíti meg bolygónkat. Ez a távolság kozmikus értelemben meglehetősen kicsinek számít, így nem meglepő, hogy az aszteroida azonnal a NASA és az ESA veszélyeztetett égitestek listájának élére került.

A csillagászok megnyugtatnak minket, hogy pánikra semmi okunk sincs, hiszen a találkozás valószínűsége rendkívül alacsony: mindössze 1 a 77-hez, ami körülbelül 1,3 százalékot jelent. Az égitest a Torino-skálán, amely a becsapódás kockázatát egytől tízig terjedő skálán értékeli, 3-as fokozatot kapott. A valamivel bonyolultabb Palermo-skála, ami figyelembe veszi a becsapódás esélyeit és a lehetséges pusztítást is, az YR -0,53 értéket mutatott, ami szintén kedvező helyezést jelez. Érdemes megemlíteni, hogy a kilométeres méretű Apophis, valamint a 2002 NT7 és az 1950 DA aszteroidák még mindig előttünk állnak a rangsorban.

A 2024 YR aszteroida mérete körülbelül 40 és 100 méter között változik, de egyelőre nincsenek pontos adatok. A visszaverődő fény szintén csak becslést nyújt, mivel a megfigyelések alapján 60 méteresnek ítélik. Azonban fontos megjegyezni, hogy a felület fényelnyelése befolyásolja a méret meghatározását: ha az aszteroida sötétebb, akkor a méretét alábecsüljük, míg ha világosabb, akkor a valóságos mérete valószínűleg kisebb. A legmegbízhatóbb információkat radaros mérések tudják szolgáltatni.

Az észak-chilei VLT és a La Silla obszervatórium által végzett mérések alapján az aszteroida tengelye körüli forgási ideje 19,5 perc. A magnitúdójának változásai alapján valószínűsíthető, hogy alakja elnyújtott. Ezen kívül a fény színképének vizsgálata arra utal, hogy az aszteroida összetétele nem jégből vagy törmelékből áll, hanem kőzetből.

Az aszteroida, amelyet már "karácsonyi aszteroidaként" ismerünk, a légkörbe érve felrobbanhat, de a felszínre is lecsapódhat. Hogy a két lehetőség közül melyik valósul meg, főként az aszteroida mérete és összetétele határozza meg.

Ha vasból készült, akadály nélkül áthatol a légkörön, és hatalmas becsapódási krátert formál a felszínen.

„Ez egy izgalmas felfedezés” - nyilatkozta David Rankin, a Catalina Sky Survey kutatója a space.com számára.

Rankin véleménye szerint a Catalina Sky Survey, amely februárban egy 8 méteres teleszkóppal figyeli az 2024 YR aszteroidát, valószínűleg nem fog új információkat nyújtani a becsapódás kockázatáról. Az aszteroida jelenleg 43 millió kilométerre található, és áprilisra olyan távolságra fog elhaladni, hogy a legerősebb teleszkópjainkkal sem lesz észlelhető. Sokkal pontosabb képet kaphatunk az égitest viselkedéséről 2028-ban, amikor is csak 8 millió kilométerre közelíti meg a Földet. Érdekesség, hogy legutóbb 2024. december 25-én, két nappal a felfedezése előtt, körülbelül 828 800 kilométerre volt tőlünk.

Mint ahogyan korábban már utaltunk rá, a becsapódás következményei rendkívül eltérőek lehetnek az aszteroida anyagának sajátosságaitól függően. Azonban, ha az aszteroida mérete meghaladja a 100 métert, akkor biztosan kialakul egy becsapódási kráter. Ebben az esetben a közvetlen pusztítás területe körülbelül 15 kilométer átmérőjűre tehető, és a lökéshullám hatására akár 100 kilométeres távolságban is betörhetnek az ablakok.

A legutóbbi látványos eset 2013 februárjában történt az oroszországi Cseljabinszkban, ahol egy húsz méteres aszteroida 30 kilométeres magasságban felrobbant a légkörben. A leérkező mintegy fél tonnányi törmelék egy közeli tóban landolt. A hirosimai atombomba erejének tízszeresére becsült robbanás miatt a városszerte betörő ablakok miatt ezernégyszázan sérültek meg.

A cseljabinszki esemény nem igazán alkalmas arra, hogy mintául szolgáljon, hiszen az YR mérete miatt sokkal inkább az 1908 nyarán Szibériában történt Tunguszka-meteorhoz hasonlítható. Ez a meteor sem hagyott maga után krátert, ám a cseljabinszki meteornál kétszer nagyobb és tízszer nehezebb volt, ráadásul több mint kétezer négyzetkilométer területet pusztított el az erdőségekben.

Ilyen mérvű esemény következtében keletkezett 50 ezer évvel ezelőtt az arizonai Barringer-kráter, amelyet egy negyven méter átmérőjű, jelentős vastartalmú aszteroida formált meg. Az általa létrehozott kráter lenyűgöző méretekkel bír: 1200 méter átmérőjű és 170 méter mély.

A becsapódás által 2032 decemberében veszélyeztetett zóna az Egyenlítőhöz közel, azzal majdnem párhuzamosan halad Dél-Amerika, Közép-Afrika, India és az Indokínai-félsziget felett. Ez azért jelent problémát, mert Afrikában, Dél-Ázsiában és igazából

Jelenlegi ismereteink alapján a másodpercenként 17,32 kilométeres sebességgel becsapódó YR mintegy 8 megatonnás nukleáris bombának megfelelő energiát szabadítana fel és a becsapódás középpontjától mintegy 50 kilométeres távolságig okozna pusztítást.

A Föld folyamatosan találkozik apró meteorokkal, ám a becsapódás valószínűsége jelentősen csökken, ahogy ezek mérete növekszik. A világ országait a világűrrel kapcsolatos kérdésekben elsősorban a tudományos presztízs és a katonai fejlesztések foglalkoztatják. Azonban a közvélemény annak ellenére, hogy sok esetben háttérbe szorul, valójában sokkal inkább a hatékony megoldásokra kíváncsi az aszteroidák elhárításának terén.

Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a terület, hiszen Kína aktívan dolgozik az aszteroidák eltérítésére irányuló programján. 2022-ben az Egyesült Államok a DART projekt keretében már sikeresen végrehajtott egy kísérletet, amely során egy 177 méteres égitest pályáját módosították. Tudomásunk szerint az igazi bolygóvédelmi akciók megvalósítása során az egyik legnagyobb kihívást a költségvetési források megszerzése és a napi politikai környezet instabilitása jelenti.

Egy hatvan méteres égitestet egy becsapódó fél tonnás eszköz pusztán a mozgási energiája által eltéríthet. Amerikai kutatások szerint ilyen célra hidrogénbomba is alkalmas lehet, bár nem a lökéshullám miatt, hanem azért, mert az aszteroida atomvillanás miatt felizzó oldala rakétahajtóműként viselkedne. Lényeges, hogy ezek drasztikus megoldások, de ha idejekorán felfedezzük a fenyegetést, azt évekig működő, szerényebb tolóerejű eszközzel is biztonságos pályára terelhetjük.