"Elkerülhetetlenné vált, hogy lebontsuk az újonnan épített falat, mivel sajnos teljesen téves helyre került. Az építkezés során felmerült hibák igencsak rányomták bélyegüket a felújításra – egy igazi rémtörténet kezdete volt ez."
Mindenkinek van egy rémisztő sztorija a házépítéssel vagy felújítással kapcsolatban. Az sem meglepő, hogy a kivitelező mindig az építészre mutogat, míg az építész a tulajdonost okolja. Hiába készülünk fel mentálisan és szakmailag az építkezésre – már a horonyvésőt is ismerjük, és tudjuk, milyen szigetelőanyagok léteznek –, mégis, előfordul, hogy mindezek ellenére egy középiskolában irodalmat tanítunk. Az építkezés folyamatában a tudásunk és a tapasztalatunk sokszor csak annyira segít, mint a fűtött szoba a téli hidegben: jól jön, de nem biztos, hogy megvédi az embert a fagyhaláltól.
Tapasztalataim szerint nem létezik olyasmi, hogy felkészültünk egy építkezésre, és az is ritka, ha minden időben elkészül. Mert bármi közbe jöhet: belefúrnak a vízvezetékbe, és az alattunk lakó üvöltve veri az ajtónkat, hogy eláztattuk, vagy csak simán eltörik egy vadonatúj idom. Esetleg nem érkezik meg időben a jó előre kiválasztott burkolat, vagy eltűnik a mester, mint szürke szamár a ködben, és soha többet nem tér vissza. Felújítással kapcsolatos rémtörténetek olvasóinktól.
Ha anyagi kár vagy veszteség keletkezik egy felújítás során, az ember nem örül, de vagy lenyeli a békát, vagy megteszi a szükséges jogi lépéseket, ahogy Noémi is. Ám ha a gyermekét is negatívan érinti a helyzet, mert a kivitelező az iskolatársának az édesapja, és emiatt konfliktus alakul ki az iskolában, az már egészen más, mert nyilván egy tetőtér sem ér annyit, hogy a gyermek a hátralévő iskolás éveit emiatt szorongással töltse.
Noémiék helyzete pontosan az volt, amire számítottak: a szerződés ellenére a kivitelező jóval később kezdett hozzá a munkához, mint ahogy azt ígérte. A megállapodás ellenére a szemét nem került elszállításra a ház udvaráról, ami miatt patkányok kezdtek el garázdálkodni a kertben. Ráadásul az öt felújított szobából egyben sem működött a fűtés, és a kivitelező nem azokat az anyagokat használta, amelyekben előzetesen megegyeztek Noémiékkel.
A hónapokig húzódó építkezés után végül Noémi és családja 1,5 millió forintos kötbért kapott, de a ház tetőtere azóta sincs kész teljesen, és a család abban a fázisban van, hogy soha többet nem akarnak mestert látni.
Szabina élménye talán sokak számára ismerős lehet: elmondása szerint az első nagyobb felújításuk során rengeteget tanultak arról, miért érdemes kerülni az ilyen projekteket. A két hónapra tervezett munkálatok végül egy hónappal később zárultak, és a burkolás során elkövették azt a hibát, hogy nem a megbeszélt területre helyezték a járólapot, így a konyhapult azóta is túllóg az amerikai konyhának szánt részen. A történet fűszere pedig, hogy a barkácsáruházból nem a megfelelő színű járólapokat kapták, sőt, a csomagokban számos törött darab is akadt. A kiszállítást követően Szabina és férje saját autóval vitték vissza a hibás termékeket, majd hozták el az eredetileg megrendelt, megfelelő darabokat.
Szabina úgy véli, hogy a slusszpoén a régóta vágyott konyhabútor összeszerelése volt. A páros megrendelte a szolgáltatást egy erre specializálódott vállalkozástól, és a megállapodás szerint a lakberendezési áruház parkolójában kellett volna találkozniuk velük. Ebből a helyszínről a szakemberek szállították volna el az elemeket, hogy végre életre kelhessen az álomkonyha.
A család izgalmas kalandba vágott, amikor beléptek a konyhátlan lakás ajtaján. Szabina a fürdőszobában állt, és türelmesen mosogatta a műanyag tányérokat, miközben hetekig csak mikrózható ételekkel kellett beérniük. A konyha felépítése igazi csapatmunkát igényelt: férje minden lehetséges rokona összegyűlt, hogy segítsen, míg az egy- és hároméves gyerekük vidáman játszott a lábuk körül. Az egész folyamat nemcsak kihívás volt, hanem a családi kötelékek megerősítésének lehetősége is.
Dorináék úgy döntöttek, hogy két lakást egyesítenek, ami nem kis szervezést igényelt. A legnehezebb feladat, a fűtésszerelés, már a múlté volt, így izgatottan készültek az amerikai konyha kialakítására. A tervek szerint a munkálatok már el is indultak, és éppen a villanyszerelés következett volna, amikor a szakember váratlanul jelezte, hogy a méretek nem passzolnak.
A felújítás már az ötödik hónapjába lépett, és a rengeteg befektetett pénz, idő és energia mellett Dorina türelme is kezdett elfogyni. Ekkor már szinte kiabálva keresett rá a kivitelezőre, aki ígérte, hogy még aznap este ellátogat a helyszínre, hogy felmérje a helyzetet. Az ígéretet be is tartotta, ám a látogatás után közölte, hogy a fal bontása és újbóli felépítése plusz költségekkel jár majd Dorina számára.
Ez volt az a pillanat, amikor a pohár végleg tele lett. Dorina ekkor határozottan a férfi elé állt, és világossá tette, hogy vagy ő állja a költségeket, vagy pakolhatnak és mehetnek haza a mesterek. Hosszas egyeztetések után végül a kivitelező beleegyezett, hogy vállalja a kiadásokat. A falat lebontották, majd újraépítették, így csupán egy hét csúszás történt a munkálatokban. Dorina szerint ebben a fázisban már annyira kimerült volt, hogy az egy hét eltérése már nem is számított neki.
