Már a fülemből is szilvás lé csorog kifelé...

Megint beremegett tegnap a szivattyúm a kútban, még időben kikapcsoltam, de már nem tudott több vizet kiadni, az igaz, sokat vettem ki tegnap, de már minden nap kéne ennyi. Nem tudom mi lesz, ha nem lesz eső...

Ráadásul megint jön egy bő egyhetes kánikula... ennyit a sajtó őrjöngéséről a múltkor, hogy véget ért a nyár... hát véget érhetne már.

Ismét nekiláttam a szilvák leszedésének, és végül 4,5 kilónyi vajling szilvát sikerült kimagoznom.

Bevallom, mire a puttonyomból kimagoztam a gyümölcsöket, már jócskán elfogyott a kedvem ahhoz, hogy még 5-6 órát a tűzhely mellett töltsök. Ezért inkább előkaptam néhány boltban vásárolt 4:1 lekvár- és dzsemfixet, és azzal készítettem el a finomságot.

Másfél kilót dzsemnek, jó nagy szilvadarabokat hagytam benne, gyakorlatilag a fél szilvákat.

Másik másfél kilót az aprítógéppel összeaprítottam és abból lekvár lett.

A harmadik másfél kilót különleges ízzel gazdagítottam, és ahogyan azt már korábban is tettem, konyakkal locsoltam meg, majd elraktam.

Nem tudom, mikor fogom felfalni ezt a rengeteg édes finomságot, talán soha. Szerintem évekig megúszom a szilvát, hiszen ez a készlet biztosan sokáig kitart, bármeddig is nézem.

Ez a dzsem egy különleges módszerrel készül: az üvegeket fejre állítom, így a forró tartalom minden zugot elér, és biztosan elpusztítja a csírákat, ha esetleg maradna is valami az üvegben. Ráadásul előtte mindig alaposan felfőzöm, így garantáltan friss és ízletes végeredményt kapok.

Itt már minden készen áll, a lekvárok is szépen sorakoznak. A konyakos változatot másnap készítettem el, de sajnos elmaradt a fotózás, így az most már a kamrában pihen.

Az eső elmaradt... már teljesen elvesztettem a kedvem ahhoz, hogy a kertben töltsöm az időt, főleg az öntözéshez. Június eleje óta folyamatosan csak hordom ki a vizet, és ez már kifárasztott. Ezen a nyáron rengeteget dolgoztam, de sajnos még nem érkezett el a vége.

A kertnek most különösen fontos vagyok, talán soha nem voltam ennyire nélkülözhetetlen. A túlélés kérdése forog kockán, és a jövő bizonytalansága mindent átjár. A láthatáron sehol egy esőfelhő, ami reményt adhatna a szomjazó földnek.

Miközben nézem, hogy szinte az egész ország mindenütt kapott esőt itt meg sehol semmi semmilyen frontnál... hát ez marhára elkeserítő.

Szét van mászva az egész kert, tiszta folyondár az egész, de nekem már se erőm, se kedvem az egészhez, bár az legalább takarja a talajt, csak éppen így megerősödik. Ennek nem árt a szárazság, nem árt neki semmi, csak nő és nő, befonja még a magasra nőtt bugás hortenziákat is, de a fenyőre is felmászik.

Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy érdemes-e folytatnom, vagy inkább elengedjem ezt az egészet.

A kövér porcsin olyan kitartó, hogy még ha ki is tépem, akkor sem hagyja el magát, még ebben a kegyetlen aszályban sem.

Egy kész borzalom ez a nyár, bár a tavalyi is az volt. Tavaly szörnyű hőség volt, de időnként kaptunk nagy zivatarokat. Az idén nem volt annyira rémmeleg, cserébe lófaszt se kapunk, nemhogy zivatart. Na jó, időnként jönnek hidegfrontok, amik lehűtik az időt... eső nélkül. Legalább az éjszakák hűvösek errefelé, a ház nem melegszik fel nagyon, így viselhető benn a hőmérséklet.

Három leválasztható gömbcukkinim volt, amiből készítettem egy finom cukkinikrémet télire, amit aztán a fagyasztóba helyeztem. Most egy kis csavart vittem a receptbe: a cukkiniket gyufaszálra reszeltem, így nem kellett turmixgéphez nyúlnom. Emellett egy teáskanál gochujangot is adtam hozzá, ami egy koreai paprikapaszta, és ezáltal a krém egy kicsit csípős lett. Szerintem egy sima piros magyar csípős paprika, vagy akár egy enyhe chili is remekül helyettesíti ezt az összetevőt.

Megízleltem a kimchit is, igazán ízletes volt, bár a csípőssége egy kicsit megviselt! Legközelebb valami enyhébb paprikával fogom készíteni.

Már másnap élvezhető lett volna, de úgy döntöttem, hogy még egy kicsit hagyom fermentálódni.

Amint kinyitottam a tartályt, azonnal szemet szúrtak a kis buborékok, ahogyan a fermentáció izgalmas folyamata megkezdődött. Elővettem egy új fakanalat, és óvatosan megnyomkodtam a keveréket, hogy a levegőbuborékok kiszökjenek belőle, így elősegítve a folyamat továbbhaladását.

Úgy érzem, hogy kimchi készítővé válok, mert annyira elvarázsolt ez az ízvilág! Ráadásul annyiféle zöldséget felhasználhatunk, hogy a lehetőségek szinte végtelenek. Ez igazán lenyűgöző!

Elgondolkodtam azon, hogy milyen izgalmas lenne, ha néhány fiatal, kövér porcsint locsolva kimchi-t készíthetnék. De nemcsak ők jöhetnek szóba, hanem az Új-zélandi spenót is remek alapanyag lehetne. Emellett a retek, uborka és más zöldségek is tökéletes hozzávalók lehetnek a különleges ízélményhez. Ki tudja, talán egy új kedvenc recept születne belőle!

Amikor készítem, egyáltalán nem bocsát ki szagot. Jelenleg a konyhaasztalon tárolom, lezárt edényekben, amelyeket naponta kinyitok. Ilyenkor érezni lehet a jellegzetes illatát, majd óvatosan megnyomkodom, és visszazárom az edényeket.

3 nap után kisebb üvegekbe fogom szedni, lezárom és beteszem a hűtőbe. Azért kisebb üvegekbe, mert felbontás után hamar meg kell enni, nagy üvegben nálam nem lenne praktikus.

A kertben a napfényben fürdő virágok lassan megszáradnak, és elérkezett az idő, hogy összegyűjtsem a magjaikat. Írország harangjainak dallamai a távolban hallatszanak, és így is csodálatosak. Hagyom, hogy a virágok szirmai szétszóródjanak, de közben óvatosan gyűjtöm a drága magokat is, hogy újra életet adhassak nekik.

Kaliforniai kakukkmák. Erről nem szoktam magot gyűjteni, szétszórja és kikelnek.

Az erdei kutyatej, szerencsére, a japán fűz árnyékában virul, míg a magnólia alatt sajnos elhervadt és kiszáradt.

A magas varjúhájak remekül alkalmazkodnak a száraz körülményekhez, hiszen egész nyáron nem kaptak öntözést. Érdekes megjegyezni, hogy tavaly ilyenkor kétszer vagy akár háromszor ekkora méretet is elértek.