Sajnálattal értesítjük, hogy elhunyt Grunwalsky Ferenc.

82 évesen, rövid, súlyos betegségben elhunyt Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla díjas rendező-operatőr - közölte a Magyar Filmművészek Szövetsége, ami Grunwalskyt saját halottjának tekinti.

Grunwalsky Ferenc a magyar filmművészet kiemelkedő személyiségeként vonult be a történelembe. Alkotótársaival, mint Jancsó Miklós és Szomjas György, együttműködve olyan maradandó értékeket teremtettek, amelyek mély hatást gyakoroltak a hazai mozgóképkultúrára. Munkásságuk nem csupán filmjeikben, hanem a magyar filmes hagyományban is él tovább.

Grunwalsky, mint egyetemi tanár, mély nyomot hagyott a filmes gondolkodás alakulásában, és generációk pályafutására gyakorolt hatást. Alkotói tevékenysége mellett elkötelezetten támogatta a magyar filmszakma intézményi megerősítését, és kulcsszerepet játszott a filmtörvény megalkotásában. Ez a törvény teremtette meg a mai filmes támogatási rendszer alapjait, garantálva ezzel a mozgóképkultúra állami védelmét és fejlődését. A hírek szerint, noha hosszabb ideje egészségi problémákkal küzdött, élete végéig aktívan alkotott és dolgozott, hozzájárulva a hazai filmiparhoz.

Grunwalsky Ferenc 1943. május 16-án látta meg a napvilágot Budapesten. Tanulmányait kezdetben bölcsészettudomány keretein belül folytatta, ám később váltott, és a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakán szerzett diplomát 1968-ban. Ezt követően a Mafilmhez csatlakozott, ahol Jancsó Miklós mellett dolgozott, és osztozott a magyar film élvonalába tartozó alkotások létrehozásában. Ő volt a kamera mögött többek között olyan jelentős Jancsó-filmeknél, mint a "Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten" (1999), az "Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél" (2000), a "Kelj fel komám, ne aludjál" (2002) és a "Mohácsi vész" (2004).

Több rövidfilm után 1975-ben debütált nagyjátékfilmjével, a Vörös rekviemmel. Ezt követően olyan figyelemre méltó művek születtek, mint az Eszmélés (1985), a Kicsi, de nagyon erős (1989), a Goldberg-variációk (1992) és a Visszatérés (1999). Ladányi Andrea táncművésszel két közös filmet is készített; az Éjféli maraton 2001-ben, míg a Táncalak egy évvel később készült el, amely a Magyar Filmszemlén a legjobb látványért járó díjat nyerte el.

Szomjas György, a négy éve távozott rendező, évtizedekig hűséges operatőrével dolgozott együtt, aki 1981-től kezdődően számos emlékezetes alkotásban közreműködött. E filmek között található a Könnyű testi sértés (1983), a Falfúró (1985), a Könnyű vér (1989), a Roncsfilm (1992), a Gengszterfilm (1999) és A Nap utcai fiúk (2007). Ezenkívül közösen készítették el a Keleti szél: A film című dokumentumfilmet is (2010), amely még inkább kiemeli a közös munka jelentőségét.

Népszerűségéhez hozzájárult számos sikeres rövidfilm és tévéjáték rendezése, valamint több film forgatókönyvének megírása is. Kiemelkedő munkája volt az Örökbefogadás című film, amelynek forgatókönyvírójaként Mészáros Márta 1975-ben a Berlini Filmfesztiválon elsőként és egyetlen nőként nyerte el a fődíjat, az Arany Medvét. Emellett színészi tehetségét is megcsillogtatta olyan filmekben, mint a Szevasz, Vera! (1967), az Idő van (1986) és a Tiszta lap (2002).

Grunwalsky Ferenc 2003 és 2009 között a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának elnöke volt. Tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és részt vett a Magyar Filmszemlék megszervezésében.

A sokoldalú művész fotói 1995-ben az Ernst Múzeumban kaptak helyet, ahol "Danadiák" címmel nyílt meg egy különleges kiállítás. Később, 1999-ben a Ludwig Múzeumban a "Test-Tér" elnevezésű mozgás-fotó-mozgáskép projektjét mutatta be a közönségnek, amely új dimenziókat nyitott meg a művészet és a mozgás kapcsolatában.

Művészi pályafutását 1989-ben a Balázs Béla-díjjal ismerték el, majd 1997-ben az érdemes művész címmel jutalmazták. A Kossuth-díjat 2004-ben nyerte el, méltán nevezve őt "a filmszakma egyik legkreatívabb egyéniségének", aki a magyar valóság különös aspektusait tárta fel. Hosszú évek kitartó munkájával a magyar film vizuális nyelvének megújítójaként lépett a köztudatba; ő volt a videotechnika filmszerű alkalmazásának hazai úttörője és egyik jelentős kidolgozója.

2010-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt, és ugyanebben az évben ítélték neki a Magyar Mozgókép Mestere címet kiemelkedő művészi alkotótevékenységén túl a szakmai közéletben végzett áldozatos munkájáért is. 2022-ben megkapta a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál életműdíját, 2023-ban a filmkritikusok életműdíját. 2023 óta Ferencváros díszpolgára volt. (MTI)