Mészáros Alpár kijelentette: "Célom, hogy a vásárhelyi futballt visszavezessük arra a szintre, ahol igazán megérdemli." | Székely Sport
Mészáros Alpár kulcsfontosságú szereplője a székelyföldi labdarúgócsapatok fejlődésének. A múltban készült felvételen • Fotó: Barabás Ákos.
Mészáros Alpár ötven évvel ezelőtt kezdte el szervezett keretek között futballozni, és azóta elkötelezetten a labdarúgás világában tevékenykedik. Pályafutása során itthon és külföldön egyaránt szerzett tapasztalatokat, mind játékosként, mind pedig különböző szakmai pozíciókban. Miután befejezte játékosi karrierjét, az edzői pálya felé fordult, később pedig klubvezetői feladatokba is belevágott. Interjú során a karrierjének alakulásáról, a székelyföldi labdarúgás helyzetéről, a nevelőcsapata idei teljesítményéről, jelenlegi klubjának életéről és jövőbeli terveiről beszélgettünk.
A labdarúgás iránti elköteleződése már fiatal korában megkezdődött, amikor először rúgta meg a labdát egy napfényes nyári délutánon. Az utcai játékok és a barátokkal töltött órák során nemcsak a sport iránti szenvedélye ébredt fel, hanem egy életre szóló szerelem született. A foci nem csupán egy játék számára, hanem a barátságok, az emlékek és az önkifejezés színtere is lett. Minden mérkőzés, minden gól és minden csapatépítő pillanat tovább mélyítette a futball iránti rajongását, amely azóta is végigkíséri az életét.
Kolozsváron, az iskolában, ahol felnőttem, szinte mindenki a labdarúgás szerelmével élt, és én is azonnal beleszerettem ebbe a sportágba. Egy jóbarátommal együtt csatlakoztunk a Kolozsvári U csapatához, és onnantól kezdve a sorsom összefonódott a klub életével. Idén ünneplem, hogy pontosan ötven éve írtam alá a szerződésemet. A pályafutásom felét, összesen 25 évet aktívan fociztam, majd a következő negyedszázadban edzőként és vezetőként dolgoztam a sportágban. Míg sok barátom már visszavonult, én még mindig a fociból élek, és a mai napig élvezem a játék minden pillanatát.
- Szülővárosában, Kolozsváron az Universitateánál kezdte a játékos-pályafutását, majd a Bukaresti Dinamóval bajnoki címet szerzett. Hogyan tekint vissza arra az időszakra?
- 14 évesen az Universitateától elmentünk Bukarestbe a Luceafărulhoz, amely akkoriban a román válogatottat jelentette, ez volt a román foci bázisa, innen indult el Hagi és az úgynevezett Aranygeneráció.
A felnőtt futball világában abban az időszakban még nem volt jellemző a bőséges anyagi háttér. Szinte ingyen, pusztán a szenvedélyünk hajtott minket, kezdtük el pályafutásunkat, és amikor végre eljutottam a Dinamóhoz, ahol már jelentősebb jövedelem üthette a markunkat, addigra szinte fel sem merült bennem a pénz kérdése. A foci iránti szeretet volt az, ami vezérelt minket. Romániában akkoriban nagy előnynek számított, hogy rengetegen űzték ezt a sportágat, és számos csapatot alakítottak, ami gazdagította a helyi futballkultúrát.
Számomra a Dinamo élménye igazán emlékezetes csúcspont volt, hiszen nem volt egyszerű odáig eljutni. Emlékszem, amikor Cipruson ünnepeltük a szilvesztert a csapattal, és akkor robbant be a forradalom, ami hatalmas átalakulásokat indított el a Dinamo életében.