Mi történik, ha egy űrhajós a Holdon hal meg? - Helló Magyar Képzeljük el a következő forgatókönyvet: egy űrhajós, aki a Hold felszínén végzi el a küldetését, hirtelen életét veszti. Ennek a szomorú eseménynek több következménye is lenne, mind tudományo
Ha valaki a Földön huny el, általában tisztában vagyunk a folyamatokkal, amelyek a testével történnek, de mi a helyzet akkor, ha egy űrhajós az űr mélyén vagy a Hold felszínén veszti életét? Bár a NASA erről csak ritkán beszél, érthető okokból, az űrügynökség alaposan felkészült az ilyen szituációkra. Különböző protokollokat dolgoztak ki, és még "halálszimulációkat" is végeznek az űrhajósokkal, hogy felkészüljenek a legrosszabb forgatókönyvekre.
Chris Hadfield, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) egykori parancsnoka kifejtette, hogy amennyiben egy űrséta során tragikus baleset történne, az első lépés az elhunyt személy légzsilipbe történő áthelyezése lenne. Ezt követően a testét nyomás alatt tartanák az űrruhában, hogy lassítsák a bomlási folyamatokat. Ez a módszer segítene megakadályozni a kellemetlen gázok kibocsátását, amelyek az űrállomás zárt környezetében nem csupán higiéniai problémát, hanem komoly veszélyt is jelenthetnek.
Az ISS fedélzetén a helyzet viszonylag gyorsan kezelhető: az elhunytat a hűvösebb zónában helyeznék el, míg a NASA meghozza a szükséges döntéseket. Az alternatívák között szerepelhet a holttest hazaszállítása, egy előre meghatározott pályára való kilövése, vagy irányított módon való visszatérés a légkörbe. Természetesen a legénység végakaratát is figyelembe veszik a folyamat során.
Egy hosszabb űrutazás, mint például a Marsra irányuló küldetés, különleges kihívásokat jelent, amelyek megoldásához kreatív megközelítések szükségesek. Az egyszerű kilövés nem csupán kivitelezhetetlen, hanem ellentétes is a nemzetközi űrszemét-kezelési megállapodásokkal, így potenciális űrtörmelékké válhat. A NASA egyik innovatív kutatócsoportja által javasolt alternatíva egy robotkar alkalmazása, amely segítségével a testet először megfagyasztanák, majd finom rezgések révén apró darabokra törnék. A folyamat végén a vizet elpárologtatnák, így a hátramaradó körülbelül 25 kilogrammnyi maradványt biztonságosan hazavihetnék.
De mi történik, ha valaki eljut a Holdra, és ott hal meg? Nos, erre az esetre már nincsenek kidolgozott tervek - az eljárást valószínűleg a legénység és a földi irányítók döntenék el az űrhajós kívánsága alapján. A NASA különösen ügyel arra, hogy ne szennyezzen idegen égitesteket, ezért a testet lehetőség szerint elhamvasztanák, hogy elpusztítsák a földi mikrobákat. Ha hazaszállításra nincs lehetőség, a testet eltemetnék, vagy a Hold felszínén hagynák.
A Holdon a bomlási folyamatok drámaian eltérnek a Földön tapasztaltaktól. Nappal a testben lévő baktériumok elindulnának a lebomlás útján, de a közel-vákuumos környezetben a víz azonnal elpárologna, megakadályozva ezzel a normális bomlást. Az éjszakai időszak - amely 14 földi napnak felel meg - alatt a rendkívül alacsony hőmérséklet következtében a test megfagyna, így a baktériumok aktivitása teljesen leállna. A légkör hiánya miatt a sugárzás szabadon érheti a testet, ami lassú bomlásra készteti, de a csontok akár több tízmillió évig is megőrizhetik integritásukat. A Holdon tapasztalható szélsőséges hőmérséklet-ingadozások – nappal elérve a 127 °C-ot, éjjel pedig -173 °C-ra süllyedve – szintén hozzájárulhatnak a test szétbomlásához a fagyás és olvadás ciklusainak hatására.
