Milyen rejtélyek lapulnak a koponyaszoba sötét mélységeiben? - Librarius.hu
Koponyák a gyarmatosítás árnyékában - A rasszista tudomány öröksége az Edinburghi Egyetem "koponyagyűjteményében" Az Edinburghi Egyetem egyik legkülönlegesebb, ámde leginkább vitatott helyszíne a híres "koponyaszoba", ahol a gyarmatosítás korának tudományos örökségei kerülnek reflektorfénybe. E helyiségben a koponyák nem csupán csontvázak, hanem a múlt sötét fejezeteinek emlékei, amelyek a rasszista tudományosság és az emberi sokszínűség torz értelmezésének termékei. Ezek a koponyák nemcsak a biológiai különbségeket hirdetik, hanem egy olyan világkép részei is, amely a tudomány legitimációját adta a gyarmatosító hatalmaknak. A gyarmatosítás idején sokan hittek abban, hogy a különböző rasszok közötti fizikai eltérések alapján lehet az emberek értékét meghatározni. Az Edinburghi Egyetem gyűjteménye így nemcsak tudományos, hanem etikai viták középpontjába is került, hiszen a múlt hibái és előítéletei ma is hatással vannak a társadalomra. A koponyák mögött rejlő történetek arra figyelmeztetnek minket, hogy a tudományos kutatás sosem mentes az előítéletektől, és hogy a tudomány helyes értelmezése elengedhetetlen a jövőnk formálásához. Ahogyan a gyarmatosítás árnyékában a tudomány és a rasszizmus összefonódott, úgy a múlt tanulmányozása és megértése segíthet abban, hogy a jövőben elkerüljük ezen hibák megismétlését. Az Edinburghi Egyetem koponyagyűjteménye tehát nem csupán múzeumi tárgyak gyűjteménye, hanem egy figyelmeztetés a történelem tanulságaira, és a felelősségünkre, hogy a tudományos diskurzusban ne ismételjük meg a múlt tévedéseit.
Több száz emberi koponya sorakozik sorjában, precízen elrendezve, arccsontjaik szinte összeérnek, mahagóni keretbe zárt üveg vitrinjeiben az Edinburghi Egyetem orvosi karán. Néhány koponyán már csak elhalványult, foszladozó címkék figyelnek, míg másokon színes festékkel feltüntetett katalógusszámok találhatók. Egyikük különleges ékszerként csillogó aranyfoggal büszkélkedik, míg néhányon még megmaradtak apró bőrdarabkák is. Ez a különös enteriőr az egyetem "koponyaszobája", amely nem csupán egyedülálló gyűjtemény, hanem egy megrendítő történelmi örökség őrzője is.
A rassztudomány módszerei voltak.
A koponyák között találhatók önkéntes adományok, kivégzett skót gyilkosok maradványai, de olyan őslakos személyek földi maradványai is, akiket katonatisztek hoztak haza hadjárataik során a Brit Birodalom különböző gyarmatairól. Számos darabot a XIX. században virágzó, mára már teljesen hiteltelenné vált frenológia hívei gyűjtöttek össze. Ez az áltudomány azt állította, hogy az emberi koponya formája alapján meg lehet ítélni az intelligenciát és a jellemet - egy olyan eszmerendszer, amely a fehér felsőbbrendűség képzetét táplálta és terjesztette.
A gyűjtemény egyik különleges darabja két fiatal testvér koponyája, akik egykor Edinburghban tanultak. Bár nevük nem található a hivatalos katalógusban, anyakönyvi és egyetemi halálozási adatok alapján valószínűsíthető, hogy George Richards, a 21 éves orvostanhallgató, aki 1832-ben feketehimlőben hunyt el, és öccse, Robert Bruce, a 18 éves teológus, aki egy évvel később tífusz következtében vesztette életét, a koponyák egykori tulajdonosai. Eredetileg a South Leith-i templomkert sírjában pihentek, de hogy hogyan kerültek a frenológiai társaság gyűjteményébe, az rejtély marad. Valószínű, hogy tudományos kutatási célból emelték ki őket.
A kevert származás mint kutatási téma egyre inkább előtérbe kerül, hiszen a globális társadalmak sokszínűsége és a kultúrák közötti interakciók egyre fontosabbá váltak. Ez a jelenség nem csupán biológiai szempontból érdekes, hanem társadalmi, kulturális és identitásbeli dimenziókat is magában foglal. A kevert származású egyének tapasztalatai és az identitásuk alakulása új perspektívákat kínálnak a társadalomtudományok számára, hiszen gyakran találkoznak a különböző kultúrák közötti feszültségekkel és gazdag tapasztalatokkal. A kutatás célja, hogy mélyebben megértsük e sokszínű identitások kialakulását és azt, hogy miként formálják a társadalmi dinamikát.
A testvérek valószínűleg afrikai és európai ősökkel rendelkeztek, és Barbadoson látták meg a napvilágot egy George Richards nevű orvos gyermekeként. Richards az Edinburghi Egyetemen folytatta tanulmányait, majd cukornádültetvényeken dolgozott, ahol rabszolgák is voltak a birtokában – elképzelhető, hogy gyermekeik anyja is ezek közé a rabszolgák közé tartozott. Az 1858-as frenológiai katalógus alapján a koponyaformák (1. és 2. szám alatt) „mulatt” orvosi és teológiai hallgatókhoz tartoztak. A dekolonizációs jelentés szerint ez a vegyes származás keltette fel az érdeklődést: a frenológusok számára a „mulatt” kategória egyszerre volt egzotikus, zavarba ejtő és tudományos értelemben „érdekes”.
A Richards fivérek koponyája csak két darab a körülbelül 400-ból, amelyet a frenológiai társaság gyűjtött össze, majd később az anatómiamúzeum 1500 darabos koponyakollekciójába olvasztottak. Ezek jelenleg is a "koponyaszobában" találhatók, amelyet a Guardian újságírói most kivételes engedéllyel látogathattak meg.
A gyarmati múlt nyomai
A jelentés alapján a koponyák egy jelentős része beleegyezés nélkül került ki börtönökből, elmegyógyintézetekből, kórházakból, régészeti lelőhelyekről és csataterekről, vagy éppen elrablás áldozataként bukkantak fel a gyarmatokon. A kollekció sok darabja Edinburgh-i egyetemisták és orvosok által került haza, akik a világ különböző tájairól hozták őket ajándékként.
Prof. Tom Gillingwater, az Edinburghi Egyetem anatómia tanszékének vezetője hangsúlyozta, hogy "nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezek közül néhány anyagot kifejezetten azzal a céllal gyűjtöttek össze, hogy bemutassanak egy olyan embert, aki egy bizonyos rasszhoz tartozik, és akit a fehér emberek alacsonyabb rendűnek tekintettek." Továbbá hozzátette: "Ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni."
Persze, íme egy egyedibb változat: **Tudomány vagy ideológia?** A tudomány és az ideológia határvonalán egy olyan izgalmas vitát találunk, amely mélyen befolyásolja a világunk megértését. Míg a tudomány az empirikus megfigyeléseken és a kísérleteken alapul, az ideológia a hitrendszerek és értékrendek szövevényes hálózatát tükrözi. De vajon valóban éles a különbség közöttük? Mennyire határozzák meg egymást, és hogyan formálják a társadalmi diskurzusokat? Ezek a kérdések arra ösztönöznek bennünket, hogy mélyebben elmerüljünk a tudás és a meggyőződés bonyolult világában.
A frenológiai társaságot George Combe, ügyvéd, és testvére, Andrew Combe, orvos, alapították. Tagjai között számos orvos és egyetemi professzor is megtalálható volt, akik aktívan részt vettek a mozgalom munkájában. Bár a frenológia hivatalosan sosem szerepelt az egyetem tantervében, hatása mégis jelentős volt a tudományos és kulturális színtéren. Combe nagysikerű műve, Az ember alkata, a 19. század egyik legkeresettebb könyvévé vált, és a könyv eladásából befolyt összegek hozzájárultak a Combe Alapítvány megalapításához, amely az első pszichológiai tanszék létrehozását is támogatta az intézmény keretein belül.
Bár számos orvos nyíltan kritizálta a frenológiát a tudományos megalapozottságának hiánya miatt, sokan közülük mégis hajlottak arra, hogy elfogadják a különböző fajok közötti biológiai eltérések létezését. Dr. Ian Stewart kutatásai révén kiderült, hogy Alexander Monro III professzor azt állította, miszerint "a néger koponya - és így az agy is - kisebb méretű, mint az európaiak esetében". Továbbá Robert Jameson professzor az 1810-es években tartott előadásaiban hierarchikus ábrák segítségével szemléltette az emberi fajokat az intelligencia és az agyméret tükrében.
A helyreállítás hosszú folyamata
A jelenlegi dekolonizációs vizsgálat egyik fontos ajánlása, hogy az egyetem fokozott figyelmet szenteljen az ősi emberi maradványok eredeti közösségeikhez való visszajuttatására. Ez a folyamat azonban rendkívül összetett és időigényes. Habár már több mint 100 koponyát sikerült visszajuttatni, minden egyes eset alapos egyeztetést követel meg az érintett közösségekkel. Gyakran még az is kihívást jelent, hogy meghatározzuk, melyik leszármazott közösség jogosult a maradványokra.
Gillingwater professzor úgy véli, hogy a Richards testvérek ügye rendkívül kényes helyzetet teremt. Bár az összegyűjtött bizonyítékok meglehetősen meggyőzőek, a törvényes azonosításhoz elengedhetetlen forenzikus precizitás hiányzik. "Jogilag megalapozott döntést nem hozhatunk, ha nem áll rendelkezésünkre biztos információ arról, hogy kik is voltak valójában" - fogalmazott.
A professzor hangsúlyozta, hogy számos koponya sorsa valószínűleg sosem fog tisztázódni, és így eredetük örökre rejtély marad. "Ez az, ami miatt gyakran éjszakánként nyugtalanul forgolódom" - osztotta meg. "Viszont van valami, amit biztosan tehetünk: gondoskodunk róluk. Évszázadok óta velünk vannak, és megérdemlik a tiszteletet, valamint a méltóságot – mindegyikük számára."
