Navracsics Tibor véleménye szerint a multilaterális politika kulcsszerepet játszik Magyarország érdekének érvényesítésében. Az interjúban kiemeli, hogy a nemzetközi együttműködés és a globális párbeszéd elengedhetetlenek ahhoz, hogy a hazánk számára kedve

Az NKE Eötvös József Kutatóközpont John Lukacs Intézete és a Habsburg Ottó Alapítvány által szervezett, Jalta vagy Helsinki? című konferencián a háború utáni rendezési tárgyalásokról szóló, 1945-ös jaltai konferenciát, valamint az európai biztonságról és együttműködésről 1975-ben megkötött helsinki megállapodást elemezték.

Navracsics Tibor előadásában felvetette, vajon lehetett volna-e Helsinki Jalta nélkül, és Helsinki nem "Jalta leckéje volt-e". Felhívta a figyelmet arra: 1945 és 1975 között egy generáció nevelkedett fel.

Talán a két nemzetközi találkozó nagyon különböző kimenetele mutatja, milyen mélyreható kulturális változások történnek egy új nemzedék színrelépésével - mondta, megjegyezve, "nagyjából ugyanarra az alapvető kérdésre" adott más-más választ Jalta és Helsinki.

A miniszter véleménye szerint az 1945-ös jaltai konferencia keretein belül Európa országait két jól elkülöníthető blokkba zárták, míg a 1975-ös helsinki megállapodás olyan lehetőségeket teremtett, mint egy ajtó, kapu vagy ablak, amelyeken keresztül "a két zárt blokk között hidat lehet építeni".

Hozzátette: a helsinki megállapodás "becsempészett egy olyan elemet a nemzetközi politikába, ami végül a szocializmus halálos sebét jelentette", ugyanis létrejött egy új nemzetközi nyelvezet a politikában, és egy "olyan ellenzékképző gócpont, amire nem tudott megfelelő választ adni a szocializmus".

Azt nyilatkozta, hogy az emberi jogok ügye vált azzá a területté, ahol a szocialista politikai vezetők folyamatosan kudarcot vallottak, mivel képtelenek voltak indokolni azokat az intézkedéseket, amelyek ellentmondtak az emberi jogok érvényesülésének.

A Jaltai konferencia egyfajta politikai börtönként zárta körül hazánkat egy erős hatalmi és politikai bilaterális logika mentén meghozott döntéssel, míg a Helsinkiben létrejött megállapodás végre szabadságot hozott számunkra, lehetővé téve a nemzetközi kapcsolatok szélesebb spektrumának kiaknázását egy valóban multilaterális egyezmény keretein belül – hangsúlyozta.

Navracsics Tibor közölte: ez jól mutatja, hogy "nekünk, magyaroknak valójában nincsen sok esélyünk, amikor a nemzetközi politika nagy kerekasztalát nézzük". A bilaterális megoldások számunkra nem jelentenek igazi megoldást, hiszen azok mindig alkalmi megoldások, amelyekben az "izomnagyság", az egy főre eső GDP, a hadsereg létszáma és a földrajzi fekvés meghatározó tényező - fogalmazott.

Hangsúlyozta, hogy a multilaterális politika és diplomácia olyan lehetőségeket kínál, amelyek egy Magyarországhoz hasonló adottságú ország számára kedvezőek lehetnek. Ez esetben bízhatunk abban, hogy "alkalmi vagy tartós szövetségekkel, koalíciókkal együttműködve, egyes kérdésekben engedve, másokban pedig előnyökhöz jutva" képesek leszünk megőrizni és gyarapítani pozícióinkat.

Ahogy Helsinki közel 20 évvel később álomszerű fordulatot hozott a kelet-európai országokban, és megvalósította a jogállamiságot, az emberi jogok érvényesülését, úgy a multilaterális diplomácia látszólag észrevétlenül, nap mint nap, fogadásról fogadásra, plenáris ülésről plenáris ülésre alakítja a világ rendjét - mondta Navracsics Tibor, megjegyezve, ez Magyarország számára nagyon hasznos.

Deli Gergely, az NKE rektora köszöntőjében hangsúlyozta, hogy 80 évvel a második világháború befejezése és 35 évvel Magyarország demokratikus átalakulása után a nemzetközi politikai színtéren újra középpontba került a szabadság, a demokrácia, a béke és a biztonság védelmének jelentősége. A jelenlegi események mélyebb megértéséhez elengedhetetlen a történelmi összefüggések alapos ismerete, amelyet az NKE intézményei révén kívánnak támogatni.

Rámutatott arra, hogy az 1945-ös jaltai konferencia, amely a második világháború utáni rendezési tárgyalások kulcsfontosságú pillére volt, hosszú évekre meghatározta a globális politikai tájat. Ezzel párhuzamosan emlékeztetett a 1975-ös helsinki záróokmányra, amely a hidegháborús feszültségek enyhítésére irányult. Ennek keretében az európai biztonság, gazdasági együttműködés, tudományos és technikai fejlődés, valamint környezetvédelem és humanitárius kérdések terén kívánták erősíteni az együttműködést.

Fontos megemlíteni, hogy ide tartozik az 1994-es budapesti memorandum is, amelyet a nagyhatalmak közreműködésével dolgoztak ki. Ez a dokumentum garanciákat fogalmazott meg a biztonságpolitika területén, és hosszú időn keresztül irányadóként szolgált a hatalmi és geopolitikai ambíciók számára.

A jaltai világrend alapvetően átalakulásnak indult a kelet-közép-európai államok rendszerváltása és Németország egyesítése révén. Azonban a Krím-félsziget orosz annektálása és az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása véglegesen komoly sebet ejtett a több mint nyolc évtizeddel ezelőtt létrehozott rend keretein. Ezek az események nemcsak a régió stabilitását kérdőjelezik meg, hanem próbára is teszik a Helsinkiben és Budapesten megfogalmazott biztonságpolitikai alapelveket. A mai globális kihívások közepette elengedhetetlenné vált, hogy a múltbéli kérdésekkel újra foglalkozzunk - hangsúlyozta a rektor.