Előfordul, hogy az uniós körökben is felbukkan a józan ész, de a diadal ünneplésére még ne készítsünk elő pezsgőt...
Bár az uniós vezetők többsége még mindig nem képes felfogni a változó világ kihívásait, van néhány biztató fejlemény is. Kaja Kallas, aki láthatóan annyira elragadtatta magát Ukrajna iránti támogatásával és az oroszellenességgel, hogy nemrégiben egy 40 milliárd eurós alap létrehozására tett javaslatot Ukrajna számára – ami nyilvánvalóan a katonai támogatás célját szolgálta volna –, végül kénytelen volt visszakozni, és lemondani erről a frenetikus ötletéről.
Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a béketárgyalások támogatása és az abban való részvétel helyett hajlandó bármit megtenni Ukrajna fegyverkezésének fokozása érdekében, mintha számára semmi sem lenne túlzás vagy elégséges.
Most viszont úgy tűnik, hogy valamiféle értelem azért felsejlik uniós tagországi berkekben is,
Kallas helyzetét a 40 milliárd eurós áldozathozatal helyett csupán 5 milliárd eurós katonai segélyalapra való támaszkodásra kényszeríti. Az uniós tagállamok gazdaságát súlyosan érintő, valamint a harmadik világháború kitörésének kockázatát magában hordozó lépések már Franciaország, Olaszország és Spanyolország részéről is elnyerték a megvetést.
A Público spanyol lap szerint Franciaország, Olaszország és Spanyolország is felszólalt Kallas terve ellen, akit már kinevezése előtt is kritizáltak Oroszországgal kapcsolatos "megszállottsága" miatt. "Végül az európai diplomácia vezetőjének engednie kellett, és pragmatizmust kellett tanúsítania, szembesülve azzal, hogy a terve nem kivitelezhető" - írja a cikk szerzője. A továbbiakban azonban a lap arra is rámutat, miszerint "néhány tagállam - például Hollandia - úgy érzi, egyes uniós partnereik nem mutatnak kellő szolidaritást Ukrajnával szemben".
Egyébként az észt nemzetiségű Kaja Kallas volt miniszterelnök, jelenlegi uniós főképviselő asszonyról alkotott kép élesítéséhez hozzátartozik, hogy oroszfóbiája hátterében az észtországi orosz nemzetiség sanyargatása áll, akikkel hasonlóképpen bánnak, mint ahogy azt az ukránok tették az ott élő oroszokkal és más, köztük a kárpátaljai magyar kisebbségekkel. Kaja Kallas tehát tart az oroszoktól, ami viszont nem akadályozta a férjét, Arvo Hallikot abban, hogy még a felesége miniszterelnöksége idején, a háború kirobbanása után is vígan üzleteljen velük, miután részesedéssel bírt az Oroszországba alkatrészeket szállító Stark Logistics nevű cégben.
E rövid elágazás után most térjünk vissza a jelen pillanataihoz,
Sajnos úgy tűnik, hogy a háborús őrület továbbra is szorosan ránk nehezedik, és ahelyett, hogy a konfliktus mielőbbi lezárását sürgetné, az EU vezetősége, néhány tagország határozott ellenállása és mások fokozatos tudomásulvétele ellenére, továbbra is folytatni kívánja Ukrajna felfegyverzését.
Mindez annak ellenére történik, hogy Oroszország többször is hangsúlyozta, hogy a nyugati katonai támogatások csupán elnyújtják a konfliktust, és hogy a fegyverszállítmányok az orosz hadsereg számára legitím célponttá válnak. Ezen felül a NATO nem csupán a fegyverek küldésével, hanem katonai személyzet képzésével is aktívan részt vesz az ukrajnai eseményekben, mindez Nagy-Britanniában, Németországban, Olaszországban és más országokban zajlik.
Az Európai Unió láthatóan nem hajlandó eltávolodni eddigi téves döntéseitől, inkább ragaszkodik a megszokott irányvonalhoz, ahelyett, hogy felfedezné azokat a lehetőségeket, amelyek Donald Trump amerikai elnök békefenntartó kezdeményezésének sikeres megvalósításához hozzájárulhatnának.
Ha már mindenképpen a védelmi képességek fokozására összpontosít, akkor érdemes lenne egy olyan stratégiát kidolgoznia, amelynek középpontjában nem Ukrajna védelme, hanem Európa biztonsága áll. Ha pedig az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ezt nem így értékeli, akkor normális körülmények között nem lenne helye ezen a poszton.
Hogyan lehetséges, hogy ő is ott ül a többi alkalmatlan uniós vezető társaságában, amikor Európa jövőjéről van szó? Ez sajnos csak azt mutatja, hogy még mindig távol vagyunk attól, hogy a normalitás és a józan ész győzedelmeskedjen. Reméljük, hogy Európa végre megtalálja az útját!
