A nép szavazási hajlandósága csökken | ma7.sk

Zuzana Čaputová legalább annyira felelősségteljesen járt el, hogy az alkotmánybírósághoz fordult, amikor a Smer számára valószínűleg nem kedvező népszavazási kérdésről kellett döntést hoznia. Ezzel szemben Peter Pellegrini nem fáradt a jogi lépések megtételére, és azonnal elutasította a magyarellenes törekvéseiről ismert Slovenské hnutie obrody népszavazási kezdeményezését. De vajon valóban helyes döntést hozott ezzel?

Képviseleti demokráciánk keretein belül a helyi, regionális és országos szintű képviselőinkre bízzuk a hatalom gyakorlását. Ezek a képviselők vagy sikeresen bejutnak a különböző testületekbe, legyen az a helyi önkormányzat vagy a brüsszeli parlament, vagy pedig nem. Amennyiben bejutnak, felmerül a kérdés: valóban képviselnek-e bennünket, vagy csak formálisan látják el a feladatukat? Az országunkat és a tágabb térséget jellemző állami struktúrákban a népszavazás marad az egyetlen közvetlen demokráciai eszköz, amely lehetőséget ad arra, hogy kifejezhessük véleményünket és döntési jogunkat gyakorolhassuk.

Úgy tűnik, a nép, akit az isten is megáldott, még mindig nem hajlandó felfogni ennek a kérdésnek a súlyát. 1998-ban Vladimír Mečiar, aki a "szlovák nemzet atyjaként" ismert, még arra is rávette az állampolgárokat, hogy szavazzanak a stratégiai vállalatok privatizálásáról. Ekkor is meglehetősen vonakodósak voltunk az urnákhoz való járulást illetően, hiszen a részvételi arány mindössze 44 százalékot tett ki...

Szlovákia története, bár nem terjed túl hosszú időre, eddig összesen kilenc népszavazásnak adott otthont, ám ezek közül csupán egy volt érvényes. Ez az esemény 2003-ban zajlott, és az Európai Unióhoz való csatlakozásról szólt. Ezt a tényt sokan ismerik, kivéve a Békét Ukrajnának! mozgalom vezetőjét, aki látszólag nem tájékozott a szlovák népszavazások múltjáról.

Legutóbb a Robert Fico vezette Smer kezdeményezett népszavazást 2023-ban. Az állampolgároknak arra kellett felelni: "Egyetért azzal, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa választási időszakának idő előtti befejezése népszavazással vagy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának határozatával végrehajtható, a Szlovák Köztársaság Alkotmányának oly módon történő módosításával, hogy:" és a hogy után az Alkotmány hat módosítandó cikkelye volt felsorolva.

Sokan távol maradtak az urnáktól, de néhány elemző már előre jelezte a Smer várható növekedését. Ezt azzal indokolták, hogy Fico képes volt a lakosság negyedét mozgósítani egy olyan kérdéssel, amelyet valójában alig értenek.

A Smer kezdeményezését 406 039 állampolgár támogatta aláírásával, ami figyelemre méltó szám. Érdemes megjegyezni, hogy a párt már 2021-ben is próbálkozott hasonló témákban, akkor 585 ezer aláírást sikerült összegyűjteniük. Az alkotmánybíróság azonban úgy határozott, hogy az akkor megfogalmazott kérdés nem felelt meg az alkotmányos normáknak, így a kérdést nem lehetett kiírni. Ez a döntés biztosan nagy csalódást okozott a párt számára, hiszen az elnökségében szinte minden második tag jogi végzettséggel rendelkezik. 2022-ben újabb próbálkozás következett, ezúttal a kérdések megfogalmazására nagyobb figyelmet fordítottak. Zuzana Čaputová államfő jelezte, hogy a választási ciklus lerövidítésére vonatkozó kérdést népszavazásra bocsátja, ám a kormány lemondására vonatkozó kérdés újra az alkotmánybíróság elé került, amely kijelentette, hogy az alkotmányellenes. Így végül az a körülbelül 1,2 millió választópolgár, aki részt vett a szavazáson, csupán egyetlen kérdésről dönthetett.

Čaputová döntése, hogy kikérje a kassai székhelyű intézmény állásfoglalását, sok kérdést felvet. Vajon valóban az alkotmányosság iránti aggodalom vezérelte, vagy csupán egy rafinált lépést tett, hogy megakadályozza a népszavazás egybeesését a helyi és regionális választásokkal? Az ilyen forgatókönyveknek számos lehetséges magyarázata lehet. Az viszont biztos, hogy ez a lépés eleganciát tükröz, függetlenül a mögöttes indítékoktól.

Van ez a Slovenské hnutie obrody (SHO) nevű politikai csoportosulás, amely a jobboldali spektrum szélén helyezkedik el. Időről időre megkísérlik, hogy részt vegyenek a parlamenti választásokon, de eddig mindig csak elenyésző eredményeket tudtak felmutatni, mintha csak nagyítóval lenne látható a támogatottságuk. Létük értelmét talán abban találják, hogy a beíratások előtt Dél-Szlovákia falvainak utcáit teleplakátolják a szlovák iskolalátogatás fontosságát hirdető hirdetményekkel.

Valószínű, hogy a Smer népszavazási sikeréből merítve, a többi politikai párt is hasonló lépéseket tett, nem kis energiát fektetve az ügybe. Az SNS és a Republika támogatásával sikerült összegyűjteniük közel 400 ezer aláírást azon a kérdésen, hogy: "Egyetértene-e azzal, hogy a Szlovák Köztársaság ne vezessen be olyan szankciókat az Oroszországi Föderáció ellen, amelyek hátrányosan érinthetik a szlovák polgárokat, az egyéni vállalkozókat és a vállalkozásokat?"

Reményeik azonban csak június 4-éig tartottak. Ezen a napon Peter Pellegrini köztársasági elnök sajtótájékoztatót hívott össze, amelyen bejelentette: "Nem lehet kihirdetni az Oroszország elleni szankciókról szóló szlovákiai népszavazást." Döntését azzal indokolta, hogy "a Szlovák Köztársaság Alkotmánya az államfőre ruházza a felelősséget a kihirdetett népszavazások törvényességéért, és ha az államfő megállapítja, hogy nem teljesül valamelyik alkotmányos vagy törvényi feltétel, nem hirdetheti ki a népszavazást. Ez a helyzet azzal a petícióval is, amit az elmúlt hetekben megvizsgáltam."

Az elnök a kérdést három aspektusból is zavarosnak ítélte. Véleménye szerint a megfogalmazás nem egyértelmű a végrehajtó szerv tekintetében, ezért a kérdés nem felel meg az alkotmányos előírásoknak. Különösen problematikusnak tartja az "Oroszországi Föderáció elleni szankciók" kifejezést is, mivel nem világos, hogy ezek az orosz állami intézményekre vagy inkább az állampolgárokra vonatkoznak-e.

Nem teljesen világos, hogy miként kellene viszonyulni a más országokban élő konkrét egyénekhez vagy cégekhez kapcsolódó szankciókhoz, amelyeket Oroszország támogatása következtében vezettek be.

A harmadik gond, hogy minek alapján lehet egyértelműen meghatározni, mely szankciók ártanak a szlovák állampolgároknak, egyéni vállalkozóknak és vállalkozóknak, és ezt milyen szervnek kellene eldöntenie.

Kétségtelen, hogy igaza volt: "nincs olyan szabály, amellyel meg lehetne mérni a szankciók kártékonyságát, egy ilyen törvény végrehajtása gyakorlatilag lehetetlen lenne." Ugyanakkor 400 ezer állampolgár talán sokkal nyugodtabban hajtotta volna le a fejét a kék cérnával hímzett, nemzeti színekkel díszített párnájára, ha nem egyedül, a dolgozószobájából kimeredve, a Grassalkovich-palota előtt fagyizgató turistákat figyelve hozta volna meg döntését. Ha csak egy kis erőt vett volna magán, és elment volna az alkotmánybírósághoz, talán elkerülhette volna a feszültséget. Így még a jelentős számú ruszofil szavazói előtt is megőrizhette volna a tekintélyét, mondhatta volna, hogy azok a különös öltözetű kassaiak voltak, akiket biztos megviselt a meleg a lebernyegekben...

A népszavazást kezdeményező SHO szerint az alkotmányt Pellegrini sértette meg. Véleményük szerint a népszavazási kezdeményezés alkotmányos mivoltáról egyedül a taláros testület hivatott dönteni. Švecéknek igazuk van, e tekintetben az alaptörvény 95. cikkelye egyértelműen fogalmaz, mérlegelési jogkört egyedül az alkotmánybíróságnak biztosítva, az elnöknek nem.

Robert Fico negyedik kormányának kulturális belépője nem sikerült a legszerencsésebben. A kisebbségek számára a mečiari-slotai idők hangulatát idézte Martina Šimkovičová kulturális miniszter kijelentése, amely szerint a kultúra egyedül szlovák lehet.

Az erőből megvalósítandó kormányzati kultúrpolitika, és az autonóm művészeti csoportosulások közötti állóháború hadszíntérré változtatta a kulturális tér egy részét. Arra példát, hogy a parlamentben a kultúra, nem pedig valamilyen hardcore belpolitikai téma miatt legyen késhegyig menő vita, már rég láthattunk.

A múlt heti lapszámunkban részletesen elemeztük, hogyan került Csáky Gusztáv, az orosz front elől menekülő, egyedül maradt sorsú férfi a görgői kastélyában található, államosítást és fosztogatást túlélt, felbecsülhetetlen értékű Donatello-márványbüsztjével a kulturális minisztérium kabinetfőnöke, Lukáš Machala, kezébe. A szlovák parlament történetében rendkívül ritkán fordul elő, hogy a kulturális bizottság rendkívüli ülést hívjon össze. Még ritkább, hogy a kormányoldal és az ellenzék egy reneszánsz mellszobor körüli vitában kerüljön egymásnak feszülni. Ez is mutatja, hogy a művészet ereje még 2025-ben is képes feszültséget és diskurzust generálni...

Cecília Gonzaga márványbüsztje körüli események kapcsán az ellenzék sürgette a rendkívüli ülés összehívását, miután Machala május 29-én, rendőri kísérettel vitette el a Szlovák Nemzeti Múzeum Szepességi Múzeumának raktárából, Lőcséről. Különösen megdöbbentő volt, hogy a kulturális miniszterként eddig szinte észrevétlen Natália Milanová éppen a közösségi médiában és a bizottságban fejezte ki a legélesebb kritikáját az átszállítással kapcsolatban, holott miniszteri pozíciójában lehetősége lett volna aktívan részt venni a probléma megoldásában.

A szobor most a belügyminisztérium kistapolcsányi biztonságtechnikai cél intézményében raboskodik, várva sorsa jobbra fordulását. További sorsát illetően aggodalomra adhat okot, hogy a kulturális tárca közleménye szerint azért kellett egy rendőrségi objektumban elhelyezni, mert jelen pillanatban egyik hazai múzeum és galéria sem teljesíti az ilyen értékű műtárgy őrzéséhez szükséges feltételeket.

Végső soron nem az a lényeg, hogy hol áll éppen a mellszobor, hanem hogy a kultúrpolitika valóban rendezett-e, és végre érvényesül-e a kiszámítható szakmaiság. (Ez a kérdés csupán költői, kérem, ne válaszoljanak!) – De ha nem, akkor vajon melyik műtárgy következik, amelynek sorsát ismét a hatóságok döntik el, nem pedig a szemüveges, garbós művészettörténészek?