A névtelen levelek egyedi és különleges betekintést nyújtanak abba, hogyan élték meg az emberek a közhangulatot a második világháború időszakában. Ezek az írások sokszor rejtett érzéseket, félelmeket és reményeket tükröznek, amelyek a háború borzalmaival

Oross András "Magyar sorsközösség" című cikke az ArchívNet online folyóirat 8. évfolyamának 6. számában található. A teljes írás elérhető az alábbi linken.

A közölt dokumentumokat egy közös alapszámra csoportosították, és gyakorlatilag mindegyiküket irattárba helyezték, "ad acta" státuszba, érdemi intézkedést csupán néhány kivételes esetben hajtottak végre. Erre nem is volt lehetőségük, hiszen a felmerülő problémák – bár országos szinten szabályozták őket – részben helyi gyökerekkel bírtak. Az iratok között helyi vezetők, önkényes főbérlők ellen benyújtott panaszok, valamint a nehéz sorsú városi lakosok és kisgazdák keserves panaszai találhatók.

Mégis a leveleket olvasva többnyire egyetemes, általános kérdésfelvetésekkel találkozunk. A kisemberben folyamatosan ott van az a tehetetlen, kiszolgáltatott érzés, hogy valójában nem dönthet a sorsáról, azt olyan erők alakítják, amit nem vagy csak nagyon csekély mértékben befolyásolhat. Amíg a levélírók úgy érzik, ők mindent megtesznek saját családjuk és a magyar nemzet boldogulásáért, addig sokat panaszkodnak arról, hogy mások nyerészkednek, elkövetett visszaéléseikkel kárt okoznak környezetüknek. A névtelenül megfogalmazott problémák tükrözik egyúttal a "kis halak" problémáját a "nagy halakkal" szemben, akik könnyedén, nem dolgozva szerzik pénzüket és élősködnek a becsületes emberen. Érdekes, hogy a társadalom egyes rétegei - mint ahogy a forrásokból is kiolvasható - egymásra haragszanak: a városi tisztviselő a falusi parasztembert, míg a kisgazdák az "ingyenélő" városit támadják, tehát a magyar társadalomra a 19. század vége óta oly nagyon jellemző főváros-vidék ellentét is felbukkan a levelekben.