Üzbegisztán területén nyolcvanezer éves nyílhegyekre bukkantak, amelyek lenyűgöző betekintést nyújtanak az ősi civilizációk életébe.

A kutatók különleges felfedezésre bukkantak egy évekkel ezelőtti üzbegisztáni ásatás során. Miközben a régészek leginkább a nagyobb kőszerszámok tanulmányozására összpontosítottak, a figyelmük elkerülte azokat az apróbb töredékeket, amelyek jelentősége mostanáig háttérbe szorult. Ha a tudósok feltételezései beigazolódnak, ezek a maradványok a világ legősibb ismert nyílhegyei lehetnek, új fényt vetve a prehistorikus ember technikai fejlettségére és vadászmódszereire.

A nyolcvanezer éves mikrolit pengék a törött állapotuk miatt nem kaptak jelentős figyelmet, ám éppen ez a különös körülmény ragadta meg Hugues Plisson régész és csapata érdeklődését. Plisson megfigyelése szerint a hegyeken lévő sérülések meglepően hasonlítanak azokhoz, amelyek egy kőből készült nyílhegy használata során keletkeznek. Érdekes módon ezek a pengék annyira kicsik, hogy más célra nem is lehetne őket alkalmazni - mégis, valaki mégis csak elkészítette őket.

Amennyiben a feltételezés helytálló, úgy a nyílhegyek 6000 évvel korábbra nyúlnak vissza, mint a legkorábbinak tartott példányok, amelyek 2022-ben kerültek elő Etiópiából. Ez a felfedezés akkoriban jelentős fordulópontot jelentett az íjhasználat történetének kutatásában, hiszen a korábbi rekordot tartó lelet 64 ezer éves volt, és Dél-Afrikában bukkantak rá.

A jelenlegi kutatás készítői úgy vélik, hogy a helyszínen felfedezett nyílhegyek formájukban párhuzamba állíthatók azokkal a franciaországi nyílhegyekkel, amelyek körülbelül 25 ezer évvel később készültek.

A neandervölgyiek, a Homo sapiens és a gyenyiszovai emberek szerszámhasználatának kérdése továbbra is rejtélyes marad. Egy 2003-ban felfedezett koponyatöredék arra utal, hogy a modern ember és a gyenyiszovai ember között hibridizáció is történt. A nyílhegyek pontos eredete azonban csak akkor derülhetne ki, ha sikerülne felfedezni az egykori vadászatok színhelyeit, de ennek valószínűsége meglehetősen alacsony. Ráadásul, az íjak és nyílvesszők időtállósága is kérdéses, hiszen ezek az eszközök nem maradnak meg évszázadokon át, így a vita végső eldöntésére valószínűleg nem kerülhet sor.

Andrey Krivoshapkin, a tanulmány egyik társszerzője hangsúlyozza, hogy ez a felfedezés miatt néhányan esetleg kételkedni fognak az elmélet hitelességében. Ugyanakkor a leletek világosan mutatják, hogy az itt élő közösség kifinomult technológiával rendelkezett, és a korszakhoz képest fejlett fegyvereket alkottak, függetlenül attól, hogy voltak-e közöttük íjak és nyílvesszők.