R. Kárpáti Péter a transzcendens igazságok nyomába ered, felfedezve a túlvilág rejtélyes mélységeit.

R. Kárpáti Pétert sokan a Barátok közt című népszerű tévésorozatból ismerhetik, ám a színművész immár hosszú évek óta a halálközeli élmények témáját kutatja. Eddig a már három átfogó könyvet szerzet a témában, amiről most bővebben mesélt.

A kíváncsiság vezérelt a téma felfedezése felé. Tizenhét éves koromban bukkantam rá Raymond Moody „Élet az élet után” című könyvére. Ami igazán megragadta a figyelmemet, az az, hogy a földön mennyi különböző temperamentumú ember él, mégis a halálközeli élményeket átélők szinte azonos tapasztalatokról számolnak be. Teljesen lényegtelen, hogy az illető hány éves, milyen környezetben él, vagy hogy vallásos-e. Felmerült bennem a kérdés: mi lehet a magyarázata annak, hogy mégis mindenki ugyanazokat az élményeket osztja meg? - osztotta meg gondolatait a Meglepetésnek a színész, aki a témát nem csupán az ezotéria perspektívájából közelítette meg, hanem élettani szempontból is alaposan megvizsgálta.

Ahogyan kifejtette, az foglalkoztatta, hogy vajon az a hatalmas érzelem- és tudástömeg valóban eltűnik-e a biológiai halál pillanatában.

Számos olyan beszámolót hallottam, amelyek különös módon arra utalnak, hogy a fizikai halál után mintha létezne valami tovább. A rejtély persze ott kezdődik, hogy senki sem tért még vissza a halálból, hogy pontos információval szolgáljon erről. Ugyanakkor sokan megosztották velünk a halálközeli élményeiket, és ezek a történetek arra engednek következtetni, hogy talán létezik valamilyen formai létezés a halál után.

R. Kárpáti beszámolója szerint a halálközeli élményeket átélt egyének különleges képességekkel gazdagodhatnak. Az egyik kategória a "látói" képességek, ahol az érintettek képesek megsejteni mások múltját, jelenét és jövőjét. Egy másik csoportba azok tartoznak, akik olyan erővel bírnak, hogy a környezetükben a műszerek és elektronikai eszközök váratlanul működésképtelenné válnak, az órák pedig kaotikus módon járnak. Ezen kívül léteznek olyanok is, akik művészi tehetségre tesznek szert; például egy nyolcvanéves férfi, aki eddig sosem játszott, hirtelen csellózni kezdett.

Hozzáteszi, hogy azok, akik visszatértek a klinikai halál állapotából, gyakran más szemlélettel tekintenek az életre, és már nem kergetik a földi javakat.