Fedezd fel a Red Lantern varázslatos világát, ahol a hotpot élményét élvezheted a Liszt Ferenc téren! Itt a friss alapanyagok és a különleges ízek találkozása egy felejthetetlen gasztronómiai kalandot kínál. A barátságos légkör és a kreatív fogások biztos

A sajnálat, a részvét és az együttérzés bár rokon érzelmek, mégsem cserélhetők fel egymással. Az együttérzés az, ami a legmélyebben tükrözi az emberi természetet. Részvétet érzünk, amikor egy idegen szenved, együttérzünk a hozzánk közel állókkal, míg a sajnálat inkább azok iránt fogalmazódik meg, akiket sajnálatra méltónak tartunk. Ismerek néhány olyan embert, akik a gasztronómia világát teljesen idegen területként kezelik; számukra a táplálkozás csupán szükséges rossz, egyfajta közömbös rutinfeladat, amely kizárólag a túlélés érdekében elengedhetetlen. Hallottam tőlük, hogy legszívesebben pár gyorsan lenyelhető tablettával elintéznék az étkezést. Ezért a felfogásért nem tudok együttérzést érezni, de sajnálattal vegyes részvét fog el, mert úgy érzem, hogy ezzel a hozzáállással rengeteg csodát és élményt hagynak ki az életből.

A helyzetük valamivel kedvezőbb az étkezést élvezők számára, akik ragaszkodnak a megszokott 40-50 ételhez, amelyet otthon már jól ismernek. Éttermekben is leginkább ezek közül választanak, és ritkán kísérleteznek új hozzávalókkal, fűszerekkel, vagy modern főzési technikákkal. Számukra a leegyszerűsített és standardizált kádári gasztronómia kedvező lehetőségeket kínál.

A rendszerváltás után a magyar vendéglátás gasztro-forradalomnak nevezett minőségelvű megújulásával a kulináris kíváncsisággal megáldottak kerültek a legjobb éttermek célkeresztjébe. Azok, akik értetlenül néznek, ha valaki nem akar valamit megkóstolni, amit egyébként még sosem kóstolt.

A közösségi étkezések varázsa számos kultúrában megjelenik, ahol a gasztronómiai élmények nem csupán az étkezésről, hanem a közös pillanatok megéléséről szólnak. A svájciak és franciák körében népszerű fondue nem csupán egy étkezési forma, hanem egy igazi rituálé: az asztal közepén gőzölgő, olvasztott sajtba mártogatott kenyér falatok közben baráti beszélgetések és nevetések szövődnek. Emlékeim között élénken él az olaj-fondue is, ahol a bő olajban sült húsok íze és az együtt eltöltött idő egyaránt felejthetetlen. A raclette, amely során a sajtot kis serpenyőben olvasztják rá a választott hozzávalókra, szintén egy különleges élményt kínál. A svédek rákfalatozása külön rituálé: az apró, türelmet igénylő pucolás folyamata, amely közben a mártásokkal kombinálva igazi ízorgiát teremt. Mi, magyarok, a szalonnasütés hagyományát őrizzük, ahol a ropogósra sült szalonna íze összekapcsol minket a természet és a család fontosságával. A kínai kultúrában a hotpot nem csupán étkezés, hanem egy közös élmény, ahol a friss hozzávalók az asztalnál készülnek el, lehetőséget adva a beszélgetésre és az összetartozásra. Ezek az étkezési formák nem csupán tápanyagforrások, hanem a közösségi kapcsolatok erősítésének eszközei, amelyek a hagyományokat és a közösségi élményeket ünneplik.

Hosszú ideig csupán a kínai negyed rejtett zugában élvezhettük ezt a különleges szolgáltatást, de most végre megnyílt az első belvárosi hotpotozó, a Red Lantern. A név, ahogyan a cégtábla is sugallja, a klasszikus kínai lampionokra utal, nem pedig a brit kultúrából származó, manapság már világszerte elterjedt értelmezésére. Érdemes megemlíteni, hogy a Hercegprímás utcai Whats Running sushi-bár is kínál hotpotot, de a futóláncos sushizók közül ezt az egyet még nem volt alkalmam kipróbálni, így a hotpotjukról sajnos nem tudok véleményt mondani.

A Red Lantern szimbiózisban működik egy levesezővel, melynek rendszerét és kulináris produkcióját még nem teszteltük, látványra biztató, úgy tűnik, hogy megfőznek nekünk egy gigantikus tál levest az általunk kiválasztott betétekkel.

A Red Lantern belső tere nem éppen a melegséget árasztja, a kirakat mellett elhelyezkedő asztaloknál a vendégek akár meg is fagyhatnak. A díszítés viszont kellemes látványt nyújt, bár sajnálatos, hogy a "zöld növényzet" nem igazán élő. De hát, legalább ennél nagyobb gondunk ne legyen!

Kínálnak egy tágas műanyagládát, amelyet a vendég asztala mellett helyeznek el, és amelybe az üres tálkákat lehet összegyűjteni.

Készíthetünk magunknak egyedi ízélményeket, mivel a megfőtt alapanyagokat különféle ízletes szószokba márthatjuk. A választékban megtalálható szójaszósz, szezámolaj, mogyorómártás, friss zöld koriander, zöldhagyma, chili, fokhagyma, só, bors és szecsuáni bors. Emellett saláták, ínycsiklandó előételek és édes desszertek is várnak ránk, hogy még gazdagabbá tegyük az étkezésünket.

Az üdítő és a tea benne van az árban, ha sört akarnánk inni, azt külön kell fizetni, sajnos ezen a téren nem jeleskedek, csak kisüveges alapjáratú Tsingtao-t és Heinekent tartanak. A borra nem kérdeztem rá, minden esetre borlapot nem kaptunk, s a hűtőkben sem láttam bort. Szóval az italválaszték szélesíthető, hogy finoman fogalmazzunk.

Legfőképp a különleges növényi összetevőkre, a vízi élőlényekre és az ínycsiklandóbb húsfélékre helyeztük a hangsúlyt. Konkrétabban fogalmazva: begyűjtöttünk néhány pokchoit, spenótot, lótuszgyökeret, fafülgombát, shimeji gombát és tűgombát. Rákfélékből sem volt hiány, hiszen kóstoltunk páncélos rákot fejjel együtt, félig pucolt verziót és teljesen tisztított darabokat is. A tengeri ínycsiklandóságok közül többféle tintahalat és polipot is megízleltünk, nem feledkezve meg a pacalról, ami valóban elengedhetetlen. A vékonyan szeletelt wasabis marhahúst "carpaccioként" frissen, nyersen is élveztük.

A párom Tom Yum alaplevet választott, és sokan próbáltak lebeszélni a hírhedten csípős csungkingi főzőléről, de szerencsére nem hagytam magam. Végül nem is volt annyira vészes; számos más helyen is találkoztunk már sokkal csípősebb ételekkel. Gondoljunk csak a Manga Cowboy Kill Bill csirkeszárnyaira, a törökszentmiklósi Beer and Burger ínycsiklandó fogásaira, vagy a szegedi Famous extra-csípős hamburgerre!

Az előételként felszolgált, hőkezelést nem igénylő, csodásan vékonyra szeletelt marhaín igazi ínycsiklandó élményt nyújtott. Ezzel szemben az előre sütött, hidegen tálalt panírozott csirkeszárny és csirkeláb nem hagyott mély benyomást. Viszont az algasaláta frissessége és a kimchire hasonlító kínai kel íze kifejezetten kellemes meglepetés volt.

Desszertként egy izgalmas túrójellegű töltelékes mochi-varázslatot kóstoltunk, és megkérdeztem Gabi nevű, félig mongol, félig magyar ifjú felszolgálónkat, aki egyedüliként beszél magyarul a csapatban. Megtudtam tőle, hogy ennek a finomságnak nincs külön neve, egyszerűen csak mochi-féleség. Az élmény mindenesetre felülmúlta az eddigi próbálkozásainkat ebben a műfajban – igazán ínycsiklandó volt!

Mindent egybevetve remek élmény volt az itt eltöltött két óra, nem lenne ellenemre más leveket és más alapanyagokat is megkóstolni, nem szólva a szomszéd helységben működő levesezőről.