Lehetséges, hogy az Uránusz és a Neptunusz felszínét hatalmas óceánok rejtik magukban.
A Voyager-2 űrszonda negyven évvel ezelőtt különös mágneses mezőket észlelt két bolygónál, és most egy új számítógépes szimuláció segítségével lehetőség nyílik a jelenség mélyebb megértésére.
A Naprendszer külső bolygói, az Uránusz és a Neptunusz, mindössze egyetlen űrszonda látogatását élték meg, amely a Voyager-2 volt, és körülbelül 40 évvel ezelőtt haladt el mellettük. Ez a különleges űreszköz nem csupán áthaladt, hanem kihasználta az alkalmat, hogy értékes adatokat gyűjtsön a két égitest környezetéről. A tudósok felfedezték, hogy mindkét bolygó körül egyedi mágneses mezők találhatók, amelyek a többi bolygónál soha nem tapasztalt jelenségeknek bizonyultak.
A tudósok azóta is próbálnak magyarázatot találni arra, hogy mi okozhatta a mágneses anomáliát. Egy korábban megjelent tudományos publikáció szerint a Nap zavarhatott be a mérés során, ám általánosságban még ez sem magyarázza a jelenséget. Egy újonnan megjelent kutatási eredmény ezzel szemben mást sugall: azt, hogy a mágneses zavart a légkör alatt meghúzódó óceánok okozzák.
Az óriásbolygók jellemzően gázokból álló légkörrel bírnak, és alattuk egy folyékony réteg, valamint egy szilárd mag rejlik. Burkhard Militzer, a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatója egy innovatív számítógépes szimulációt fejlesztett ki, amely a mágneses tér részletes elemzésére összpontosít. E kutatás során felfedezte, hogy a bolygók légköre alatt folyékony víz, metán és ammónia található, ami új fényt vet a gázóriások belső szerkezetére.
Mivel a légköri nyomás magas, két különálló réteget lehet találni a bolygón. Alul egy szénhidrogén- és ammóniaréteget, amely némi hidrogént veszít, felette a víz és a hidrogén található. A modell azt sugallja, hogy az Uránusznak van egy Merkúr méretű sziklás magja. Ezt egy 8000 kilométer vastag, szénhidrogénekben gazdag réteg veszi körül, míg fölötte egy ugyanolyan vastagságú, de vízből álló réteg húzódik meg, és mindennek a tetejébe még ott az 5000 kilométer vastag légkör is - írja az IFLScience.
A Neptunusz méretét tekintve az Uránuszhoz hasonlítható, ám annál kisebb és tömörebb. A legújabb modellek alapján a Neptunusz légköre vékonyabb, és a magja a Mars méretével vetekszik. Érdekes módon a víz- és szénhidrogénrétegek vastagsága viszont az Uránuszéval azonos mértékben alakul.
A Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint a kutatók megállapították, hogy az Uránusz és a Neptunusz mágneses mezője rendezetlen, eltérően a Föld észak-déli pólusaitól. Ez a jelenség valószínűleg a bolygók belső dinamikájának hiányára vezethető vissza, mivel az Uránuszon és a Neptunuszon nem tapasztalható konvekció, azaz a meleg anyag felfelé, míg a hideg lefelé áramlása. A kutatók feltételezik, hogy ezt a jelenséget egy vastag szénhidrogén-réteg okozza, amely körülveszi a bolygókat, és megakadályozza a konvektív mozgásokat.
Annak megállapítása, hogy valóban így áll a helyzet, csupán egy újabb, alaposabb helyszíni mérés képes lenne megmondani. Ha azonban ma útnak indulna egy űrszonda a bolygók irányába, a válasz még hosszú évtizedek várakozása után érkezne meg.
Ha a jövőben is érdeklik hasonló témák, ne habozzon, és kövesse a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről szóló Facebook-oldalát! Itt mindig friss és izgalmas információkat találhat!
