Ürömi Hütte: a középszer boldogságának oázisa.
Családi vacsora helyszín keresése közben a választásom az ürömi Hüttére esett, amelyhez már több emlékezetes alkalom fűz. Most azonban nem ezt a helyet szerettem volna választani az eseményhez, de sajnos az „A” tervem, amely egy másik étterem volt, zárva tartott ebben az időszakban. Így hát a Hütte maradt a legkézenfekvőbb alternatíva.
Ez egy igazi sokoldalú "B" terv, amely hosszú nyitva tartásával és széleskörű vizuális, valamint kulináris élményeivel várja a látogatókat. Be kell vallanom, hogy nem vagyok nagy híve az olyan helyeknek, ahol a menüben a hamburger és a pizza mellett mindenféle konyha képviselteti magát. De az autentikus magyar pörköltek és a könnyed francia fogások egyaránt mesteri módon kerülnek tálalásra, így itt tényleg nem lehet csalódni a szakács tudásában.
Ilyen helyzetekben valami biztosan nem fog zökkenőmentesen működni.
Számomra különösen vonzó, ha egy étterem egyedi hangulatot, különleges konyhát vagy tematikus területet képvisel. Ezt a megállapítást azonban megcáfolta legutóbbi élményem a pilisszentiváni streetfood bisztróban, ahol a hamburger, a napi menü és a hagyományos magyar ízek egyaránt lenyűgöztek. Ezt sokan úgy kommentálnák, hogy a kivétel erősíti a szabályt.
Képzeld el, hogy egy hamburgert szolgálsz fel, és ezzel máris sokat elárulsz magadról. Ez az állítás minden olyan étteremre érvényes, ahol a hamburger szerepel az étlapon. Ez a fogás valóban könnyen elrontható: az alapanyagok minősége, a hőmérséklet, a buci ropogóssága és a hozzávalók íze mind-mind döntő tényezők. Én hasonlóan érzem a pizzával is – ezek a klasszikus ételek szinte minden menüben megtalálhatók. Annyiféle változat létezik, hogy lassan már megtanuljuk, mi az, ami igazán jó, mi az, ami csak elfogadható, és mi az, ami kifejezetten elkerülendő.
Sajnos azonban egyiküktől sem tudtunk igazán elragadtatni magunkat. De ne siessünk ennyire előre!
Kezdjük egy alapos körbenézéssel az étteremben, amely első pillantásra igazán vonzó és barátságos atmoszférával rendelkezik. Az étterem falát díszítő freskó egy varázslatos síparadicsom képeit idézi, ami azonnal elröpít minket a havas hegyek világába. A plafonon végigfutó miniatűr felvonó szintén figyelemfelkeltő, hiszen szinte játékosan kanyarog a fejeink fölött, miközben a falon akasztott sílécek úgy lógnak, mintha csak egy sportoló vagy egy lelkes vendég sietett volna el a vacsorája előtt. Ezek az apró, de kedves részletek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a hely varázslatosan hangulatos legyen.
Miért is nem tudok igazán megbarátkozni ezzel a környéken népszerű hellyel? Van egy személyes okom: nem rajongok azokért a helyekért, ahol a pincérekből árad a közöny, és látszik rajtuk, hogy csupán egy munkahelyet látnak maguk előtt. Gyerekkoromban Magyarországon olyan éttermekben nőttem fel, ahol a felszolgálók valóban elkötelezettek voltak, és a munka nem csupán egy kötelező feladat volt számukra. Az utóbbi években örömmel tapasztaltam, hogy egyre több családi vállalkozás nyílik, ahol a felszolgálók nemcsak az ételek, hanem a vendégek iránt is érdeklődnek. Itt a Hüttében viszont mindig is zavarba ejtettek a pincérek, mintha nem illenének a hely szellemébe, és inkább a rendszerváltás előtti időszakot idézik fel bennem.
Bár minden étel kifogástalanul elkészített ipari remekmű volt, az élmény összességében nem nyújtott többet ennél. Sem a tálalás, sem a kiszolgálás, sem az ízek nem adtak különleges, felejthetetlen pillanatokat. Vannak olyan éttermek, sőt nem is egy, ahol az étel minősége helyett a hangulat az, ami igazán magával ragadja a vendégeket. Az a szenvedély, amellyel a tulajdonosok foglalkoznak a vendégekkel, az az igazi varázs. Amikor a lelkesedés átjárja a teret, és a vendégek újra és újra visszatérnek. Amikor a szakács ízlésének minden falatban érezhető nyoma van. Sajnos sok helyen előfordul, hogy a tulajdonos szinte sosem van jelen, és nem is szakmabeli, csupán egy befektetésként tekint az étteremre. Az alkalmazottak pedig, noha tehetségesek, nem mindig tudják ugyanazt az élményt nyújtani. Ilyenkor a tulajdonosnak valóban szerencsésnek kell lennie ahhoz, hogy a hely sikeres legyen. Talán a Hütte esete is pontosan ezt a dinamikát tükrözi.
Minden korrekt, de semmi különleges. Átlagos alapanyagok a Lidl-ből, semmi egyedi ízvilág. Biztosra mennek. Ez nekem a Hütte, minden alkalommal, amikor arra vet a sorsom. Így volt ez most is, amikor a száraz és hideg, mindemellett igen nagy hamburgeren kellett átküzdeni magunkat, vagy amikor az egyforma ízű pizzákat kóstoltuk össze. Ehhez érdemes még megemlítenem az árakat is, amelyek a környező gazdagabb lakókörnyezet pénztárcáját célozzák meg.
Az igazság szerint korábban már kóstoltam itt ételt, ami jobb volt, de a véleményem alapvetően mindig is hasonló maradt. A helyszín igazán előnyös, a légkör kellemes, bár hiányoznak a boxok és a szeparált asztalok, ami kissé csökkenti az intimitást. Az árak viszont a magasabb kategóriába tartoznak, míg az élmény összességében inkább átlagosnak mondható.
