A sajtószabadság állapota sajnos egyre romlik, de sajnos ez már nem meglepő számunkra.

Magyarország sajtószabadsága a kontinens peremén leledzik, és úgy tűnik, hogy ezt a helyzetet már széles körben elfogadták. Polyák Gábor, az ELTE médiakutatója és tanszékvezetője, a Hírklikknek nyilatkozva értékelte a Riporterek Határok Nélkül legfrissebb jelentését, amely megállapítja, hogy globálisan soha nem volt még ilyen kedvezőtlen a sajtószabadság állapota. A világ népességének több mint fele olyan országokban él, ahol a sajtó működése komoly kihívásokkal küzd. Magyarország jelenleg a 68. helyen áll a rangsorban, ami egy helyes visszaesést jelent a korábbi pozícióhoz képest, így az EU-n belül a legrosszabb helyzetű országok közé került. A jelentés kiemeli, hogy Orbán Viktor sajtószabadságot érintő politikája "ragadozóként" van jellemezve, hiszen egy átfogó médiabirodalmat alakított ki, amely a pártja irányítása alatt áll. Noha a független média bizonyos piaci részesedéssel bír, folyamatos politikai, gazdasági és szabályozási nyomás nehezedik rájuk. A médiapiac rendkívül koncentrált, főként a kormányt támogató KESMA alapítvány révén, amely körülbelül 500 országos és helyi médiumot foglal magában, hasonló szerepet betöltve, mint a közszolgálati média – olvasható a 444.hu által idézett jelentésben.

Hogyan hathat egy ilyen kritikával teli jelentés a hazai demokrácia megítélésére? Lehet-e ennek valamilyen hatása a közvéleményre vagy a politikai diskurzusra?

Ha egy ilyen felmérés újdonságnak számítana, akkor akár a nemzetközi közösség szemében még romolhatna is a befektetők körében az ország megítélése, meginoghatna a civil szervezetek demokratikus intézményekbe vetett bizalma, de erről már szó sincsen. Álltunk már ennél rosszabb helyen is, voltunk már a kilencvenkettedikek is. Talán az volt a mélypont. A felmérés készítői egy időben átalakították a kutatás módszertanát, akkor egy-két éven keresztül javultunk, most megint egyet visszaléptünk, de nem értük a korábbi mélypontot, miközben a sajtószabadság helyzete nyilván soha, egy másodpercig nem javult az elmúlt 15 évben.

A kormány csendben tudomásul veszi egy ilyen súlyos leminősítést?

Magyarországon ennek még csak visszhangja sem szokott lenni. A kormány már régen leszokott arról, hogy ezekre a bírálatokra egyáltalán reagáljon. A 2010-es évek első felében még itthon is volt némi visszhangja a jelentésnek, még a "sorosozós" években is minden alkalommal mondott rá valamit a kormány, ha mást nem, csak annyit, "egy Soros-szervezet jelentésével nem kell foglalkozni".

Most még ennyi reakció sem érkezett rá...

Mert igazából nincs különösebb tétje ennek az egésznek. A Riporterek Határok Nélkül évente elkészíti a saját felmérését, de az Európai Unió is foglalkozik a sajtószabadság ügyével, és működtet egy saját elemzést, amit média pluralizmus monitor néven ismerünk. Brüsszelben minden évben közzéteszik ezeket az adatokat, miközben a jogállamisági jelentés is tartalmaz egy fejezetet a médiaszabadságról. Az a helyzet, hogy a jelentések tartalma között szinte soha nincs számottevő eltérés. Nem tudnék olyan példát mondani, ahol egy-egy nemzetközi szervezet eltérően értékelte volna a magyar sajtószabadság állapotát, mint a többiek. A tendenciák egyértelműek, és nyilvánvaló, hogy valahol Európa végén kullogunk ezen a téren.

Az idén még az unión belül is akadt három ország, amely mögénk került.

Bulgária, Málta és Görögország, három különböző világ, de mindegyiknek megvannak a saját kihívásai a sajtószabadság terén. Máltán sajnos már megtörtént egy merénylet újságíró ellen, ami rávilágít a helyzet komolyságára. Görögország pedig különösen zűrzavaros, hiszen ott időnként megszüntetik a közszolgálati médiát, majd újra beindítják, de a pénzelés mindig kérdéses marad. Valóban érdekes politikai táj ez. Magyarország esetében a helyzet más, hiszen bár a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) igyekszik határokat feszegetni, eddig nem történt meg olyan szélsőséges esemény, mint újságírók megölése vagy letartóztatása. Ezért érdemes örülnünk a jelenlegi állapotnak, még ha nem is vagyunk elégedettek vele. A sajtószabadság szempontjából úgy tűnik, hogy mi is a leszakadó régió részei vagyunk Európának, ahol a szólás szabadsága egyre inkább háttérbe szorul.

A demokratikus intézményekbe vetett bizalom nem csökken? Az elszigetelődésünket sem befolyásolja?

Nem hiszem, hogy a helyzeten bármi is változna. Magyarország elszigetelődése lényegében már megtörtént, és a romlás folyamatosan, tendencia-szerűen zajlik 2010 óta. A legnagyobb probléma, hogy mi, állampolgárok is megtanultunk együtt élni ezzel a valósággal. Amíg a 444, a Telex vagy a 24.hu működése nem kerül veszélybe, hajlamosak vagyunk legyinteni a dolgokra. Tavasszal ugyan volt némi felháborodás, amikor a miniszterelnök poloskázásról és nagytakarításról beszélt, de végül ezek a szavak tettek nélkül maradtak. Tavaly a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozása is okozott némi aggodalmat a független média képviselői között, de ebből is inkább csak füst keletkezett, mintsem valós tűz. Biztos vagyok benne, hogy ezek az események is hozzájárultak ahhoz, hogy hátrébb kerültünk az országok rangsorában. Úgy érzem, hogy a jövőbeli lépések már nem fognak jelentősen rontani Magyarország megítélésén; a demokrácia és a jogállamiság állapota a világ számára nyilvánvaló. Végső soron a magyar választópolgárokra vár a döntés jövőre, Európa pedig moshatja a kezeit – innentől kezdve ez már nem az ő felelősségük.

A civil tüntetések, tiltakozások a mai feszült helyzetben szó nélkül hagyhatják ezt?

Május elején mindig izgatottan várom az új eredmények kihirdetését, de sajnos ismét csalódnom kell, mert a várva várt javulás elmarad. Az újabb leminősítésekről legtöbbször csak független portálok számolnak be, keseregve a helyzet miatt, míg a fideszes szavazók talán el sem hiszik a jelentések megállapításait. Hiszen a Magyar Nemzet, a KESMA médiája, a köztévé és a rádió teljesen más narratívát közvetítenek számukra. Ahhoz, hogy valódi változások történjenek, demokratikus fordulatra lenne szükség. A Tisza és más jelentős kérdések már régóta jelen vannak a politikai diskurzusban. A pártoknak lehetőségük lenne, hogy ezeket a témákat a középpontba állítsák, hiszen a nemzetközi szervezetek folyamatosan figyelmeztetnek a független média elnyomására és a szólásszabadság korlátozására. Mégis, nem tartom valószínűnek, hogy ez valóban megtörténik, mert úgy tűnik, hogy a pártelnök nézetei a sajtószabadságról nem igazán fedik le azt, amit én erről gondolok.