Közös sors, szolidaritás, kollektív erőfeszítés.
Alig egy hét múlva elérkezik a pillanat, amikor B országban megrendezik az elnökválasztás második fordulóját. E választás során egyértelműen kiemelkedik egy jelölt, aki toronymagas esélyekkel bír. Az A ország miniszterelnöke – aki szoros kapcsolatban áll a B-ben esélyes politikai irányvonallal – kedves szavakkal illeti a jelöltet, hangsúlyozva a sorsközösséget, az összefogás és az együttműködés fontosságát. Ezt a gesztust demokratikus, jószomszédi minimumként értékelhetjük.
Most azonban Magyarország, Románia, Orbán Viktor és George Simion kerülnek a fókuszba. Az erdélyi magyar közösség tagjai az elmúlt másfél évtizedben egy teljesen új valósággal néznek szembe. Május 9-én, a tihanyi apátságban Orbán Viktor nem azzal a kijelentéssel állt elő, hogy bicskával fenyegetőzik a neofasiszta román elnökjelölt ellen, aki politikai karrierjét egy szégyenteljes magyarellenes akcióval kezdte, és azóta is folyamatosan uszít a magyar kisebbség ellen. Ehelyett azt mondta, hogy...
"mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk, ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőjével szemben".
Orbán szavait Erdélyből, erdélyi politikusok részéről nem követte elemi erejű felháborodás, de az utóbbi évek szinte teljes összhangjához képest volt néhány elllenvélemény. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetője, Kelemen Hunor, természetesen Orbán Viktor nemhogy kritizálása, de akár csak említése nélkül beszélt arról, hogy Simion "magyarellenes", "nem a mi emberünk", és a romániai magyarok az elnökválasztás május 18-i második fordulójában ne rá, hanem Nicusor Danra szavazzanak. Kelemen nyilatkozatát követően beszélt Orbánnal, ami után a magyar miniszterelnök azt írta, hogy
